Vitatott az elajándékozott örökség sorsa

Kassák Lajos: Kompozíció (Képarchitektúra-változat. 1958)

Június 25-én, a Parlament delegációs termében aláírták azt az alapító okiratot, amellyel id. Vasilescu János műgyűjtő a magyar államnak ajándékozta körülbelül négyszáz darabos magángyűjteményét. Az adományozó, a nevét viselő alapítvány kezelésén keresztül, "a magyar kultúra és választott hazája iránti tisztelete és szeretete bizonyítékaként" tette közkincsé a kollekciót.

Az ünnepélyes aktuson jelen volt többek között Orbán Viktor kormányfő és Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter is, valamint a Vasilescu Alapítvány kuratóriumának elnöke, Demján Sándor és Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. A kulturális tárca az alapító okirat tanúsága szerint a kormány nevében vállalta, hogy a gyűjteményt a Millenniumi Városközpontban felépülő Modern Magyar Művészeti Múzeumban helyezi el.

Lehet-e a másét elajándékozni?

Csakhogy a gyűjtemény, legalábbis egy része nincsen az adományozó Vasilescu János tulajdonában, a festmények és műtárgyak ugyanis egy eddig még le nem zárt örökösödési per főszereplői - derül ki az Index birtokába jutott bírósági dokumentumokból. Tíz évvel édesanyja halála után, 1999-ben ugyanis ifj. Vasilescu János, az adományozó egyetlen gyermeke többéves hagyatéki huzavona után a bírósághoz fordult, hogy jogi úton szerezze meg örökségét. A Fővárosi Bíróság tavaly decemberben kelt elsőfokú ítéletében pedig öröklés címén neki ítélte a gyűtemény felét. Ezenkívül összesen 2,14 millió forint összegű megváltás kifizetésére kötelezte id. Vasilescu Jánost a gyűjtemény időközben eladott darabjai után.

A Fővárosi Bíróság ugyanekkor elutasította ifj Vasilescu azon igényét, hogy a gyűjteményt a per végéig zár alá helyezzék, ezt ugyanis nem tartotta indokoltnak. Az ítéletet követően mind id. Vasilescu, mind fia fellebbezett. Utóbbi ismét a műtárgyak zár alá helyezését kérte, ám a Legfelsőbb Bíróság idén májusi ítéletével ezt elutasította. Az LB indoklásában többek között úgy fogalmazott: nem áll fenn olyan jellegű "veszélyhelyzet", amely objektíve lehetetlenné tenné ifj. Vasilescu követelését.

Inkább az államnak ajándékozta a gyűjteményt

Idősebb Vasilescu János a tárgyaláson többek között úgy fogalmazott, hogy nem áll szándékában értékesíteni a gyűjteményt. Ezt valóban nem tette meg, négy héttel később azonban már mint adományozó állt a parlamentben. Id. Vasilescu János családja a fenti aktust követően a kulturális tárcához elküldte a tavaly decemberi, elsőfokú ítélet másolatát. Az NKÖM jogi osztályán ezután a múlt héten érdeklődésükre közölték, hogy a Legfelsőbb Bíróságon nincsen nyoma az ügynek.

Ország Lili: Fal előtt (1955)

Évek óta nem tudtak megegyezni az örökségről

A jelenleg futó örökösödési per előzménye egyébként a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, ifj. Vasilescu ugyanis akkor kérte először apjától öröksége egy részének kiadását. Apa és fia, bár több ügyvédet is elhasználtak, évekig nem jutottak dűlőre, id. Vasilescu János ugyanis ragaszkodott a kollekcióhoz, amely összegyűjtésében fia állítása szerint egyébként az egész család részt vett. Az örökséggel kapcsolatos vitával párhuzamosan a közös családi vállalkozás is állandó viszály forrása volt a két Vasilescu között, amely 1998-ban, a közös tulajdonú kft. szétválásakor ahhoz vezetett, hogy id. Vasilescu János többszörös lopásért jelentette fel fiát a rendőrségen.

Viharos epizódok

Ugyanezen év augusztus elsején ifj. Vasilescu feleségével úgy döntött, hogy pontot tesz az örökségi huzavona végére, és édesapja lakásáról elhozta a gyűjtemény körülbelül egynegyedét. Id. Vasilescu ezután körülbelül 800 millió forintos kárt bejelentve, rablásért jelentette fel fiát a rendőrségen. Az ügyben nemrégiben született elsőfokú döntés önbíráskodás miatt marasztalta el a házaspárt. Ifj. Vasilescu Jánost három, feleségét másfél év felfüggeszetett szabadságvesztésre ítélte, amely ellen a házaspár fellebbezést nyújtott be a bíróságon. A "rablás" és a képek megkerülése közötti egy hét során öt festménynek nyoma veszett. Ezek azóta is nemzetközi körözés alatt állnak.

A Vasilescu Alapítvány

"Id. Vasilescu János személyesen keresett meg, miután bennem bízott a legjobban, hogy jó kezekben lenne a Vasilescu-gyűjtemény, ha én látnám el a kuratórium elnöki teendőit"- vázolta az Indexnek elnökké válásának körülményeit Demján Sándor, a Trigránit Rt. vezérigazgatója A vállalkozó a fő beruházója az új Nemzeti Színház tőszomszédságában épülő, a gyűjtemény majdani otthonául kijelölt Modern Magyar Művészeti Múzeumnak. Részben ez lehet az oka annak is, hogy ahogy Demján fogalmazott: Id. Vasilescu János "gyűjteményét az államra, a magyar közösségre kívánja hagyni, és ebben biztosítékot az én személyemben lát".

A gyűjtemény egyben tartására vállaltak garanciát

A Vasilescu Alapítvány vállalta egyébként, a " műkincsek közkinccsé tételét, és annak biztosítását, hogy a gyűjteményhez tartozó műtárgyak egyedileg és összességükben megfelelő védelemben részesüljenek, megőrződjenek és fennmaradjanak". Az alapítvány vagyonával (amely a műtárgyak mellett az alapító által indulótőkeként rendelkezésre bocsátott 1 millió forintot is jelenti) a kuratórium rendelkezik. Demján Sándor emellett az alapító okirat tanúsága szerint ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy "a gyűjtemény méltóképpen egyben tartva megőrizhető legyen a jövő számára."

A kulturális tárca a per kimenetelétől teszi függővé a gyűjtemény sorsát

Bálint Endre: Feszület (Krisztus. 1947)

Az alapítvány kuratóriumának tagja még a mindenkori kulturális miniszter, így Rockenbauer Zoltán aláírása is rákerült az alapító okiratra. A miniszter tárcájának sajtóosztályán e héten megkeresésünkre közölték: "természetesen az örökösödési per kimenetele befolyásolja az alapítvány vagyonát képező gyűjtemény anyagának nagyságát, de a minisztérium jogászainak szakvéleménye alapján úgy látszik, hogy a per kimenetele, az id. Vasilescu János által bemutatott dokumentumok alapján nem lehet kétséges. Az alapító okiratot szignálta még a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójaként Bereczky Loránd, akinek azonban nem új keletű jó kapcsolata az adományozóval. Ő szervezte például két évvel ezelőtt a Vasilescu-gyűjtemény kiállítását is, amikor a Nemzeti Galéria első ízben mutatta be egy magángyűjtő anyagát.

"Az örökösök mindig megtámadják az örökhagyót"

A Vasilescu Alapítvány nyilvántartásba vételének kérelmét 2001. július 6-án adták be a Fővárosi Bíróságon. Az eljárás jelenleg folyamatban van. Demján Sándor az Index azon felvetésére, miszerint nem aggályos-e, hogy az alapítvány vagyonát képező gyűjtemény egy le nem zárt örökösödési vita tárgyát képezi, úgy reagált: "a világ minden országában, azaz mindenhol az örökösök mindig megtámadják az örökhagyót, ha egy országra vagy egy közösségre hagyja a vagyonát".

A megegyezés sem kizárt

Bárándy Péter, az alapítvány jogi képviselője az Indexnek elmondta, hogy természetesen a szervezet jövőjének szempontjából bizonytalansági tényezőt jelent, hogy az adományozás azelőtt történt, hogy az örökösödési perben jogerős döntés született volna. Az ügyvéd szerint másod fokon még bármi megtörténhet, ám az sem kizárt, hogy még a tárgyalás előtt megegyezést keresnek az örökössel. Id. Vasilescu János, az adományozó, a Kossuth Rádióban múlt hét vasárnap az örökösödési pert firtató kérdésre szűkszavúan csak úgy reagált: "az idő majd megold mindent".

A Vasilescu -gyűjtemény A hol több százmilliósnak, hol felbecsülhetetlen értékűnek mondott gyűjtemény elsősorban az Európai Iskola nevű művészcsoport, valamint a szentendrei festők alkotásai köré szerveződik. A gyűjtemény magvát Ország Lili képei alkotják, de életmű szempontjából jelentős festményeket tartalmaz Bálint Endrétől is. Emellett számos műalkotás szerepel benne Gyarmathy Tihamértól, Deim Páltól vagy Hencze Tamástól. A gyűjteményben megtalálhatóak még többek között Barcsay Jenő, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Szőnyi István, Gulácsy Lajos, Egry József, Derkovits Gyula vagy Victor Vasareli képei is. A szobrászok közül pedig Asszonyi Tamás, Kerényi Jenő, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Pierre Székely, Vígh Tamás, Vedres Márk munkái gazdagítják a kollekciót. A gyűjtemény valós értékéről megoszlanak a vélemények: a bírósági dokumentumokban a kollekció egyes tárgyainak értéke körülbelül 170 millió forint, ám ezek az árak egy árverésen például csak kiindulási alapként szolgálnának, és a festmények és műtárgyak egy gyűjteményben ennél jelentősebb értéket képviselnek.

( A cikkhez hasznalt kepek forrasa a Vasilescu-gyűjtemény c. album)