A háború lenyomja a művészetet

Egy illúzióval kevesebb. Amit a nagypolitika nem tud megoldani, azt idealista művészek sem fogják. Ez derült ki a konfliktuszónába telepedett kortárs művészeti biennále kálváriájából. Az egyik legjelentősebb kortárs művészeti esemény, a Manifesta a megosztott Cipruson terjesztette volna a szabad gondolkodás, alkotás és párbeszéd eszméjét, egészen addig, amíg a helyi hatóságok ki nem ebrudalták az egész csapatot a szigetről. A Manifesta a legfrissebb hírek szerint Berlinben tartaná meg programjai egy részét.

Egy álom vége

Az 1996-ban indított Manifesta utazó kiállítás, minden évben más országban rendezik, így először Rotterdamban, 1998-ban Luxemburgban, 2000-ben Ljubjanában, 2002-ben Frankfurtban, 2004-ben San Sebastianban telepedett meg. 2006-ra Ciprus fővárosa, Nicosia nyerte a rendezés jogát.

A biennále programjának központjában idén egy olyan nemzetközi, független művészeti iskola állott volna, amelynek előképét a Bauhaus és az 1933-tól 1957-ig működő, amerikai Black Mountain College adta.

Az egyik cél az volt, hogy feltérképezzék a kortárs művészeti képzés lehetőségeit. A másik, hogy kihasználva a sziget politikai megosztottságát, párbeszédet kezdeményezzenek a határ két oldalán élő művészek közt, bevonják őket a nemzetközi vérkeringésbe, feltárják a megosztottság kulturális hatásait, míg végül egyetlen nagy nemzetben nem egyesülnek a világ művészei.

A szervezők felhívására több száz diák és művész jelentkezett, és közel másfél éve folytak az előkészítő munkák, amikor váratlanul közbeszólt a nagypolitika. A biennálét szervező International Foundation of Manifesta (IFM) júniusban levelet kapott, hogy a ciprusi fél, a Nicosia for Art Ltd. felmondja a szerződéseket az alapítvánnyal és a kurátorokkal egyaránt.

Nagy veszteség

A nicosiai önkormányzat és a kulturális minisztérium által tulajdonolt nonprofit cégnél az vágta ki a biztosítékot, hogy a Manifesta az amúgy csak 2003 óta átjárható határ mindkét oldalán rendezett volna előadásokat.

A Manifesta sajtóközleménye szerint a bejelentés váratlanul érte őket, még akkor is, ha a kommunikáció a két fél közt addig sem volt zavartalan. Egy holland lap, a NRC Handelsblad idézi az IFM vezetőjét, Hedwig Fijent, aki elmondta, jogi lépéseket fontolgatnak, mert állítása szerint a Nicosia for Art a kezdetektől tudta, hogy a programokat a török részek bevonásával tervezték meg. A Nicosia for Art tehát nem látja el a szerződésben rögzített feladatait.

Ezzel párhuzamosan ciprusi művészek nyilatkozatban álltak ki a biennáléért, "adjátok vissza a Manifestánkat!" és a nehezebben skandálható "Ciprus kulturális fejlődését ne politikai döntések határozzák meg" jelszavakkal.

A váratlan döntés okait a ciprusi lapok is csak találgatják, egyesek a kormányfő személyes beleszólását is rebesgetik. Ami biztos, hogy a ciprusi hatóságok komolyan gondolják, így két hete, a Manifestát megelőzve, a rotterdami bíróságon megtámadták az IFM-et, és a három kurátort is. A Nicosia for Art Ltd. 175 ezer eurónyi támogatást kér számon a szervezőkön. A bíróság ítéletet azonban nem hozott. A bíróság peren kívüli megegyezésre szólította fel a feleket, mondván, a biennále elmaradása nagy veszteség a művészeti világ és a már felvett több száz művész és diák számára, így nem célszerű peres úton igazságot tenni.

Állóháború

Megoldás azonban nem látszik körvonalazódni, a szervezők ugyanis nem egyeznek bele abba, hogy kulturális programjukat a politika cenzúrázza. A hatóságok viszont állítják, kész tények elé lettek állítva.

A Nicosia for Art vezetője, Yiannis Toumazis az Artnetnek elismerte, hogy tudták, mindkét városban lesznek programok. "De az teljesen más, amikor bejelentik, hogy iskolát alapítanak a [törökök által] megszállt területen. A kétoldalú kulturális program egy dolog, de teljesen más, amikor kulturális infrastruktúrát építenek egy el nem ismert országban. Ebbe sosem egyeztünk volna bele."

Toumazis, aki egyébként a projekt biztosa, majd a szerződést felmondó levél szignálója is egyben, sikamlós történettel egészítette ki az ismerteket. "A három tagozat által vezetett három művészeti iskoláról 2005 novemberéig szó sem volt. Az egész akkor került elő, amikor a három kurátor összeveszett, és felosztották egymás közt a projektet. Csak ezek után akartak Nicosia megszállt részén iskolát alapítani."

A török területen szervezett iskola vezetője, az orosz származású, New York-i művész, Anton Vidokle a fentieket nem cáfolta, viszont beszámolt arról, hogy a ciprusi társcég hektikus működése miatt kaotikus viszonyok közt kellett dolgozniuk. "Egyáltalán nem volt rálátásunk a költségvetésre. A Manifesta a működési költségeinek harmadát fordítja művészeti célokra. A Nicosia for Art megállapította, hogy a program teljes költségvetése 1,8 millió euró, majd a művészeti munkára 300 ezret jelölt ki."

Hogy valóban történtek-e pénzügyi visszaélések, egyelőre bizonytalan, mindkét fél lebegtet ilyesmit a nyilatkozataiban, természetesen a másik rovására. Az is vita tárgya, hogy lehetett-e tudni, a török program művészeti előadásokat is takar. És hogy ez megszegése-e a szerződésnek.

Ami tény, hogy a nicosiai biennálét törölték, a három kurátor - Mai AbuElDahab, Anton Vidokle és Florian Waldvogel - szétszéledt. Anton Vidokle a Műcsarnok legújabb kiállítása kapcsán Budapesten járt néhány napja. Ekkor jelentette be, hogy az általa kidolgozott projektet folytatja, mégpedig Berlinben. Arról egyelőre nincs hír, hogy tervét a berlini török és a görög negyed határán szeretné megvalósítani, vagy más módon ültetné át a ciprusi viszonyokat a rendezett nyugatra.