A rózsaszín kor vége

Szörnyű dolgok történnek az ötvenes évek egy boldog, amerikai családjával. A hatalmas autók, jólfésült gyerekek, harangszoknyák és sikeres hivatás díszletei közt folyó, kertvárosi életet egy csapásra felborítja, mikor a családfőről kiderül, hogy - kénytelenek vagyunk kimondani - homoszexuális. A szorgos, a családot csupán egy néger házvezetőnő segítségével igazgató feleség, és férje, a sikeres háztartásigép-menedzser azonban nem adják át magukat a kétségbeesésnek. Felveszik a harcot a rettenetes betegség ellen. A férfi pszichiáter segítségével igyekszik visszatérni a helyes útra.

A megpróbáltatások ezzel mégsem érnek véget. A férj beteges szexuális irányultsága, és kényszerű alkoholizmusa miatt mind jobban magára maradó háziasszonyt kísértések érik. A tisztességes anya lassanként közel kerül a kertészükhöz. Aki nem csak, hogy egy egyszerű alkalmazott, hanem ráadásul néger is. Innentől pedig megállíthatatlan az egészséges, amerikai család züllése.

Fapofa

Akik felháborodtak a fenti leírás stílusa miatt, kérem forduljanak a Távol a mennyországtól rendezőjéhez. Todd Haynes filmjének sztorija, a miliő, a technicolor színek, a szereplők modora ugyanis a filmekbe koncentrált ötvenes éveket rakja a néző elé. Azt a világot, ahol a homoszexualitás betegség, a "négerekkel" pedig legfeljebb a romlott New Yorki művészvilág barátkozik.

Haynes mégsem technicolor-paródiát, nem újabb Fekete Tigris könnyeit alkotott. Nála a korkép nem irónia tárgya. A rendező a gyomorforgatóan tüchtig világba fapofával helyezte bele a kor értékrendjében idegen elemeket, a meleg- és a faji kérdést. Majd egy tudós szenvtelen érdeklődésével figyelte: hogyan feszíti, rombolja, mérgezi a rózsaszín miliőt e két, nettó súlytalan momentum.

Lássunk tisztán. A fókuszban természetesen nem az ötvenes évek áll. A rendező a nézőt, magát vizsgálja, mivelhogy nem a vásznon, hanem az előtte ülőkben dől el, miről is szól a film: egy egészséges kor végéről, vagy éppen a kezdetéről.

A kedves fajgyűlölő és felvilágosult olvasók számára egyaránt megdöbbentő lehet azonban, hogy ebben a zárt és formatervezett kertvárosi világban egyáltalán elindulhatott bármilyen változás.

Díjak Velencei filmfesztivál, Közönség díj; Volpi-díj: Julianne Moore (legjobb színésznő) SIGNIS-díj: Todd Haynes Golden Globe: Legjobb színésznő: Julianne Moore Legjobb eredeti forgatókönyv: Todd Haynes Legjobb zene: Elmer Bernstein Legjobb mellékszereplő: Dennis Quaid, Patricia Clarkson New York filmkritikusok díja: Legjobb film Legjobb operatőri munka: Edward Lachman Legjobb rendező: Todd Haynes Legjobb mellékszereplő: Dennis Quaid, Patricia Clarkson Chicago filmkritikusok díja: Legjobb film Legjobb színésznő: Julianne Moore Legjobb rendező: Todd Haynes Legjobb operatőri munka: Edward Lachman Legjobb mellékszereplő: Dennis Quaid Legjobb zene: Elmer Bernstein Seattle filmkritkikusok díja: Legjobb film Vancouver filmkritikusok köre: Legjobb színésznő: Julianne Moore Torontói filmkritikusok körének díja: Legjobb színésznő: Julianne Moore Seattle filmkritkikusok díja: Legjobb film Legjobb színésznő: Julianne Moore Legjobb operatőri munka: Edward Lachman Legjobb rendező: Todd Haynes Legjobb zene: Elmer Bernstein Legjobb eredeti forgatókönyv: Todd Haynes

Távol a mennyországtól - színes feliratos amerikai-francia romantikus dráma, 107 perc, 2002

rendező: Todd Haynes
forgatókönyvíró: Todd Haynes
operatőr: Edward Lachman
díszlettervező: Peter Rogness
jelmeztervező: Sandy Powell
zene: Elmer Bernstein

szereplők:
Julianne Moore
Dennis Quaid
Dennis Haysbert
Patricia Clarkson
Viola Davis