Fény és sötétség harca Moszkvában 2.

Lukjanyenko bestseller-sorozatának első kötete tavaly áprilisban jelent meg a Galaktika kiadónál. A most megjelent második kötethez Lukjanyenko egy írótárs, Vlagyimir Vasziljev segítségét is igénybe vette, és ennek köszönhetően az iram ezúttal még nyaktörőbb, a fordulatok még váratlanabbak. Az első részhez hasonlóan azóta ebből szintén film készült, amely látványvilágában a hollywoodi szuperprodukciókkal vetekszik.

A történet szerint a mai Moszkva utcáin, a hétköznapi emberek számára szinte láthatatlanul, a Sötét és a Fény erői vetélkednek. Ezeréves szerződésük értelmében az Éjszakai és a Nappali Őrség felváltva gondoskodik a két oldal közötti egyensúlyról. Amikor az Inkvizítorok pártatlan bíróságától ellopnak egy nagy erejű mágikus tárgyat, a következmények beláthatatlanok. Mintha mindez még nem lenne elég, a szálakat egy reménytelennek tűnő szerelem is bonyolítja egy ifjú boszorkány és egy varázsló között, és akkor még nem beszéltünk a gyilkosságról, amely vérbosszúért kiált.

Timur Bekmambetov 2004-ben készített filmet az Éjszakai Őrségből. A kevés pénzből is látványosra sikerült produkciót átvették amerikai forgalmazásra, és ez lehetőséget adott a regény angol fordításban való megjelentetésére. Addigra a könyvnek Oroszországban már két folytatása (Nappali Őrség, Homályőrség) is elkészült, majd azóta még egy (Az utolsó őrség). A Galaktika kiadó szándékai szerint a magyar olvasók hamarosan ezekkel is megismerkedhetnek.

A szerzők

Vlagyimir Vasziljev orosz író 1967 augusztusában született. Apja három és fél éves korában megtanította olvasni, és ő rövid idő alatt menthetetlenül elveszett a sci-fi csodálatos világában. Első elbeszélése, a „Hasonmások" 1987-ben jelent meg egy magazinban, első önálló kötete, mely a Félelem és szemrehányás nélkül címet kapta, Volgográdban jelent meg. A nagy áttörést a Szívek és gépek című regény hozta meg számára 1997-ben, mellyel a kiberpunk egyes számú oroszországi gurujává vált. Egyformán otthonosan mozog az SF és a fantasy világában, de kémtörténettel is próbálkozott már. Kedvenc szerzői közt tartja számon a mi Rejtő Jenőnket, hazája SF irodalmában pedig többek közt Szergej Lukjanyenkót jelölte meg követendő példaként. Ezek után elképzelhető, mekkora örömmel fogadta a felkérést a Nappali Őrség társszerzőségére. A regény urban fantasy-világa annyira megtetszett neki, hogy Lukjanyenko hozzájárulásával később egyedül is írt egy történetet bele.

Szergej Lukjanyenko Kazahsztánban született 1968-ban, és már fiatalkorában megragadták képzeletét a Sztrugackij testvérek és Robert Heinlein oroszul is hozzáférhető ifjúsági science fictonjei. Ő 18 esztendős korában kezdett írással foglalkozni, és egy évvel később az alma-atai Zarja című újság meg is jelentette első novelláját. 1989-ben dolgozni kezdett első komolyabb regényén, a Negyven sziget lovagjain, a regény szinte egyszerre jelent meg a szerző első önálló novelláskötetével, amely a Nukleáris álom címet kapta. Ez utóbbiban az írások többsége pusztuló, széthulló jövőkben játszódik. Ezek és Lukjanyenko későbbi művei számos hazai díjat elnyertek, így hamarosan már egyre népesebb oroszországi rajongótábor várta a következő kötet megjelenését. A határokon túli ismertségre azonban a szerzőnek még egy évtizedet kellett várnia, az áttörést az Éjszakai őrség hozta meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!