A pénteki volt a PET Kupa leglájtosabb szakasza, nyolc kilométert kellet megtenni, amit fél evezővel, rákjárásban is teljesíteni tudott a harcedzett gárda. Ráadásul az időjárás is a kezünkre játszott, egész nap egy felhővel sem találkoztunk, ami az előző napok embert próbálóan zord körülményei után olyan felüdülést hozott, akár egy árnyékos fa a tűző napsütésben.
Az indexes Petanic legénysége annyira összekovácsolódott az eddigiek során, hogy vezényszavak nélkül is pompás összhangban serénykedtek a lelkes matrózok, és a sokat látott tengeri medvék.
Sajnos a vízicsata során nem mutatkozott meg ez a kíváló harmónia, ha jól emlékszem, utolsó helyen végeztünk, de az emlékeim gyorsan kopnak a házipálinkák heves sodrásában.
A tuzséri kemping után pénteken a Révlányvárral szemközti vadvilágban kötöttünk ki. Kicsit hűvös volt az este, de a tábortűz nem hagyta kihűlni a lelkes Csipet Csapatot. Ja, és ne felejtsük el, hogy napközben több nagy zsáknyi, vízben úszó PET-palackot is összegyűjtöttünk a Tisza mentén.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon