A bűnös

Nos, megint egy érv, hogy járjunk moziba, mert ott többek között megtudhatjuk, hogy mindenki bűnös, akit anya szült erre a világra, miként azt egyébként a mérsékelt népszerűségnek örvendő katolikus egyház is tanítja, de azért nem árt a legfontosabb művészetben is sulykolni, ami pedig a film, mint azt annakidején Juharos Róbert mondotta volt.

Azonban ez az állítás némi kiegészítésre is szorul, mert ugyan igaz, hogy mindenki bűnös, azonban nem mindenki bűnhődik (ha leszámítjuk az egyébként meglehetősen bizonytalan isteni igazságszolgáltatást, ami olajszőkítés és nyelvvizsgahamisítás esetén eddig nem igazán bizonyított), illetve nem mindenki azért, amit elkövetett, vagy nem annyira, amennyire megérdemelné, esetleg megússza felfüggesztettel, aztán beáll a szentesi Fafonó zenekarba altszaxofonosnak, és feleségével minden este üvöltve röhögnek a Csíííz!-en, különösebb következmények nélkül.

Persze ennek csak egy része válik világossá a filmből, de hát a teljesség önmagunkban keresendő, nem az alkotásban, ilyeténképpen bőven elég, ha magunkévá tesszük a szlogent, amit fentebb már több szempontból is volt szerencsém megvilágítani, és ezentúl azzal a tudattal élünk, hogy azok a bűneink, amelyek nem hordozzák önnönmagukban büntetésüket, átcsúsznak majd a világ gyenge anyagból font rostáján, azokért, amelyek pedig igen, kétszer kapunk az arcunkra a használaton kívül helyezett "Rivolu" fantázianevű román csempefugázóval, hogy annál is rosszabb legyen, mint amit a filmről elképzelni tud.

A bűnös

Ehhez a cikkhez ajánljuk