Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Országos szobordömping várható, ha a parlament a tavaszi ülésszakban elfogadja a kulturális minisztérium ötletét, amely szerint minden nagy állami beruházás költségvetésének egy százalékát kortárs képző- és iparművészeti alkotások létrehozására kell fordítani. A becslések szerint ugyanis évi 2-4 milliárd forint áll majd a művészek rendelkezésére. Már ha az EU beleegyezik.
"A készülő törvény célja a kortárs képzőművészet támogatása mellett az, hogy emelje a közösségi célú létesítmények esztétikai színvonalát, használati értékét, az épített környezet minőségét" - mondta a tárca illetékese, Boros Géza az Indexnek. Szeretnék, ha a kortárs műalkotások nagyobb szerepet kaphatnának a közpénzből megvalósított épületekben.
Kérdésünkre, hogy nem az idejétmúlt emlékmű-építészetnek engednek-e teret a programmal, Boros azt válaszolta: a programban a kortárs művészet minden irányzata lehetőséghez juthat. Egyedül az efemer, csak ideiglenesen létező művek - installációk, videómunkák - megvalósítására nem használható a támogatási forma, de például állandó jellegű kibernetikus művek létrehozására már igen.
Az egy százalékból finanszírozhatnak hagyományos épületdíszítő alkotásokat, murális munkákat, épületplasztikákat vagy akár kovácsoltvas kapukat is.
A feltétel csak annyi, hogy a műnek a beruházás ingatlanján, az épületen vagy azon belül kell állnia. A törvény hatálya kiterjedne a minisztériumban csak vonalas beruházásoknak nevezett út- és vasútépítésekre is. Itt a műalkotások azonban nem feltétlenül az út szélén állnának, az autósok képzőművészeti műveltségének emelésére. Az érintett települések pályázhatnának a projekteket bonyolító állami szervezethez a helyszín javaslataikkal, és ezekből választanák ki, hogy például az egyik kisváros főterén, egy pihenőponton vagy autópálya-lehajtónál állítsák fel az adott műalkotást.
További félelmeinkre, amelyek szerint az EU-s pénzek beáramlásával meginduló beruházások miatt hamarosan olyan szoborkereslet mutatkozik a piacon, aminek kielégítése inkább mennyiségi kérdés lesz, semmint minőségi, a szakértő megnyugtatott minket.
A törvény a terveik szerint 2-400 millió fölötti beruházásokra vonatkozna, hiszen 2-4 millió forint alatti összegből köztéri művek nehezen megvalósíthatóak. Szó van egyébként arról, hogy a kisebb állami beruházásoknál sem mentesülnének a kötelezettség alól, de ott az összeget esetleg képzőművészeti alkotásokra, például kortárs festmények vásárlására is fordíthatnák.
A műtárgyak tulajdonosai maguk az intézmények lesznek.
A program egyébként alapjaiban is másként működne, mint a szintén a kultúra támogatására létrehozott Nemzeti Kulturális Alap. Az NKA számára fizetendő kulturális járulék ugyanis nem csak az állami beruházásokat terheli. Ott a pénzt elvonják, és az alap zsűrije osztja szét.
A közmegrendelési rendszerben a pénz és a megrendelés a beruházóknál marad. A művészek pályáztatása azonban egy állami szakintézmény, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus feladata lesz. Náluk kell a beruházóknak jelentkezniük, és a lektorátus írná ki az építész bevonásával a pályázatot. A művészek szabadon indulhatnának a pályázatokon, a döntést pedig a lektorátus által pályázatonként összeállított szakmai zsűri hozza meg. A zsűri tagjai a tervek szerint művészettörténészek és alkotóművész szakértők, továbbá az építész és a felhasználó képviselője lesznek.
Egyelőre azonban még nem biztos, hogy az ablakon kitekintve hamarosan szoborerdőn nyugtathatjuk majd tekintetünket. A törvénytervezet ugyanis nem kompatibilis az EU-s projektek szigorú elszámolási rendszerével. Márpedig az állami beruházások jó része komoly EU-támogatások révén valósul meg.
A jogszabály egyelőre tehát csak az állami, önkormányzati és a PPP-beruházásokra vonatkozna, de keresik a módját, hogyan lehetne a rendszert az EU-s támogatásokkal megvalósuló beruházásokra is kiterjeszteni, tájékoztatott minket a kulturális minisztérium.
A közmegrendelési törvény előképe egyébként az évek óta működő Art-Universitas program. Ennek keretében PPP-konstrukcióban megvalósuló felsőoktatási beruházások költségvetésének egy százalékát fordítják képző- és iparművészeti alkotásokra.
A programot közelről ismerők szerint a rendszer egyik hibája, hogy a művésznek magával a beruházóval kell egyezkednie, hiszen a pénz ott is a projektnél marad. A beruházás levezénylésében, és nem műtárgygyártásban érdekelt, a forrásokon ülő beruházóval szemben azonban nehezen tudja érvényesíteni érdekeit a csupán egy megbízással felfegyverzett alkotó.
A terv kritikusai megjegyezték azt is, hogy ez a rendszer a kortárs képzőművészet idejétmúlt formáját támogatja, ahol a művészet, mint épületi díszítőelem jelenik meg, miközben ugyanaz nem ennyire kötött helyen megjelenve élőbb kapcsolatot ápolhatna a közösséggel.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
