A halászok a szelet nézik

A három és fél órás alkotás egy nap történéseit mutatja be, amikor a halászok döglött bárányokat visznek a Brnvk sziget mellé, és ott beledobálják a vízbe, hogy aztán a parton pipázva figyeljék, amint a cápák boldogan köröznek.

Szinolicska, a halászok szakszervezeti vezetőjének legkisebb, egyben egyetlen leánya megütközik ezen az értelmetlen és kegyetlen szórakozáson, de amikor megemlíti jegyesének, Brankónak, hogy neki ettől kifordul a gyomra, Brankó csak legyint, és egy vasmacskát vesz elő hátizsákjából. Szinolicska csalódik szerelmében, és ezentúl, ha elmegy a házuk előtt mindig bútorokkal dobálja meg az arcát. Az apa egy darabig tűri ezt, de aztán kitűzi az esküvő időpontját, és megígéri, hogy ezen túl félreteszi a döglött birkákat a lakodalomra. Egy darabig úgy tűnik, hogy szent a béke, bár Szinolicska fejébe nem látunk bele, csak sejthetjük, hogy valamit tervez.

Délelőtt tízre jár, amikor a cápák elmennek, és a halászok bemennek a kocsmába, hogy megbeszéljék a világban történteket. Al-Hakim Ali, aki valamilyen egészen érthetetlen okból van Horvátországban, azt javasolja, hogy igyanak valamit, majd előveszi makarinováját és rázendít egy régi török dalra, ami egy halászról szól, akinek fogalma sincs, mit keres Horvátországban.

Szinolicska meghallja a dalt, miközben a konyhában éppen birkafejeket grillez, és rájön, hogy az ő élete is értelmetlen, leszámítva a Dráva kutyával folytatott pajzán játékokat. Szíve szerelemre lobban a magányos és rettenetesen ronda Al-Hakim Ali iránt, aki fiatal korában hivatásos birkózó volt egy szófiai garázsban, így az alsó álkapcsa három centivel hátrébb van, mint a felső. Szinolicska a kocsma ablakához óvakodik, hogy megtudja, ki énekli ezt a szép dalt a harminc lakosú falu ivójában. Sejtése beigazolódik, Al-Hakim Ali az, de mi ezt már tudtuk. Szerencsétlenségére ekkor érkezik meg Brankó, aki eddig heringet egyelt a családi kádban, és ettől egyébként is ki van borulva, de amikor meglátja a lányt a kocsma ablaka alatt, éktelen haragra gyúl, és elmegy keresni egy kalapácsot.

A film csúcspontja ez a bravúros lélekrajzzal és artisztikus fotografálással megoldott jelenet, amikor a feldúlt Brankó mintegy órán keresztül keresi a kalapácsot, de azt beteg édesanyja kölcsönadta a szomszédnak. A Nap közben lemegy, a borzasztóan részeg halászok hazamennek, csak Al-Hakim Ali marad ott, mert beszorult a feje a kecskelábú asztalba.

A kocsma ablakából a Brnvk szigetet látjuk, az aranyhidat a csöndes tengeren És Szinolicskát, amint lélekben máshol járva gyököt von a homokban.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!