Teréz
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Happy Meal Me

2004.07.31. 14:04
Mi történik, ha egy hónapig hamburgerzsírral kenegetjük a véredényeink? Miben halnak a reklámbohócok? Milyen filmet készítene Michael Moore, ha szójacsírán élne egy vegetáriánus esztétanő oldalán? Minderre választ kínál a Super Size Me, a biolobbi propagandafilmje, ami elfogult, de legalább szórakoztató.
Azt már a Kóla, puska, sültkrumpli óta tudjuk, hogy az egyszeri amerikai fegyverbuzi, aki Glock 17-es pisztollyal a párnája alatt tér nyugovóra, bevásárláshoz M16-os gépkarabélyt visz magával, és gyakran lövöldözik utcai jelzőtáblákra, valamint a tekepályán sikoltva menekülő iskolatársaira. A Super Size Me című dokumentumfilmből végre arra is fény derül, hogy az átlagamerikai túlsúlyos, langyos sertészsírt kortyolgat félgallonos eldobható papírpohárból, a kalóriáról azt hiszi, hogy egzotikus fűszer, és akkora a segge, hogy reggelente targoncával rakodja át magát az ágyból a tévé elé.

Dietétikai horror

A McDonald's-ellenes dokumentumfilm rendezője és hőse, Morgan Spurlock intenzív Big Mac-diétára fogta magát, harminc napig csak a gyorsétteremlánc üzleteiben evett reggel, délben és este is. A kísérlet elrémisztő képekben pereg a nézők előtt, akik minden bizonnyal az első jelentek után undorral teszik félre a popcornt és a kólát, sőt a film vége felé a többség rémületében fogadalmat tesz, hogy ezentúl minden reggel végigtornázza a karácsonyra kapott Schorbert Norbi-kazettát (már ha nem vett fel rá azóta pár Heti hetes-epizódot), és a szobabiciklit sem csak a frissen mosott ruhák kiteregetésére használja.

A nézőtéren eluralkodó pánikhangulat oka, hogy Spurlock a filmben olyan döbbenetes metamorfózison megy át, amelyhez hasonlót utoljára a Légy című horrorklasszikusban láthattunk: tizenegy kilót hízik egy hónap alatt, egyenes adásban okádja le a saját kocsiját egy Super Size menü elfogyasztása után, hazavágja a máját és az érrendszerét, ráadásul két hét után már a barátnője is panaszkodik, hogy rosszul teljesít az ágyban.

De mielőtt a Super Size Me hatására harcos babcsírafogyasztóvá vedlenénk, és José Bové francia parasztgazda arcképével a pólónkon lerombolnánk a Régiposta utcai McDonald's-ot, nem árt, ha tudatosítjuk magunkban, hogy Morgan Spurlock felületes, elfogult, sőt néhol buta dokumentumfilmet etetett meg velünk.

Kóla, hamburger, sültkrumpli

A Super Size Me pont olyan, mintha Michael Moore készítette volna, azt leszámítva, hogy az Oscar-díjas rendező méretes túlsúlya groteszk humorral fűszerezne, sőt talán némiképp hiteltelenné is tenne egy elhízásról szóló dokumentumfilmet. Spurlock nem akar a tények mögé nézni, inkább bizonyítékokat keres saját elméletéhez, miszerint az élelmiszeripar összeesküvése miatt zsírosodik egyre az Amerikai Egyesült Államok.

A személyes felelősséget csak úgy mellékesen említi, például a kóros túlsúlyuk miatt a McDonald's-ot perelő fogyasztók igazát táplálkozási szakértők és jogászok támasztják alá, az ellenoldalt viszont egy napszemüveges texasi sheriff képviseli, akiről még az sem derül ki, hogy mi köze a perhez.

Spurlock inkább konspirációs elméletet tálal az amerikai nézőknek, ahelyett, hogy mélyen a szemükbe nézne és kimondaná végre, hogy "döglesztő jólétben éltek, egy egész afgán falu szükségleteit zabáljátok fel esténként a tévé előtt, és az egyetlen gondotok, hogy mikor adják a Jerry Springer Show-t".

Ráadásul a háttér-információk mellett a kísérlet hatásai is jócskán el vannak túlozva. A kúrát figyelemmel kísérő orvosok közül a mérsékeltek csak pár mondatot szólhatnak a filmben, viszont az a belgyógyász, aki hisztérikus rohamban tör ki minden vizsgálat után, és a harmincnapos kísérletet több évi masszív italozás hatásaihoz hasonlítja, szinte második főszereplővé lép elő.

Persze attól, hogy Morgan Spurlock didaktikus és csúsztat, még lehet igaza. A Happy Meal menüvel már gyerekkorban egészségtelen életmódra kondicionáló McDonald's-nak jó néhány érvényes találatot is bevisz, nem is beszélve az amerikai gyermekétkeztetésről, ami hamburgerrel, sültkrumplival és ragacsos kólával tömi a kisiskolásokat.

Röhögve hízni

Az érvénytelen, övön aluli ütéseket, és a néhol propagandafilm-szagú, előre beállított jeleneteket pedig megbocsáthatjuk Spurlocknak, egyszerűen azért, mert sikerült nézhető, sőt szórakoztató filmet készítenie táplálkozásának amúgy nem biztos, hogy vászonra kívánkozó részleteiből. Az animációk és a jól kiválasztott zenék mellett a film nagy erőssége maga Spurlock, aki majonéztől csöpögő motoros bajusszal mosolyog a kamerába, két kézzel tömi magába saját halálát, és mellékesen több jelenetben lerendezi vegetáriánus barátnőjét, aki pont úgy fest, mint egy budapesti esztétanő, akit egy posztmondern performance-on teljes kiőrlésű korpalisztbe forgattak.

Könnyed szórakozásnak, hamburgerezés utáni ijesztgetésnek, sőt életmódváltás előtti alapozásnak is kiváló a Super Size Me, de azért egy gyorséttermek ellen benyújtott keresetet még Grespik László sem tudna a filmben egymásra halmozott bulvárbizonyítékokra alapozni.