Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Pol cikkek
A képből, amely az Angol beteg című film nyomán rajzolódik ki a magyar arisztokratáról, egyedül a sivatag és a szél fedi a valóságot, állítja az Independent. Almásy gróf a most nyilvánosságra hozott angol titkosszolgálati dokumentumok szerint ugyanis nem volt egy kimondott Ralph Fiennes. A sármosnak mondott színésszel szemben Almásy az MI5 aktáiban "nagyon csúnya, rosszul öltözött, lógóorrú, idegesen rángó szemű" emberként szerepel.
A valóság más volt |
Az már csak hab a tortán, hogy a Szahara vándora nem kényszerből, szerelme megmentése végett működött együtt a náci titkosszolgálatokkal, hanem állítólag meggyőződésből.
Német kémekkel a Szaharában
A dehonesztáló tények mellett az Egyesült Királyság Nemzeti Archívumának most nyilvánosságra hozott dokumentumai izgalmas részletekkel szolgálnak Almásy legveszélyesebb küldetéséről is. Az Operation Salaam fedőnevű 1942-es akcióban a gróf két ügynököt juttatott át a frontvonalakon, a brit fennhatóság alatt álló Kairóba.
Almásy a második világháború előtti sivatagi felfedezései révén került a náci titkosszolgálat látókörébe. A kalandok során a gróf olyan helyismeretre és túlélési tapasztalatokra tett szert, hogy a németek bíztak benne, - Rommel sikereit erősítendő - képes lesz kémeket is eljuttani az ellenséges vonalak mögé.
A terv sikerült, a két ügynököt az angolok azonban később elfogták. Kihallgatásuk során derült ki, hogy a gróf közel sem volt ura a helyzetnek, többször eltévedtek a Szaharában, és a vállalkozás kis híján tragédiába torkollott.
"Amikor megérkeztek Gelf Kebirhez (egy ókorból származó barlangrendszerhez a Líbiai sivatagban) Almásy elvesztette a nyomot. A helyzet válságosra fordult, különösen, hogy nem maradt elég üzemanyaguk a visszaforduláshoz. Végül mégis ráleltek Almásy 1932-es expedíciójának csapására, de útjuk ezután sem volt nehézségektől mentes" - írta az MI5 jelentése.
A német konvoj a sivatagban hagyta hat járművük egyikét, és később is csak az elhagyott brit teharautók benzin- és vízkészletei segítségével értek célba. A célt végül két autóval érték el, és Almásy ezek segítségével jutott vissza német területre.
Nagyon csúnya
Az angol titkosszolgálati jelentések egyébként a következőképpen jellemzik a magyar nemest: "Sovány. Haja szőke, egyik oldalon elválasztva. Ovális fejű, magas homlokú. Vékony, hosszú orr. Megjelenés: csúnya, de intelligens."
Egy másik irat élesebben fogalmaz: "Rosszul öltözött. Görnyedten jár. Nagyon csúnya. Ideges szemrángás jellemzi".
Az akcióban azonban nem Almásy volt a gyenge láncszem, hanem a két ügynök, akik a dokumentumok alapján igazi lúzerek voltak. A félig egyiptomi Johann Eppler, és az ugandai Texas Oil Company-nál dolgozó Heinrich Sandstede sorscsapások lehettek az út során a gróf számára. Vesztüket is elbizakodottsággal párosuló ügyetlenségük és kicsapongásaik okozták.
Titkosügynökök a bordélyházban
A két ügynök ugyanis megrészegedett az akciójukhoz biztosított nagymennyiségű készpénztől. Első kairói éjszakájukat, a megérkezés örömére, egy bordélyházban töltötték, majd kerestek egy állandó szállást, ami történetesen szintén egy bordélyház volt.
Nem sikerült viszont elérniük a német kapcsolatukat, mivel őt akkor már rég elfogta a brit titkosszolgálat. Így érthető, ha a kémek idejük jó részét italozással és prostituáltakkal töltötték.
Vesztüket mégsem ez, hanem megcsappant pénzük okozta. A két ügynököt akkor kapcsolták le, amikor már napok óta kerestek valakit, aki segít nekik felvenni a kapcsolatot Rommellel, hogy pénzt szerezzenek kairói küldetésük további támogatásához.
Kevésbé kalandosan végződött Almásy László története. Az Oscar-díjas filmmel ellentétben nem egy olasz vidéki házban lelte halálát, hanem 1952-ben Budapesten, miután náci kollaboránsként meghurcolták.