Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Ha valaki retteg a családi karácsonyoktól, akkor biztos ismerős ez a mintázat:
Amikor egy márka képes görbe tükröt tartani a karácsonynak, és nem feltétlenül a nézői könnyekre törekszik, hanem azokra a rejtett sajátosságokra, amelyek mégiscsak ott vannak mindenkiben, csak kevesen mernek róla beszélni, az már fél siker.
Emberek vagyunk, tele ambivalens érzésekkel, mert ugyan el tudjuk képzelni a tökéletes és idilli karácsonyt, és rengeteget készülünk rá, a vége mégis egy gyötrelmes családi háború és béke, ahol a többpólusú, hirtelen kitörő konfliktusok váltják egymást az unásig ismert szokásos monológokkal, amelyek semmi másról nem szólnak, csak arról, hogy kielégítsük előadójának figyelemigényét.
A Bluewater filmje tökéletesen modellezi ezt a helyzetet: tök mindegy, hogy teljesen értelmetlen, amit a rokonok beszélgetésnek álcázva maguknak dünnyögnek, mert nem a figyelemről és az együttlétről szól, hanem a személyes, rossz ventillációjukról, amivel csak fárasztanak, és hiába is biztatnád őket, soha nem fognak meghallani, mert csak magukat hallják.
Erre nincs is jobb megoldás, mint a meglepetés: ajándékozd őket meg úgy, hogy lefagyjanak, neked is jó, mert bekussolnak, és nekik is, mert végre elterelted a figyelmüket a saját mantrájukról.
Nincs jobb ötlet ennél, hogy megúszd a karácsonyi rokonkatasztrófát.
(Borítókép: Landsec – Speechless / YouTube)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
