Schübel, a saját maga számára is ismeretlen filmrendezô annyira
beleszeretett ebbe a dalba, hogy megpróbálta beleszuszmákolni
Közép-Kelet-Európa egész történetét, valamint nagybátyjáét, akinek volt
egy szerelme és elment miatta Zwungli am Sellbe és soha sem jött vissza.
Biztos jól sikerült visszadnia a dal elmentáris nyálözönét, és a németajkú nézôk majd kiejtve kezükbôl a pattogatott kukoricát, szívtájékba markolnak és feleségüknek átnyújtva a papírzsebkendôt bevallják, hogy még mindig szeretik.
Magyar részrôl Marozsán Erika erôsíti a filmet, aki minden bizonnyal kiváló színésznô, de színházba sem járok, úgyhogy csak arra hagyatkozhatom, amit kutyasétáltatás hallok, az pedig nem sok, mivel a Köztársaság téren mindig csak az operáról beszélnek, meg a mozgás színházról, de ha semmit sem csinál, csak néz, meg mozog, akkor is bátran elküldhetjük a moziba a nagypapánkat, amennyiben még életben van, mert részben az elôadás alatt nem lesz otthon, részben pedig biztos meghatódik, ami jó, bár az én nagypapámnál ritkán fordult elô, ezért is sajnálom, hogy nem érhette meg a Szomorú vasárnapot.