Az unokázás fordítottja: amikor a nyugdíjasok garázdálkodnak

A békés kertváros mosolygós nyugalmát titokzatos események zavarják fel. Főszereplőnk, Szimplán Szimpatikus Szilárd körbe is járja a környéket, mivel internetes vásárlásai az utóbbi időben egyszerűen nem akarnak megérkezni. Arra tippel, hogy rossz címre vitték a szajrét, és nem is hibázhatna rá ennél jobban.

A szomszédságban élő barátságos Bűbájmosolyú Szélhámosnagyi aztán tényleg tökéletesen játssza az ártatlan szerepét, és mint aki most esett le a falvédőről, simán közli, hogy semmit sem tud a csomagokról, de amint érkezne valami, értesíti a szimpatikus fiatalembert (aki a filmben a Benjámin nevet kapta, utalva evvel is főártatlan és naiv természetére).

Főorgazda Nagyfater ugyanis egy zsírúj narancssárga kapucnis pulcsiban, melyet hason keresztül átköt egy szintén zsírúj hasitasi, fején vadiúj narancssárga fülhallgatóval és a pillantásában megfogalmazódó totális elégedettséggel és együttnemérzéssel éppen tévézéshez slattyog.

Kézbesítették, csak nem oda

Szegény Bendzsi annyira megzavarodik, hogy csak lesütni bírja naivitásban kikerekedő szemeit, amikor meglátja Szélhámosnagyi lábán a mérethelytelen narancssárga kosárlabdacipőt.

Egy ilyen szupercuki történettel szinte bármit el lehet adni, gondolhatnánk, de ebben az esetben egy olyan szolgáltatásról van szó, ami nem tud többet, mint egészen pontosan megjelölni a címedet. Az ugyan elképzelhető, hogy a futár nem talál meg, de persze ha sorozatosan nem kapsz meg valamit, akkor előbb-utóbb ki tudod deríteni, kinek az enyves markában landoltak a vásárlásaid. De ha mégis képes vagy szorongani ilyen álproblémákon, simán lehet, hogy a szolgáltatás a te lelkedet is megnyugtatja, hiszen a marketing mégis valami olyasmiben a legjobb, hogy létszükségletté tesz valami teljesen feleslegesnek tűnő kacatot.

(Borítókép: YouTube / what3words Commercial Neighbours Advert by Neverland, United Kingdom)