A folyó neve: pálinka

2014. augusztus 22. Tuzsér, péntek délelőtt tíz óra. A Tisza parti kempinget megszállta két tucat nő, pár perce érkeztek. Megkérdezték, nincs-e véletlenül egy hangfalunk. Véletlenül volt. Odaadtuk nekik, mondtuk, hogy csak egy órára, mert utána mennünk kell, ennek is nagyon örültek. Még szinte oda sem adtuk sound systemre keresztelt berendezést, már megszólalt az első szám:

Kis Grofó: Lej mamo Lej

Aztán természetesen jött a No roxa áj, majd szépen sorban lementek a Házibuli Attilával című népművelő műsor legjobb darabjai. Akik pedig gigantikusak partiztak, azok a Kisvárdai Beteggondozó ápolónői voltak. A kiváló hangulatról a mulatós diszkó mellett az a nagyjából hat hektoliter pálinka gondoskodott, amivel a csapat átlépett a kemping kapuján. A pálinka, amit nem azért hoztak, hogy aztán hazavigyenek.

Testen kívül lebegni

Utoljára nyolc éve voltam vízitúrán, el is felejtettem milyen. A pálinkák heves sodrásában gyorsan kopó emlékeimből leginkább az evezés élménye ugrott be, meg hogy mennyire király volt hulla fáradtan és fél kábultan meztelenül a barátaimmal csorogni egy kenuban. Miközben nem elevenedett fel bennem az evezések legfontosabb (igen, még a lapátnál és a csónaknál is fontosabb) kelléke:

De idén egy nap után eszembe jutott, hogy nagyjából az utolsó Tisza-túrás ébredésem is úgy történt, hogy két ötvenes férfi benyújtott a sátorba egy kis házi paprikapálinkát, amitől leszakadt a fejem, majd egész nap asztrálprojektáltam a folyó fölött.

Mi a teendő, ha letépi a lábunkat egy akna?

A világon mindenhol szeretik a pálinkát, a pálinkát ivó embert pedig a neki kijáró tisztelet övezi. Hiszen aki bírja a pálinkát, az azt is bírja, ha letépi a lábát egy akna. De akár azt is mondhatnánk, hogy ha valakinek letépi a lábát egy akna, igyon egy kis pálinkát, és mindjárt nem látja majd olyan borúsan a világot. Ha egy jelzőt mondhatnék a pálinkára, akkor azt mondanám, hogy pálinka, ha pedig egy országot mondhatnék, amelynek sorsa elválaszthatatlanul összeforrt a pálinkával, akkor pálinkás lehelettel büfögném:

Persze, ez a felismerést akár Tisza-túra nélkül is meg lehet tenni, ugyanis a magyarok már Brüsszelnek is megüzenték: tiszteletet a pálinkának! És az sincs kizárva, hogyha valamelyik liberális uniós kotnyeleskedő szerv kötözködik a magyar pálinkatörvénnyel, akkor kilépünk az EU-ból, mert a magyar pálinkával senki sem szarakodhat. Még Putyin sem.

Pálinka 4 prez

Ugyanakkor a Tisza túra az az alkalom, ahol legélesebben megmutatkozik a Nemzet, és a Nemzetet Összetartó Erő, a Pálinka. A PET Kupa során (erről minden részletet kimerítően írtunk ebben a blogban) Vásárosnaménytól Cigándig csordogáltunk a Tiszán, és ahol megálltunk, ott bizony előkerült a pálinka is.

Na és melyik a pálinka legfontosabb tulajdonsága? Az, hogy

itatja magát.

Egyik vendéglátónk, Géza bá (ez egy kitalált név a NAV miatt :( ) jonatán almából készült pálinkát hozott nekünk. A pult mögötti pecuból, szigorúan kóstoltatás céljából, nem azért, hogy fizessünk érte, csak hogy ízleljük meg a kertjében termett nedűt. Mert így ismerkedik, így barátkozik, így fogadja a vendéget, így ünnepel és így szomorkodik a magyar. Géza bá pálinkája nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek aki szereti, és hát miért ne szeretné mindenki.

Később Révleányvár polgármester asszonya hozott megérkezésünk alkalmából pár flakonnal. Szerintem annak, hogy vendégül láthatnak minket a Gátőrházban egy kis lecsóval és pálinkával, még annál is jobban örült, mint amikor megnyerte a választást. Na de a pálinkakóstoltatás nem áll meg ott, amikor kitöltik a vendégnek. A lényeg, hogy ízlik-e vagy sem, ez pedig nem vicc. És még csak nem is olyan, mint hogy finom lett-e anyuka húslevese vagy sem, a pálinkában ugyanis sokkal több munka és tapasztalat van, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen a végeredmény. Azt is mondhatnánk, hogy egy emberről a saját főzésű pálinkája mondja el a

Vagy legalábbis nagyon árulkodó. Révleányváron este a vízi mentők átvittek egyik partról a másikra, beszálláskor mellettünk horgászok ültek. Első kérdés:

Sziasztok, kértek egy kis pálinkát?

Gondolom még csak sejtetnem sem kell a választ. A pecások belekortyoltak, de abban nem volt köszönet. A kínált pálinka ugyanis borzalmas volt, egy hét alatt egy deci sem fogyott a két literből. Megkóstoltam, tényleg botrányosan aceton íze volt, de sebaj, néha ilyen is kell.

A tízmillió pálinkakedvelő országában néha becsúszik egy hiba a cefrefőzésbe, a legjobb családban is előfordul, vagy ahogy a régi székely közmondás tartja:

Szombaton érkeztünk meg Cigándra, egy tájházba. Az épület rendkívül kellemes fekvésű, a legforróbb napokon is hűvös, pont annyira felszerelt, amennyire egy falusi tájháztól várja az ember. Igaz, kicsit hiányzott például az ágyról a párna, és szappannal sem találkoztam, de menten elöntött a megnyugvás, amikor belekukkantottam a hűtőbe, és mit látok? A házban, ahol tényleg semmi sincs, ott figyel a fagyasztóban a ház itala:

Orbán Viktor > Pálinka

Ezen a ponton telt be nálam a megértés pohara, és vált egyértelművé, hogy miért kell azt üzenni Brüsszelnek, hogy több tiszteletet a pálinkának. A pálinka ugyanis még Egerszegi Krisztinánál és Puskás Öcsinél is magyarabb, nem is értem, miért nem Pálinkára keresztelték a felcsúti stadiont, és miért nem vonultatták vissza rögtön a pálinka pálinka számú mezét.

Van egy csomó hungarikum, amikre büszkék lehetünk. Ott van például az erős pista, a kétharmad vagy éppen a Balaton, azonban egyik sem olyan karakteres, nemzeti, és mindenki által kedvelt, mint a pálinka. Persze, van amit még jobban szeretnek a magyarok, de abban nincs semmi magyar vagy nemzeti.

Úgyhogy javasolnám a négy nagy pálinkával foglalkozó országos szervezetnek (Szeszipari Szövetség, Pálinka Céh, Pálinkafőzők Országos Érdekképviselete, Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület), hogy hívják össze a Nemzeti Pálinka Kerekasztalt, és egyeztessenek a pálinka további népszerűsítéséről.

Nekünk, pálinkarajongóknak pedig nincs más dolgunk, mint serényen pálinkázni. Főleg azért, mert a pálinka nem narancs vagy szegfű, Gyurcsány Ferenc valószínűleg ugyanannyira szereti a jó törkölyt, mint Orbán Viktor. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 2008-as pálinkatörvényt 359 képviselő megszavazta, és csupán egy idegenszívű voksolt nemmel. Az emberek pedig hálásak a politikának, az egészségügyi mellékhatásokra fittyet hányva megállás nélkül nyakalják a pálinkát, és és összejárnak szeretni egymást. Ez pedig nagyon fontos ezekben a megosztó időkben.