Nem lopás, hanyagság sújtja a József Attila Színházat

2010 áprilisában választották meg Méhes Lászlót a József Attila Színház igazgatójának, ami után nem sokkal az akkori gazdasági igazgatótól kapott egy kimutatást, hogy a színház 42,6 millió forintos nyereséggel zárja az évet, így 13,9 millió forint jutalmat is ki tudnak fizetni. Úgy tűnt, jól indul tehát az új ötéves igazgatóság, és mivel hivatalos átadás-átvétel nem volt, Méhes nem látta, mit is vesz át: kiderült, 200 millió forint feletti adósságot. Erről a tartozásról egyébként a korábbi színházigazgató, Léner Péter sem tudott, mégis az új felállásban művészeti vezetőként tovább dolgozik.

A gazdasági igazgató, Zichy Gabriella még akkor júliusban, Méhes hivatalos munkába állásakor beteget jelentett, és a mai napig betegállományban van. Zichy Gabriellát sajnos nem sikerült elérnünk, de azt megtudtuk, hogy a Vígszínházba dolgozott először két sikertelen Képzőművészeti Főiskola-jelentkezés között még a nyolcvanas években, ahol nyolc év alatt végzett műsorszervezési, reklám- és propagandamunkát, szcenikai feladatokat, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola Felsőfokú Műszaki és Vezetőképző tanfolyamának színpadtechnika és világítástechnika szakát is elvégezte. 1990-ben került művészeti titkárként a József Attila Színházba, ahova Léner Péter hívta. Innen lépdesett fel a gazdasági igazgatói posztig.

Méhes fontosnak tartotta elmondani, hogy "az eddigi ismereteink szerint nem lenyúlásról, elveszett pénzekről, még csak nem is hiányról van szó, hanem adósságról. Úgy tűnik, hogy a színház egyszerűen többet költött a bevételeinél." Léner Péter korábbi igazgatót is megkérdeztük az elmúlt évek gazdasági helyzetéről, de nem kívánt nyilatkozni erről, mert mint mondja, "óvnom kell a koncetrációs erőmet", ugyanis a decemberi Mici néni két életére próbálnak.

Pár nappal a Méhes-időszak megkezdése után a színház könyvvizsgálója arról tájékoztatta az új vezetést,hogy a József Attila Színház június 30-án fennálló tartozása kb. bruttó 270 millió Ft, és hogy a színház elköltötte a háromnegyed évi támogatását, a második negyedévről jelentős beszállítói tartozással rendelkezik. A kassza tehát üres.

A tartozás tíz év alatt felhalmozódott adó- és járuléktartozás, aminek a jelentős része azonnali törlesztést igényelt, de ezt egy ügyes manőverrel megoldotották: a csak decemberben esedékes, színháznak szánt adományt átutalták korábban a támogatók, ők meg rögtön tovább az APEH-nak. Az APEH a fennmaradó 50 milliós tartozásra 36 havi részletfizetést engedélyezett. "Az APEH felé kevesebb adót fizetett, mint amennyit kellett volna. Nem az én dolgom eldönteni, hogy ez jóhiszemű tévedésből, slendriánságból vagy más okból történt, de tény, hogy megtörtént" - mondta Méhes.

Külső auditcéget vontak be, akik megállapították, hogy a színháznak 218,9 millió forintnyi rövid lejáratú kötelezettségállománya van, amiből december 31-ig 112 milliót tudnak törleszteni.

Előbb a színház vezetőinek fizetését csökkentették 20 százalékkal, később a színészekét és művészekét tízzel háromhónapra. A szerződéseket még a nyáron elkezdték átvizsgálni, mert sok szerintük teljesen érthetetlen módon pazarló volt.

Méhes több példát is hozott a fejetlenségre és a felelőtlenségre. "A színház általánydíjas szerződéseket kötött a karbantartásokra. Ezt tíz éven át hónapról-hónapra fizette úgy, hogy az adott berendezéseket lényegében soha nem kellett megszerelni. Ma már biztos, hogy sokkal olcsóbb lett volna akkor fizetni, ha valami tényleg elromlik. Az is jó ötletnek tűnhetett néhány éve, hogy a színház fizessen azért, hogy a patikákban elhelyezett képernyőkön hirdessék a műsorokat, csakhogy ez annyiba került, amiből mondjuk közterületi hirdetéssel vagy akár az interneten százszor annyi embert el lehetett volna érni. Aki ezekről a szerződésekről döntött, biztos nem így tett volna, ha a saját lakásáról vagy a családi cégéről lett volna szó". Plusz kis színes, hogy a színházban 1964 óta nem volt iratrendezés: "15 ruhásszekrény tele van nejlonzacskókba rakott iratokkal a 60-as évektől napjainkig."

A Fővárosi Önkormányzat revizori vizsgálatot indított a 2004-2010-es időszakra, a színház konszolidációs tervet dolgozott ki, aminek célja, hogy december 31-ig 100 millió forintra kell letornázni a tartozást. Ennek érdekében a havi előadásszámot 30 százalékkal megemelték. "A megszorítások mellett ez az intenzívebb „üzem” tette lehetővé, hogy mára elhárult a csődhelyzet és öt hónap alatt 164 millió forintot tudtunk törleszteni, és biztosnak látjuk a jövőt is" - mondta Méhes László.

November 9-én a jogi szakvélemény alapján a színház igazgatója bejelentést tett a VPOP gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó osztályán, kérve, hogy állapítsák meg, megsértették-e az elmúlt években a számviteli szabályokat. Itt tartunk most, a színház próbálja összeszedni magát.

Akkor is jelentkezett volna az igazgatói posztra, ha tudja, hogy 200 milliós tartozása van az intézménynek, kérdeztük Méhestől: "Nem. Ha ennél részletesebben is érdekli: nagyon nem".