A taxis, az élmunkás és a filmmogul

Éjt nappallá téve a futószalag előtt görnyed, százhúsz-száznegyven százalékkal túlteljesíti a normát, és lankadatlan szorgalommal gyártja a fröccsöntött filmeket. Ő az európai szórakoztatóipar élmunkása, a francia mozgókép sztahanovistája, aki nem pepecsel mondanivalóval, művészettel, mivel már a kezében van az akcióvígjáték-készítés minden fogása, és becsukott szemmel is össze tud dobni egy valamirevaló sikerfilmet. Ugyan néha a tömeggyártás technológiai hibái miatt egy-egy selejt is becsúszik az egyre terebélyesedő életműbe, de Luc Besson nem adja fel, hiszen nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy egymaga lenyomja az egész hollywoodi akciófilm-konglomerátumot.

Diefenthal, Naceri és Krawczyk

A Nikita és a Leon a profi alkotója ugyan a felejthető Jeanne D'Arc óta nem rendezett filmet, de az utóbbi röpke hat évben számtalan akcióvígjátékot írt és pénzelt. Így az ő fejéből és pénztárcájából pattant ki a Taxi-széria mellett a hasonló üldözős-autós klisékből összerakosgatott Szállító, a Jean Renot Japánba deportáló Wasabi, a Jet Lee-féle Sárkány csókja, és a városi extrémsportokat népszerűsítő Yamakasi is, hogy csak a Magyarországon bemutatott alkotásokat említsük.

Az évek során Besson úgymond tökéletesítette a francia akciófilm műfaját, így alkotásaiból mára eltűnt minden felesleges sallang: nincsenek érdekes, életszerű karakterek, izgalmas cselekmény, vagy váratlan fordulat, csak a helyzetkomikum, a szóviccek és a lélegzetelállító akciójelenetek maradtak. A Taxi harmadik része sincs túlbonyolítva: a már jól ismert szereplők, a töketlen rendőr és a fékevesztett személyszállító-kisiparos ezúttal egy Mikulás-banda után vetik magukat, míg a magánélet frontján éppen a gyermekáldás van soron. Pergő autósüldözések, jól beállított kaszkadőrmutatványok és némi pirotechnika röpíti előre a cselekményt, a hajsza szüneteiben pedig az előző két részből már jól ismert helyzeteken és figurákon kuncoghatunk.

cameo A cameonak nevezik, amikor egy ismert személyiség, sztár rövid, többnyire jelentéktelen szerepet vállal egy filmben, hogy ezzel színesítse a történetet, emelje a film presztízsét, esetleg, hogy kifejezze az alkotók iránti tiszteletét. Szinte minden filmben van egy-két cameo, például a rendezők és producerek gyakran tűnnek fel epizódszerepben vagy statisztaként saját filmjeikben.

A Taxi harmadik epizódjának poénjai azonban sokkal abszurdabbak, mint amit Luc Bessontól megszokhattunk, de persze mindez nem koncepció, vagy netalántán fogyasztóbarát csomagolásba göngyölt világszemlélet, egyszerűen arról van szó, hogy a francia filmmágus most már ott tart, hogy egy poénért akár az egész forgatókönyvet is eladná. Egyedül a hollywoodi kliséket túlhajtó, kifigurázó jelenetek csempésznek némi váratlanságot a történetbe, meg persze az az idősödő cameo sztár, aki a film első jelenetében felbukkan.

Mindezek ellenére a Taxi 3 nem rossz film, sőt kifejezetten kellemes másfél órát tölthetünk a vászon előtt gubbasztva, hiszen a két rész alatt felhalmozott rutin meglátszik a rendezőn és a színészeken is: mindenki tökéletes precizitással végzi a dolgát, így ez a film is pontosan olyan megbízható minőségű, mint a Besson-féle futószalagról kikerült többi tömegtermék.

Tragédia a Taxiban A Taxi-trilógia forgatását jó néhány baleset kísérte. Az első részt még Gérard Pirés irányításával forgatták, de az utolsó jelenetek felvételeinél már a jelenlegi rendező, Gérard Krawczyk dirigálta a stábot, mivel Pirés váratlanul kórházba került. A második epizód munkálatai pedig azért akadtak meg egy időre, mert az operatőr szörnyethalt, amikor az egyik jelenet felvétele során rázuhant egy kaszkadőr-kocsi.