Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMVannak Amerikában ezek a fura foglalkozások, most egy fúrómunkásról szól a mese, és hát a fúrómunkásnak vannak nagy fúrói meg nagy teherautói felszerelve nagy fúrógépekkel, ami ráadásul ebben a történetben a fúrómunkás saját tulajdona, tehát a maga ura a saját fúróival fúró kemény férfi. Én nem tudom, mit csinál egy fúrómunkás, de el tudom képzelni, hogy az építkezésekhez mindenféle lukat kell előállítani, így aztán lehet a fúrásra szakosodni.
Olyan ez, mint az amerikai egyetemi rendszer: választhatod az amerikai pankráció történetét vagy a kéziszerszámok filozófiáját tanulmányozó szakot,
és máris specializálódtál különleges, ezért versenyképes tudással.
Kemény emberek, kemény élet
A mi fúrómunkásunknak már a nagyapja is fúrómunkás volt, így aztán, követve a családi tradíciót, viszi tovább az üzletet, tolja tovább a talicskát. Jó ez a családi hagyomány, és a mi főhősünk képviseli a hagyomány életben tartását, dolgozik éjjel-nappal, semmit se kapott ingyen, minden egyes csavarért, fúróért és fúrógépért megdolgozott. Keményen megállta a helyét a melóban, bizonyította mindenkinek, hogy ott a helye, de élete legfontosabb része mégis megváltozott, amikor megszületett a fia.
És itt csavarodik a történet, mert a fiú többféle mozgásszervi rendellenességgel jött a világra, levegőt is alig tudott venni. De ez hősünknek újabb ösztönzést jelentett, hogy keményen végezze a dolgát és menedzselje a fia egészségét. Elvitte minden orvoshoz, akihez csak tudta, de az orvosok egybehangzóan állították, hogy valószínűleg a fiú soha nem fog sportolni.
De hősünk nem hitt nekik
Vett egy házat, és a kertben épített egy gördeszkapályát. A fiú pedig felnőtt, és ott gördeszkázik mindennap, azok után, hogy a születésekor még levegőt is alig tudott venni. És nem ez a legszebb dolog a történetben, hanem az, hogy hősünk, az igazi férfi igazából nő. És ráadásul egy igazi, létező személy, és a történetét sem kitalálta neki valaki, hanem tényleg megtörtént.
Nagyon megható ez a film, de ugyanakkor elgondolkodtató is. Nem lehet, hogy ez a dolog a férfiassággal (és a nőiességgel is) a személyiségünk szempontjából fontos? Hogy egy nő is lehet férfias, egy férfi is lehet nőies, mik azok a sztereotípiák, általános tulajdonságok, ami miatt férfinak érezzük Shelley-t, és mik azok, ami alapján pedig megérezzük benne a nőiességet. Az a jó, hogy a film rámutat arra, hogy egyetlen nőben mennyi férfiasság és nőiesség keveredik össze, amiből kialakul az az entitás, aki éppen megmutatkozik.
(Borítókép: Celebrating Hardworking Moms / YouTube)