Géza
-12 °C
-4 °C

Toleranciabotrány a Király utcában

2007.10.10. 19:51
A békés egymás mellett élést szorgalmazza, vagy feszültségeket gerjeszt az a köztéri művészeti akció, amely egy toleranciát vizsgáló szociológiai teszt kérdéseivel szembesítette a Király utcaiakat? Hunvald György VII. kerületi polgármester szerint ott kell toleranciával foglalkozni, ahol azzal probléma van. Engedélye azonban nem volt az alkotóknak.

A toleranciát vizsgáló köztéri művészeti alkotás nem várt sikert hozott már az első napon. A Király utca lakói felháborodtak, és száz aláírással ellátott levelet küldtek az önkormányzatnak. A VII. kerület felszólította a művészeket, hogy azonnali hatállyal távolítsák el a táblákat, amelyek az alkotói szándék szerint a békés egymás mellett élésről beszélnek. Később a Király utca másik oldalát igazgató VI. kerületi önkormányzat is leszereltette a feliratokat.

Toleranciapróba

"Elfogadna-e városa lakosaként egy kínait? Elfogadna-e családtagnak egy zsidót? Elfogadna-e házastársnak egy határon túli magyart?" Ilyen típusú kérdések szerepeltek több nyelven azokon a táblákon, amelyeket a multikulturalitásáról nevezetes Király utcában helyezett el Németh Ilona képzőművész és testvére, Németh Szilvia szociológus. Mindezt a Miniszterelnöki Hivatal által kezdeményezet Külhoni magyarok kulturális fesztiválja keretében, az Ernst Múzeummal és a Műcsarnokkal együttműködésben tették.

A táblák kérdései az etnikumok közötti távolságok mérésére alkalmas, a szociálpszichológiában alkalmazott Bogardus-féle skála elemei. A kérdések a táblákkal szembesülő járókelőket az alkotók szerint arra sarkallják, hogy gondolkozzanak el, elfogadnák-e egy adott etnikum tagját.

A művész-szociológus páros hasonló tábláit már kiállította a szlovákiai Dunaszerdahelyen is. A provokatív kérdések ott is viharokat kavartak, de annak nem táblaeltávolítás lett a vége. A polgármester közvetítésével szűk körű beszélgetésre gyűltek össze a felháborodottak és a művészek, amivel a projekt elérte a célját, mondta az Indexnek Németh Szilvia.

"Már a táblák felszerelésénél megkezdődött az utcai párbeszéd, az emberek megálltak, kérdezték egymást és minket is, hogy mi ez" - számolt be a sikeresnek tűnő budapesti kezdetekről a páros szociológus tagja.

A táblák azonban csak egyetlen napig gerjeszthették a társadalmi párbeszédet a VI. és a VII. kerület határán fekvő Király utcában. Szerdán délután kettőkor a VII. kerületi önkormányzat felszólította a szervező Műcsarnokot, hogy az ő oldalukról azonnali hatállyal szedjék le a táblákat, vagy az önkormányzat távolítja el azokat.

A kiszálló művészek és kurátorok meg is kezdték a munkát, de a megjelenő közterület felügyeleti munkatársaknak nem tudtak engedélyt bemutatni a tevékenységükről, így a helyszínen meg is bírságolták őket.

Az alkotók nem tudták átadni magukat a börleszkre emlékeztető helyzetnek, mivel az utca egyik felén megmaradó táblák így már valóban okot adhattak a félreértelmezésre. Az öt etnikai csoport (a magyarok, a romák, a zsidók, a kínaiak és a határon túli magyarok) némelyike így ugyanis kevésbé, mások viszont túlreprezentálva jelentek meg.

Ez a probléma azonban nem sokáig borzolta a kedélyeket, a köztéri művészeti akció hátterét felvázoló Ernst múzeumi kiállítás nyitására, szerda hat órára ugyanis a hatodik kerület is eltávolíttatta a táblákat.

Mit szólnának ehhez Olaszliszkán?

Első gondolatunk az volt, hogy a provokatív kérdések a rasszizmussal kacérkodókat rázták meg. Hunvald György, a VII. kerület polgármestere szerint azonban éppen fordítva történt.

"Óriási volt a felháborodás, tiltakozó leveleket kaptunk és égtek a telefonok. Az itt élők nagyon érzékenyek erre a témára, és nem tudták, mit jelent, ha egy sárga táblán az a kérdés szerepel, elfogadna-e családtagnak egy zsidót. Az idős nénik, akik megjárták a holokausztot, nagyon érzékenyek" - mondta a polgármester, aki elhibázottnak tartotta, hogy éppen ebbe a városrészbe kerültek a táblák.

"Az utcán nem biztos, hogy azt jelentik a kérdések, amit az alkotók a Műcsarnok hűvösében elgondoltak. Ez olyan, mintha Olaszliszkán kiraknának egy táblát azzal a szöveggel, elfogadná-e, hogy az országában romák éljenek."

Hunvald György kijelentése, miszerint "nem a Király utcában kellene a toleranciát hirdetni, hanem ott, ahol gond van ezen a téren", persze az alkotók koncepciójának érvényességéről beszél. Hol van a tolerancia ebben az esetben? Meddig kell toleránsnak lennie a toleránsaknak?

Engedély nélkül

Az elméleti kérdéseket mindazonáltal zárójelbe teszi egy adminisztratív probléma. A kiállítóknak ugyanis nem volt engedélyük a táblák kihelyezésére. A kurátor, Mayer Marianna egy hónapja elindította ugyan az engedélyeztetési folyamatot, de elmondása szerint a VI. kerületi önkormányzattól azt az információt kapta, nem velük, hanem a lámpaoszlopokat és az azokon elhelyezett hirdetéseket kezelő céggel, az Esmával kell csak megegyeznie.

A cég egy hete váratlanul mégis azzal állt elő, hogy a munkához kellenek az engedélyek. A szervezők az Indexnek elmondták, kezükben volt egy Rabin László VI. kerületi alpolgármester által aláírt papír, amelyet pecséttel kellett volna még ellátnia valakinek, hogy az hatályba lépjen.

A VII. kerület pedig állítólag telefonon adta meg a hozzájárulást. Ezt azonban cáfolta Hunvald György, aki szerint október 4-én, csütörtökön faxon kapták meg a kérelmet, amelynek átfutása harminc nap.

Kérdésünkre, hogy ha időben érkezik a kérelem, hogyan reagáltak volna, a polgármester annyit mondott, "lebeszéltem volna a művészeket és a szervezőket".