Marsbéli krónika

"A Naprendszer többi részével együtt alakult ki, körülbelül 5 milliárd évvel ezelőtt; ez körülbelül 15 millió emberi generáció életével egyenlő. Sziklák ütköznek össze az űrben, újra és újra, majd együtt maradnak ama titokzatos erő miatt, amit úgy hívunk, hogy gravitáció. A dolgok szövetének ez a titokzatos gyűrődése okozta azt, hogy ez a sziklahalom, amikor már elég nagyra nőtt, összeomoljon a saját súlya alatt, a középpontja felé, míg a nyomás forrósága megolvasztotta a sziklát. A nikkel-vas maggal rendelkező Mars kicsi, de nagyon nehéz."

Téved, aki azt hiszi, hogy a fenti részlet egy planetológiai kézikönyvből származik, sci-fi-ről van szó, méghozzá a szó igazi, nemes értelmében. Egy olyan műről, amely egyesíti magában a tudományos igényességet és a nagyívű kalandot az emberiség legnagyobb vállalkozásának elmesélése során. A méltatás nem véletlen: aki kezébe veszi a 900 oldalra rúgó kétkötetes művet, betekinthet azon férfiak és nők életébe, akik egy egész bolygó átalakulásának részesei - előidézői, ellenzői vagy éppen opportunista haszonélvezői.

Az elinduláskor még közös célokat és álmokat dédelgető száz tudós a megérkezés után hamar egymással rivalizáló csoportokra bomlik. Miközben saját kicsinyes vagy éppen nagyszabású terveik megvalósításán fáradoznak, újabb telepesek érkeznek, akiket már korántsem a tudomány haladása érdekel.

Városok épülnek, folyik a földiesítés, a telepesek azonban - bár látszólag egy új világot építenek - megteremtik a Föld mását, amely kisebb és hidegebb ugyan, ugyanúgy a politikai cselszövések hazája, mint nagyobb testvére. Egymással vetélkedő, szövetségeket kötő és azokat felrúgó csoportosulások és nagyvállalatok harca folyik egy rőtvörös bolygó porában. A tét nem kicsi: egy egész bolygó birtoklása és jövője van a telepesek kezében.

A szereplők plasztikusak, igazi élő emberek: tele vágyakkal, gondolatokkal, hibákkal - szeretetre méltókkal vagy éppen ellenszenvesekkel egyaránt. Nem szuperhősökről van szó, hanem olyan férfiakról és nőkről, akik a Földet elhagyva sem hagyták maguk mögött korábbi énjüket. Sőt, azzal, hogy kiszakadtak korábbi életükből, olyan lehetőséghez jutottak, amely minden álmait megvalósítani kívánó embert kísértésbe ejtene. Miközben újabb és újabb részleteket ismerünk meg legközelebbi bolygó-szomszédunkról, a szereplőink élik a Mars első telepeseinek korántsem hétköznapi életét.

De nem csak a szereplők érdekesek. A regényben ötletek hosszú sora kerül bemutatásra. Az öregedés lassítása, génsebészet, új fajok, sőt, egy egész ökoszisztéma megteremtése, kanyonokban, hegyoldalban és felszín alatt épült lenyűgöző és meghökkentő városok vagy éppen kilométerekre a mélybe nyúló külszíni fejtések. Felvonul a technika teljes armadája: városépítő robotok, porból és levegőből táplálkozó vegyi üzemek éppúgy, mint sziklának álcázott terepjárók vagy a lenyűgöző űrlift: 35 ezer kilométer hosszú "kábel", amelyen felutazni is több napot vesz igénybe.

Lehetne hibákat is keresni. Érthetetlen a hosszabb marsi napot a földi 24 órás ciklushoz kényszerítő félórás "időn kívüliség". Alig hihető, hogy fél órára megálljanak az órák. Már a regény írásakor is idejét múltnak számított az orosz-amerikai kettős túlhangsúlyozása, háttérbe szorítva pl. a jövő államát, Kínát. Máskor elégedetlenség vagy hiányérzet jelentkezik, amikor egy ígéretes ötlet kidolgozatlan marad, mint pl. az egyes földi kultúrák marsi adaptációinak bemutatása - bár a folytatások még ígérhetnek adalékokat -, vagy az, hogy a mára megkerülhetetlenné vált internet alig kerül említésre. A Mars ökoszisztémájának, éghajlatának átalakítása pedig kiált a komplex rendszerek viselkedését jellemző káosz-elmélet után.

Mindezek azonban mit sem vonnak le a könyv értékeiből, melynek szemléletét, igényességét leginkább Arthur C. Clarke műveihez lehetne hasonlítani. Az elmúlt években megjelent legjobb könyvek közé tartozik a Vörös Mars, érdemes várni a folytatást.

orka (orcinus-orca@freemail.hu)

Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I.-II.
N&N Kiadó - Möbius sorozat, 2001, 2x400 oldal, 2x1390 Ft