Végzet, mint alvászavar

A film, amely Az élet nyomában címmel kerül a mozikba két okból lehet érdekes: furcsán néz ki és furcsa dolgokról van szó benne.

Platón távolabb van az emberektől, mint az emberek a csimpánzoktól

Furcsán néz ki, mert ilyet még nem tetszettek látni. A produkció egyfajta mesterséges rajzfilm: digitális kézikamerával forgatott dokumentumizált road-movie, amelyet szoftverek segítségével és sok esetben kézzel átrajzoltak. Az epizódonként változó rajzstílus segíti, a trippoid vizuális világ befogadását: vagyis hatását tekintve is trippes - mindez abból szűrhető le, hogy a moziban minimum egyszer, de akár többször is felébred a néző.

Aki tart az élménytől, könnyed előtanulmányt folytathat Kovásznai György Habfürdő című munkájának megtekintésével - az 1979-es rajzilm egyébként utótanulmányként ugyancsak javalt.

A vakond ébredése

Az álom nem ismeri az időt

A főszereplőt, akit cseles egyszerűséggel csak Fő Szereplőnek hívnak, többé kevésbé ismert guruk, tudósok, költők és filozófusok pofozgatják tovább a történetben, amelyet az a kérdés mozgat, hogy Fő Szereplő miért nem tud felébredni, illetve ha már felébredt hogyan veszi észre, hogy már ébren van. Illetve, aki álmában hal meg honnan veszi észre, hogy voltaképpen mi történt, ha nem biztos hogy felébred, de elviselhetetlenül gyötri a kíváncsiság.

A borderline-os szétúszást és a fikciós vakfoltok körüljárását azoknak ajánlanám leginkább, akik unják az akciófilmeket. Fontos informatív adalék lehet, hogy pár szuzszogás erejéig feltűnik a filmben Ethan Hawke, egy rég holt izlésirányzat egyetlen ismert kultszínésze. Összesítve: valószínűbb, hogy nem bánják meg, mint hogy tetszeni is fog - így megy ez az álmoknál is.