Számlás művészek ingyen képviselték Magyarországot

A művészek és a hivatalos küldöttség közti hűvös viszony árnyékolta be a Velencei Biennalé magyar pavilonjának amúgy sikeres múlt heti megnyitóját. A Nefertiti teste című szobrot készítő Kis Varsó csoport kitért a reprezentatív fényképezkedés elől, és így nem került közös virtuális térbe a Hiller István kulturális miniszter vezetésével kilátogató magyar delegáció tagjaival.

A felek a valós térben is csak rövid ideig találkoztak, mivel a művészek nem kaptak hivatalos meghívást a küldöttségnek a Biennále alkalmából rendezett fogadására.

Az ügy hátterében nem a művet ért egyiptomi támadások állnak, hiszen Hiller István beszédében kiállt a Kis Varsó koncepciója mellett, mondta a kiállítás jelenleg Velencében tartózkodó kurátora, Petrányi Zsolt.

Bürokrácia és művészet

A feszültség a munka kezdete óta növekszik, világította meg a részleteket később az egyik alkotó, Havas Bálint. "Ezek az események logikus fejleményei annak, amin a mű kapcsán, a minisztérium rugalmatlan hozzáállása miatt keresztülmentünk" - tette hozzá.

Lapunk még a munka itthoni szakaszában értesült arról, hogy a szobor megalkotására, az ezzel kapcsolatos programokra, és a szervezési munkákra jóváhagyott 55 millió forint átutalása késedelmesen, csak a fél éves munka befejezésekor, május elején érkezett meg a koordinátorként működő Műcsarnokhoz.

A Kis Varsó tagjai szerint az átutalással nem zárultak le a nehézségek, amelyeket egy mecénás, a szakmában magángyűjtőként ismert Horváth Béla kölcsönei segítségével tudtak áthidalni.

Önköltséges reprezentáció

A művészeknek ugyanis máig nincs hivatalos szerződésük a munkáról, a minisztérium által küldött tervezetet elfogadhatatlannak találták, később azonban hiába próbáltak tárgyalni az ügyről. Emiatt még a honoráriumuk sincs megállapítva. "Fél évig ingyen dolgoztunk" - mondta Havas rezignáltan - "és megalázó, hogy egy héttel korábban kellett hazajönnünk Velencéből, mert elfogyott a pénzünk".

A nehézkes adminisztráció miatt ugyanis nem csak a munkához szükséges összeget nem kapták meg. A velencei tartózkodásukat ugyanúgy maguknak kellett finanszírozni, mint az egyiptomi tanulmányi út, a moszkvai előadás és a berlini tartózkodás költségét. A minisztérium eddig csupán az utazást fizette, tudtuk meg a művésztől.

"A szobron dolgozó csapat energiáinak hetven százaléka arra ment el, hogy legyőzze az állami szervek tehetetlenségét. Keserűek és fáradtak voltunk, mikor Velencében beesett egy csomó kipihent, nyakkendős ember, akikkel nem volt kedvünk a közös ünnepléshez" - festett hátteret a Biennálén tapasztalt feszültségnek Havas Bálint.

Hozzátette ugyanakkor, hogy "nem haragszunk személy szerint senkire, különösen nem a most kinevezett miniszterre, akinek semmi köze az egészhez". A gond a hivatal áttekinthetetlen és rugalmatlan működésével van, ami akadályává válik annak, amiért valójában létrehozták, foglalta össze az esetet, és egyúttal a kelet-európai bürokratikus viszonyok jellegzetességét a szobrász.

A minisztérium hallgat

Lapunk minden igyekezete hiábavalónak bizonyult arra, hogy az ügyben megszólaltassuk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának illetékeseit. A Velencei Biennálé ügyeit intéző Schneider Márta helyettes államtitkár sajtóosztályán keresztül ugyan megígérte, hogy választ ad kérdéseinkre, - miért hónapokkal a munka kezdete után érkezett meg a pénz a Műcsarnokhoz, és miért nem juthattak ahhoz hozzá a művészek - erre azonban végül mégsem került sor. Az előre megbeszélt, egyeztetett időpontban a helyettes államtitkár nem volt elérhető.

Számlás művészek

Fabényi Júlia, a Műcsarnok igazgatója, és a Velencei Biennálé művészeit kiválasztó kuratórium összehívója szerint az ügy hátterében a sokak álatal ismert számlázási problémák állnak. A Kis Varsó tagjai ugyanis nem adták meg az elszámolást és kifizetést intéző Műcsarnoknak, hogy milyen vállalkozási formában űzik a szobrászatot, enélkül viszont nem tudják véglegesíteni a szerződést - állította Fabényi az Index kérdésére.

Fabényi szerint a stáb minden tagja felvette már a honoráriumát, és a művészekre is vár a féléves munka ellenértéke: fejenként és havonta nettó kétszázezer forint. Az igazgató kiemelte, hogy az idei a második Biennálé, amelyen honoráriumot kapnak a művészek, és hogy ennek kivívásában ő maga is részt vett. Ezért nem szeretné, ha a Kis Varsó esetleg visszautasítaná a pénzt, ezáltal elriasztva a következő kiállítások alkotói számára kiutalható állami támogatást .

Minden máshogy volt

A problémát nem a Műcsarnok igazgatója által említett tisztázatlan válallkozási formák okozták, mondta lapunknak Babarczy Eszter, a projekt kommunikációs tanácsadója. A Kis Varsó szövegértelmezési kérdések miatt tartózkodott az aláírástól, ők ugyanis a szerződésben szereplő kétszázezer forintot nettóként, a Műcsarnok viszont bruttóként dekódolta.

Nem a különböző olvasatok létének, hanem a minisztériumban uralkodó fejetlenségnek köszönhető viszont, hogy a munkadíjat a csapat más tagjai, köztük a kurátor, és maga az informátorunk sem vehette még fel, mondta Babarczy Eszter. Az utazási költségek úgyszintén a résztvevők saját pénztárcáját terhelték. Pertányi és Babarczy mellett Szilágyi Lenke, a projekt fotósa, és Gulyás András, a kinti szervező is saját költségén utazott Velencébe.

A kifizetett munkadíjak sem a Műcsarnoktól származnak, hanem a Petrányi Zsolt által a saját nevére és saját felelősségére felvett tízmilliós kölcsönből, ereszkedett az ügy mélységébe a kommunikációs tanácsadó.

Éhezőművész

A Velencei Biennalé végül egy Kafka-regény kliséit öltötte magára. A 10-15 fős küldöttség velencei ellátását és a szükséges munkák elvégzését ugyan a Műcsarnok állta, nyitott ajtót a szürrealitásra Babarczy, de mivel a pénz forrásául szolgáló bankkártya napi limitje százezer forint volt, kénytelenek voltak a költségeik egy részét maguk finanszírozni.

Az elsőként a helyszínre érkező Petrányi és Gulyás viszont, saját pénzüket elköltvén, két napig egyáltalán nem ettek, adott témát egy abszurd novellához informátorunk.

"A Műcsarnok elszúrta a katalógusok vámolását és szállítását is, noha ez a múzeumok számára amúgy rutinfeladatnak számít." Csak Gulyás András egész éjszakás hivatali küzdelmének köszönhető, hogy a fontos ismertetők a második, és egyben utolsó szakmai nap reggelére a pavilonban lehettek.

Az már csak kisebb kellemetlenség volt, hogy a mintegy harmicfős stáb, a művészekkel együtt a Biennálé ideje alatt egyetlen négy ágyas szobában lakott.

Bürokrácia és bürokrácia

Babarczy Eszter úgy vélte, hogy a szervezetlenség a minisztériumban uralkodó kaotikus állapotok számlájára írható. A Velencei Biennálénak nincs gazdája az NKÖM-nél, amit súlyosbít, hogy hasonló állapotok uralkodnak a Műcsarnokban is.