További Mozi cikkek
Kényes feladat történelmi témákat filmre vinni: heroizálás, giccs, sziruposság, tézisfigurák, és a többi, a jól ismert dilemmák. Talán még ennél is kényesebb a nemzeti múlt költői ábrázolásának, egy kétszeres csavarnak a hiteles, de egyéni interpretációja. Wajda inkább több mint kevesebb sikerrel hajtotta végre a feladatot. Jól választotta ki a színészeket, látványos tablókat teremtett, a sztori izgalmas és mozgalmas. Lírai hangulatok, melankólia, gyönyörű tájak, végtelen litván horizontok, bukolikus, a soha nem voltra emlékeztető, örökre letűnt idő igézete.
Pan Tadeusz Magyarul anakronisztikus a hatás |
Különben szavalnak, tetszetős rímekben, nehézkes strófákban. A Párizsba emigrált Mickiewicz sorait búgják-zengik. Eredetiben talán jobban csengenek, ám kétlem, magyarul viszont felettébb anakronisztikus a hatás.
"A dialógust - bár rövidebb és sűrített formában - teljes egészében a költeményből vettük" - nyilatkozta a rendező. "Semmit nem változtattunk rajta, nem adtunk hozzá semmit. Hiszem, hogy a költemény gazdagsága a filmvásznon is visszaadható, mert szerintem a Pan Tadeusz filmrevitelének nehézségeit csakis úgy lehet legyűrni, ha az ember hisz abban, hogy ez igenis lehetséges."
Az alapmű álnémafilmre, vagy balettre kívánkozott volna, így azonban a folyamatos verseléssel (s némi rosszindulatú túlzással, poszt-posztmodern technológiákon, virtuáliákon pallérozódó füllel hallgatva) inkább burleszkre sikerült. Mindezt Wajda kerettörténetbe ágyazta: a költő hallgatóságának (kikben ráismerünk a főbb szereplőkre) olvassa fel művét. Állítólag ők testesítik meg a lengyel kultúra és tradíció összes gyökerét. (Pozitívumként: melldöngető lengyelkedés nélkül, vagy ha mégis, akkor legalább öniróniával teszik.)
Pan Tadeusz
színes magyarul beszélő lengyel-francia háborús filmdráma
125 perc, 1999
rendező: Andrzej Wajda
szereplő(k):
Michal Zebrowski (Pan Tadeusz)
Boguslaw Linda (Ksiadz Robak)
Daniel Olbrychski (Gerwazy)
Grazyna Szapolowska (Telimena)
Wojciech Alaborski (Buchman)