Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Pol cikkek
Az országgyűlés múlt hétfőn fogadta el az előadó-művészeti szervezetek finanszírozásáról szóló, két éve készülő jogszabályt. Hiller István azt üzente a szakma azon részének, amely szerint a törvényre ráfért volna még némi érlelés: „A törvény és a lehetőségek nekik is szólnak. Mindenkit szeretettel látunk a törvény végrehajtásakor”. A viták a törvény elfogadásával azonban nem értek véget.
Nem elég az állami támogatás
Jelenleg hazánkban hetven állami és önkormányzati fenntartójú színház működik, közülük negyvenkilenc költségvetési intézmény, huszonegy gazdasági társaság. Hat állami, három kerületi, tizenhárom fővárosi önkormányzati és tizenkilenc vidéki (négy megyei, tizenöt városi) fenntartású kőszínházunk van. Önkormányzati fenntartású a tizenegy vidéki bábszínház, a tizenkét hivatásos szabadtéri színház és a négy hivatásos nemzeti és etnikai kisebbségi színház. Százharmincra tehető a fenntartó nélküli, független színházak száma.
A színházak finanszírozása a rendszerváltás óta nemigen változott. A legtöbb színház fővárosi, megyei vagy helyi önkormányzati fenntartású. Az állam eddig minden évben a központi költségvetés mellékletében határozza meg a színházaknak juttatott támogatást. Az önkormányzati fenntartókra lebontott normatívák viszont korántsem fedezik a színházak költségeit. Az intézményi büdzsék átlagosan egyötödét kitevő saját bevételeken túli költségeket az önkormányzatok saját zsebükből fedezik.
Például a székesfehérvári Vörösmarty Színház 284 millió forintos állami támogatását 392,047 millió forint hozzájárulással egészíti ki az üzemeltető önkormányzat. 2007-ben 297,8 millió állami forinthoz járult hozzá az önkormányzat 476,657 millió forinttal. Máshol nem volt ilyen adakozó az önkormányzat, Békésben például a megyei önkormányzat mindössze 27 millióval egészítette ki a 272,9 milliós állami normatívát.
A törvény megalkotása azért is tűnt időszerűnek, mert az önkormányzatok folyamatosan adósodnak el, ugyanakkor a kormány évről évre csökkentette a központi költségvetés normatíváit. Az új törvény átstrukturálja a finanszírozást. Nem csupán az önkormányzatok, hanem az egyenesen a színházak is kaphatnák a támogatást, mégpedig aszerint, hogy az új törvény által felállított hat finanszírozási kategória melyikébe sorolhatóak.
Idő kellett volna
Az ezer sebből vérző törvény nem teremt tiszta helyzetet a színház finanszírozásban, vélekedik Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója és a szakmai egyeztetések hevében megalakult, többnyire vidéki színházakat tömörítő új szakmai szervezet, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke. Szerinte a nézőszám alapján való kategorizálás komoly problémákat vet fel. A nagyobb színházak soknézős vendégjátékot tartanak, a törvény pedig nem tisztázza, hogy ebben az esetekben a társulat vagy a befogadószínház húzza-e be magának a strigulát. Legalább fél év további egyeztetésre lett volna szükség, hiszen nem történt meg például az önkormányzati törvénnyel való jogharmonizáció sem.
A törvény finanszírozása 2010-ben lép életbe, azonban Hiller István a 2009-es, átmeneti évre szeptemberben már beígérte a négymilliárd forintos (egy reneszánszévet kitevő) plusztámogatást.
A szeptember végén benyújtott költségvetésben már csak 3,437 millió forintos pluszforrás volt, ami a válságkezelés folyamán kialakult harmadik változatban 2,860 millióra apadt. A fenntartó önkormányzataiktól egyre kevesebb kiegészítő támogatást remélhető színházaknak égető szükségük lett volna az eredetileg tervezett mentőövre. Sajnálatos, az eredeti, négymilliárd folyósítását is hangsúlyozottan a törvény elfogadásának esetére garantálta Hiller, éppen akkor, amikor a törvény tervezetét véleményezésre átnyújtotta a szakmának.
A bejelentés előtt még parázs viták zajlottak a szakmában: Zsámbéki Gábor, Pintér Béla, Mácsai Pál és Marton László szeptember harmadikán kelt levelükben még „túlburjánzó munkajogi szabályrendelet-tervezetről” és „több kiadást és bürokráciát hozó” „új hivatalokról és testületekről” értekeztek. Továbbá úgy vélték, „a törvény sem preambulumában, sem szellemében nem érzékelteti a jelen és a jövő, azaz a huszonegyedik század szellemi környezetének hatásait”. Azóta történtek pozitív változások, többek között a preambulum átfogalmazásával, kommentálta törvény elfogadását a Vígszínház igazgatói posztjáról múlt héten leköszönő Marton Lászó. Más bírálatok nem találtak meghallgatásra, ami színházigazgató szerint természetes, hiszen rengeteg érdek ütközik össze egy ilyen átfogó javaslat kidolgozásakor.
Túl bürokratikus
A levélben foglalt, a bürokratikus testületekre vonatkozó bírálatok biztosan nem találtak meghallgatásra. Az Előadóművészeti Tanács (EMT), illetve a Filmiroda mintájára a szervezeteket nyilvántartásba vevő Előadóművészeti Iroda intézménye a törvény végső változatában is megmaradt. Az iroda feladatai Kriza Zsigmond, a Mozaik színészegyesület szerint például miniszteriális szinten is tökéletesen elláthatóak, szerinte felesleges az új szerv.
Az EMT huszonkét fős testület tizenhárom tagját a miniszter kéri fel, a tíz tagot a felsőoktatási intézmények, a szakmai szervezetek, a fővárosi és megyei önkormányzatok, illetve a pénzügyminiszter delegálják. Az iroda feladata többek között, hogy tagot delegáljon az előadó-művészeti szervezetek vezetői posztjára kiírt pályázati eljárásokat lebonyolító szakmai bizottságokba, hogy véleményezze a miniszter és az előadó-művészeti szervezetek között kötött közszolgálati szerződéseket, de kezdeményezheti a miniszternél meghívásos pályázat kiírását „az adott évadban kiemelkedő művészeti teljesítményt nyújtó előadóművészeti szervezetek támogatására”.
Vasvári Csaba, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója szerint azonban nincs szükség olyan szervre, amelynek csupán „hümmögési és sóhajtozási” jogköre van.
Csák Ferenc államtitkár viszont leszögezte, hogy a miniszternek indokolnia kell, ha eltér az ETM javaslataitól, ami sokkal nagyobb szakmai kontroll, mint ami eddig például a vidéki színházigazgatók önkormányzati kinevezésénél megvolt. Arra azonban, hogy milyen vitákra lehet számítani a tanács miniszter által felkért többsége és maga a miniszter között, csak a törvény hatálybalépésekor, 2009, március 31. után fog kiderülni. Hegedűs D. Géza, a Maszk Országos Színész Egyesület elnöke szerint „a szakmai történésekben felértékelődik majd a miniszter és az EMT közötti szoros kapcsolat, igazán markánsan itt jön el a szakmai érdekvédelem ideje”.
Mi lesz az alternatívokkal?
Míg az ETM megosztja a szakmát, Vidnyánszky szerint a vidéki színházak vezetői között pártállástól függetlenül teljes az egyetértés abban, hogy a törvény nem védi kellőképpen a magyar színházfejlődés legnagyobb vívmányát, a társulati rendszert. Miközben a törvény az egész állami támogatás tíz százalékát garantálja az alternatív színházaknak, nem rendelkezik külön a többtagozatú színházakról. Hegedüs D. szerint azonban szükség van a pozitív diszkriminációra, hiszen évről évre alakulnak a friss diplomások színi társulatai, akinek amúgy nem lenne felvevőpiacuk, noha éppen ezek a társulatok fogják megújítani a mai színházakat.
Pintér Béla pedig leszögezi: „A magyar színjátszást éppen a patinásabb független színházak, mint a Krétakör vagy a Pintér Béla Társulat képviselik külföldön, és központi támogatásuk a kőszínházak támogatásának töredékrésze”. Szabó György, a Trafó kortárs művészetek házának igazgatója viszont úgy véli, hogy jól jellemzi a magyar alternatív színjátszás és befogadásának sajátosságait, hogy támogatására törvényi garancia kell. Más országokban ez már a színházi kultúra szerves részét képezi, nem szükségesek a törvényi fékek.
A független színházak eddig is pályázati úton jutottak támogatáshoz, és a tízszázalékos garanciát is igy osztják el. Pintér Béla, a saját nevét viselő társulat vezetője szerint az egyetlen esély arra, hogy a nagyobb múltú független társulatok kitüntetett figyelmet kapjanak a velük egy kategóriába eső friss alapítású színházak között az, hogy a miniszter az V. kategóriába sorolt színházak tárgyévi támogatási keretösszege ötven százalékának mértékéig, legfeljebb három évre szóló kötelezettséget vállalhatna a következő évek támogatási kerete terhére.
Más oldalról bírálja a törvényt Kriza Zsigmond, Mozaik színészegyesület elnöke. Szerinte a munkajogi szabályozás jelenlegi állapotában komoly károkat okozhat. Noha vannak a törvénynek progresszív részei, mint például az előadáspénz legálizálása, problematikus, hogy nem derül ki, preferálja-e a törvény a közalkalmazotti jogviszonyt, amit többek között lehetővé tesz. Mindenesetre aggodalomra ad okot, hogy a határozatlan időre kötött szerződések megszüntetéséről külön rendelkezik (amennyiben a munkaadó nem tudja legalább a kötelező előadásszám felének mértékéig ellátni feladatokkal a munkavállalót), miközben ez a Munka Törvénykönyve alapján is megoldható lenne.
Legalább lett adókedvezmény
Nem merült fel viszont kifogás a Filmtörvényéhez hasonló húszszázalékos társaságiadó-kedvezmény ellen, amivel a színházi élet mecénásai számolhatnak, ha színházi produkció támogatására adják a fejüket. A kedvezmény annak idején komoly lendületet adott a magánmecenatúrának, többek között filmfinanszírozással foglalkozó befektetési alapok is alakultak, az egyik a Concorde leányvállalataként. Hogy az előadó-művészeti törvénynél számíthatunk-e ilyen fejleményekre, egyelőre a jövő zenéje. A törvény idevágó passzusa jelenleg az Európai Bizottság jóváhagyására vár. A versenypolitikai főigazgatóság egyébként tavasszal kötelezte a kormányt a Filmtörvény adókedvezmények szigorítására.
Marton László szerint a szakmai egyeztetéseknek még komoly szerepe lesz a törvény végrehajtási utasításának megfogalmazásakor. Szerinte a szakmai szervezetek munkája lényegében még csak most kezdődik, mivel számos kérdést még meg nem hozott kormányzati és önkormányzati rendeletek szabályoznak majd, ahol komoly mozgástér lesz az egyeztetésre. Vasvári Csaba szerint ez azonban ez éppen a jogszabály átláthatatlanságáról tanúskodik. Marton viszont, „mivel mindenki bőrére megy ki a játék”, bízik benne, hogy értelmes konszenzus fog születni. Ha így lesz, nagyon komoly remény van rá, hogy „hasznos dolog volt a törvény elfogadása."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
