Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Művészeti Tanács, a testület, amelynek többek közt a nemzetközi nyitókiállítás szervezése volt a feladata, a múlt hónapban azután mondott le, hogy a "Tanács megnevezte azt a négy pályázót, akit koncepciójának megvalósítására és a kiállításon való részvételre kíván felkérni. Az alapító és a kuratórium elnökének néhány perces tanácskozása után az elnök indoklás nélkül közölte a Tanács tagjaival, hogy döntésük egyetlen elemét sem tudják elfogadni" - írták közleményükben az egykori tagok.
Kovács Gábor, aki egyébként a 16. leggazdagabb magyarként, a sikeres Bankár Holding alapítójaként és műgyűjtőként ismert, bevallotta, meglepte a tanács hirtelen döntése. Szakértőként végzett munkáját idézte fel az Indexnek, ahol ügyfelének még akkor is elő szokott állni egy másik megoldási javaslattal, ha az első tervezetét teljesen el is utasította.
Az alapító hisz a közönségében, az érzékeny és pénzügyi forrásokkal is rendelkező rétegben, és állította: a tanács figyelmen kívül hagyva a Kogart alapkoncepcióját, túlságosan elitista kiállítást tervezett. Sérelmezte, hogy a tanács ráadásul összesen csak nyolc darab műtárgyat tervezett kiállítani a frissen felújított, Andrássy úti palotában.
Festmény fétisizmus
"Mivel ők adták a pénzt, szakmai kontrollt is akartak gyakorolni a Művészeti Tanács felett, ami a szakemberekből álló testület számára elfogadhatatlan volt" - avatta be a részletekbe az Indexet a tanács egyik tagja, Dr. András Edit. Az MTA Művészettörténeti Kutató Intézet tudományos főmunkatársa szerint az uniós csatlakozás apropójára tervezett nyitókiállítás túlságosan is progresszívre sikerült az alapító számára.
Andrási Gábor művészettörténész, a Műértő főszerkesztője rámutatott: "Kovács Gábor konvencionális, szobor-festmény kiállítást szeretett volna." "A kortárs képzőművészet viszont rázós, a kultúra perifériájához tartozó téma, amelynek megvannak a maga játékszabályai" - mondta kíméletlen őszinteséggel Dr. Szoboszlai János művészettörténész, az acb Galéria vezetője.
Kovács Gábor hiányolta az idősebb generáció munkáit is, és több elismert, hazai művészt szeretett volna kiállítani, számoltak be a tanács tagjai. "Az alapító olyan kiállítást képzelt el, amely átfogó képet ad a magyar kortárs képzőművészetről, és reprezentálja az intézmény egész éves programstruktúráját" - mondta Petrányi Zsolt. "Mi viszont fontosabbnak tartottuk a tartalmi részt".
Kovács Gábor "közönségbarát" kiállításban gondolkodott, vélte több egykori tanácstag. Molnár Edit, a Stúdió Galéria vezetője úgy látta, az alapító olyan üzletemberekből, leendő gyűjtőkből, a kultúra támogatóiból álló közönségképet vázolt fel számukra, ami szerinte Magyarországon nem létezik.
A tanács tagja elmondták, értetlenül álltak az alapító és a kuratórium elnökének kritikái előtt, hiszen megválasztásuk egyet jelentett az általuk vázolt elképzelések elfogadásával. "Nem éreztük azt a szakmai függetlenséget, amiről eleinte szó volt" - összegezte a Stúdió Galéria vezetője, Molnár Edit.
Gyermekbetegség
Petrányi, aki egyébként a Velencei Biennálén résztvevő Kis Varsó Nefertiti-kiállításának kurátoraként is ismert, érdekes kulturális sajátosságként kezelte az ügyet, és rámutatott: az induló alapítványok gyermekbetegségével állunk szemben. "Szokásos helyzet, hogy mikor a vezetőség nem tudja, mit akar, az első testület lesz az, amelyik ezt megszenvedi". "A Művészeti Tanácsot éppen azért kérték fel, mert az alapítónak nincs rálátása a kortárs képzőművészetre. Most a mi koncepciónk ellenében fogalmazzák meg, hogy valójában mit nem akarnak" - elemezte a helyzetet Andrási Gábor.
A kuratórium tagjai távozásukkor egyébként kikötötték: a nyitó kiállítás koncepciója, amely az EU-csatlakozás kapcsán a "közbüllevés, a változás, az egyik társadalmi-politikai formációból egy másikba való átlépés kérdéskörére reflektált volna", teljes egészében az ő szellemi produktumuk, és azt a Kogart lemondásuk után nem használhatja.
Dr. András Edit ötletgazda kiemelte, hogy tervük nem politikai állásfoglalást fogalmazott meg. "Nemzetsiratás vagy örömmámor helyett vissza és előre egyaránt tekintő, őszinte művészeti reflexiókat" szerettek volna látni. A nyitó kiállításra így meghívtak volna egy nemzetközi sztárművészt, egy alkotót valamelyik csatlakozó, és egyet a csatlakozásból kimaradt európai országokból, jelezve, hogy a politikai és kulturális határok nem feltétlenül fedik egymást. Mellettük pedig három magyar művész munkáit láthatta volna a közönség.
A nyolc kicsi műtárgy
A Kogart alapítója, a népnyelvben csak a 16. leggazdagabb magyarként emlegetett Kovács Gábor elmondta, igaz, hogy a tanács nyitó kiállításra szóló koncepcióját a kuratórium elfogadta, egyetértés volt a meghívott művészekkel kapcsolatban is. "De akkor még nem volt szó arról, hogy a 600 négyzetméteres kiállító teremben összesen nyolc alkotást terveznek bemutatni".
A festmények hiányával kapcsolatban pedig állította: "a kuratórium több megbeszélésen megfogalmazta, hogy a kiállítás kábé hetven százalékban mintegy falra akasztható műtárgyakból kell, hogy álljon".
Érzékeny, bizonyos pénzügyi forrásokkal rendelkezők
Tóth Tamás, a kuratórium elnöke is állította, bár a tanács szakmai függetlenséget kapott, két szempontot felkérésük után közvetlenül megfogalmaztak számukra. Egyrészről "a kiállításoknak nem a szűk szakmai réteghez, hanem az érzékeny, intellektuálisan felkészült, bizonyos pénzügyi forrásokkal is rendelkező, szélesebb közönséghez kell szólnia". Másrészt pedig lényeges "a kortárs művészet különböző műfajainak egészséges aránya". "A tanács ezzel szemben a legprogresszívebb, kísérletező típusú művészet bemutatására helyezte a hangsúlyt" - mondta Tóth Tamás.
"Sokszor elmondtam a véleményem a tanácsnak, de ezek informális beszélgetések során történtek" - válaszolt a szakmai kontroll vádjára Kovács Gábor. Tóth Tamás később pedig elmondta, ezeknek az informális beszélgetéseknek fontos iránymutató szerepük volt.
Nagypályásak lettünk
A Kogart két vezetője mindazonáltal büszkén állította, hogy a Művészeti Tanács lemondása nem befolyásolja az alapítvány épületében, a fényűzően felújított Andrássy úti palotában április 20-án megnyíló kiállítást. Kovács Gábor elmondta, hogy az alapítvány művészeti titkárát, a huszonéves művészettörténészt, Iványi Brigittát és a kuratórium nemzetközi szaktekintélyét, Hegyi Lórántot francia, olasz, angol és német szakemberek is segítik. "Nagypályássá vált a kiállításunk" - jelentette ki az alapító.
Cáfolta ugyanakkor a tanács egykori tagjainak állítását, miszerint a Kogart most az ő koncepciójukat valósítja meg, némileg átfogalmazva azt. "Ez nem az a koncepció, mi teljesen új művészkört hívtunk meg, mint amit a tanács terveiben volt. A külföldi művészeket egyébként is Hegyi Lóránt és a kuratórium szervezte."
Tóth Tamás az új nyitóeseményről elmondta, hogy kiállít majd egy közismert francia művész, Pascal Pinaud. Láthatóak lesznek továbbá egy cseh képzőművész és tíz-tizenkét magyar alkotó munkái. Meghívtak még egy művészt az egyik, a közeljövőben is csatlakozó európai országból is. Tóth Tamás exkluzíve az Indexnek elárulta, a közönség a New Yorker című amerikai lapban közelmúltban méltatott, nemzetközi hírű sztár, az albán származású videóművész, Anri Sala két alkotását láthatja majd.
Felvetésünkre, miszerint a terv feltűnően hasonlít a Dr. András Edit által ismertetetthez, a kuratórium elnöke elmondta: az alapkoncepció a kuratóriummal, az alapítvány művészeti titkárával és operatív vezetőjével közös workshopokon kristályosodott ki. Az európai csatlakozás momentumára épülő koncepció kidolgozásában nem kevés szerepe volt magának Tóth Tamásnak, így az ügy állítása szerint nem vet fel szerzői jogi kérdéseket.
A titkos bronzszobor
Bár a lemondott tanács tagjai nem árulták el, mely magyar művészek kaptak meghívást, szerteágazó kapcsolataink révén kiderítettük, a nyitókiállítás egyik résztvevője a Kis Varsó csoport lett volna. Az egyik tag, Gálik András elmondta, hosszas vívódás után döntötték el, hogy nem vesznek részt az új kiállításon, habár Kovács Gábor folytatta volna velük az együttműködést.
"Nagyra tartjuk a tanács lemondott tagjait, de nem szolidaritásból határoztunk így. Az alapítvány igen kedvező feltételeket kínált. Meg is vették volna a munkánkat" - érzékeltette az elhatározás nehézségeit a művész. "Alkotásunk egyszerűen nem illett az új koncepcióhoz" - tette hozzá magyarázatul.
Kérdésünkre, hogy mi volt az, amihez nem illett a mű, Gálik bevallotta, hogy nem tudja. "Nem értettem semmit az új kiállítás szövegéből. Szó volt benne arról, hogy Európába megyünk, de ezen túl nem tudtam értelmezni. Szerintem arról van szó, hogy mindenképpen össze kell hozniuk egy kiállítást a megnyitóra".
A Kis Varsó felajánlotta egy korai munkáját a kiállításra, de arra viszont a Kogart nem tartott igényt. "Egyébként - fejezte be Gálik - továbbra is bízom abban, hogy hosszútávon lehetséges lesz a kortárs művészet és a Kogart együttműködése." Hogy milyen munkát állított volna ki a két művész, szerteágazó kapcsolataink ellenére sem tudtuk kideríteni, így csak annyi biztos, egy olyan bronzszoborról van szó, amelyet a csoport a közeljövőben mindenképpen el szeretne készíteni.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
