Vedd meg, és ne használd! Ilyen a tökéletes antireklám

Képzeld el, hogy van egy vadonatúj elektromos autód, ott áll a garázsban vagy a parkolóhelyén, és te egyáltalán nem használod. Nemcsak egyszer, hanem sorozatosan. Életmódszerűen nem használod. Minden hétköznap ránézel, vágysz rá egy percet, de nem vezeted. Munkába bringázol, a gyerekeket gyalog kíséred a suliba, és leginkább azt a funkcióját tudod alkalmazni, hogy tartasz benne dolgokat, amelyek ha kellenek, előveszed. Igen, ez a reklám arról szól, hogy ne használd álmaid autóját.

Elsőre olyan, mintha mindenki megőrült volna. Egy tárgyalássorozat katasztrófadinamikája jut róla eszembe.

• Reggel a marketingesek kirúgják a reklámosokat.
• Délelőtt a marketingigazgató kirúgja a marketingeseket.
• Ebédidőben a vezérigazgató kirúgja a marketingigazgatót – a HR-igazgatóval együtt természetesen.
• Délután az igazgatótanács kirúgja a vezérigazgatót és minden megmaradt igazgatót.
• Rögtön utána a részvényesek kirúgják az egész igazgatótanácsot, a részvényeikből meg Napóleon-csákókat kezdenek hajtogatni, vagy begyújtanak vele, mert másra már nem jó.

Vedd meg a terméket, csak ne használd! Ilyen alapon maximum fegyvert lehetne reklámozni, vagy esetleg olyan teljesen elmebeteg termékeket, mint például hízást elősegítő étrendkiegészítőt, betegséget okozó gyógyszert, valamint a teljes volt KGST akkori termékkínálatát.

Igen ám, de ha egy picit is elgondolkozunk ezen a történeten, elég jól rámutat egy hipotetikusan komolynak tűnő problémára. Az autókkal nem az az elsődleges baj, hogy szén-dioxidot bocsátanak ki, és ezzel tökéletesen elősegítik a klímaváltozást. Az elsődleges baj inkább a jövő hulladékgazdálkodása. Egyes számítások szerint a Földön ma több mint egymilliárd autó van, és ez a növekedés valószínűleg egyre gyorsabb.

Az autók száma ráadásul a jóléti nagyvárosokban besűrűsödik. Ma már minden komolyabb nagyváros korlátozza a városon belüli autóhasználatot. Ha bárki megpróbál Budapest belvárosában sétálni, rengeteg olyan helyet talál, ahol szemre a parkoló és közlekedő autók olyan nagy területet hasítanak ki a bejárható felszínből, hogy szinte más alig fér el. Az utakat és az azon közlekedő autókat a legnagyobb becsben tartja a közterület: számukra kínálja a legnagyobb helyet. Magyarul leginkább egy autókereskedésben élünk, és csak másodsorban városban.

Kell a változás, de a szokás nagy úr

Ez az egész autóipar az autómárkák problémája is. Egyelőre valószínűtlen, hogy a probléma megoldható. Ilyenkor kell előremenekülni, megnevezni a problémát, és elkezdeni érzékenyíteni a közvéleményt, hogy ha a közvélemény, az autómárkák közönsége egyszer átfordulna, és ezért elítélné a márkákat, ez a lehető legkisebb veszteséget okozza. Jó, ha egy márka észleli, hogy milyen környezetben él, és várhatóan milyen tényezőkkel kell a jövőben számolnia, és előre gondolkozik. Ez adja a hitelét, ettől tud messzebbre tekinteni önmagánál, annál az egyszerű célnál, hogy eladja a róla elnevezett terméket.

Nem hiszem, hogy lenne esélyünk a klímaváltozással szemben. Amire van esélyünk, az az egyéni alkalmazkodás. És egyéni szinten az áll érdekünkben, hogy együtt éljünk a változással. Változtassunk az életmódunkon, a fogyasztási szokásainkon, minimalizáljuk a szükségleteinket, és mindent, ami nem kell, leépítsünk. Mert ezzel leszünk képesek a problémáink igazi megoldására, nem azzal, ha ragaszkodunk a múlt pillanataihoz, és bunkert építünk köré. Nem kell mindenhova autóval menni, csak oda, ahová máshogy nem tudunk eljutni. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

(Borítókép: YouTube / Renault Captur – Use it wisely EN)