Kicsit bénázunk a csepeli ipari parkban az Alumíniumhenger és a Csőhegesztő utca találkozásánál, ahová az "56 csepp vér próba" feliratú nyilak kalauzoltak bennünket, de a hirtelen felropogó gépfegyverek hangja jelzi: jó helyen vagyunk, itt bizony ávósok és forradalmárok lőnek egymásra. Beóvakodunk tehát a csepeli fémmű egyik hatalmas üzemcsarnokába, ahol a jövő héten bemutatandó forradalmi musicalt próbálják, pontosabban nem is kell nagyon óvakodni, mert a darab több mint száz szereplőjé éppen fel-le rohangál, úgyhogy fel sem tűnik pár újságíró.
Amikor érkezünk, valószínűleg éppen a darab végét próbálják újra és újra, erre a halottak számából és a zászlós-puskás állóképbe rendeződő statisztákból következtetünk. A két főszereplő, ki tudja, milyen okból reneszánsz ruhákba bújt. ("Miért adtak a Palcsóra udvaribolond-ruhát?" - fogalmazza meg a szembetűnő furcsaságot fotósunk, mi ugyan nem mennénk ennyire messzire, de az igaz, hogy ha az 56-os harcok idején valaki cicanadrágban és hegyesorrú csizmában rohangált volna az utcákon, hát tutira feltűnést kelt.)
"A szél, a gyilkos őszi szél / Beszökik a kert falán" - csípünk el pár sort egy szomorú dalból, "Tartsd magad / Beszélned nem szabad / Tartsd magad" - énekli később Palcsó Tamás, akinek valószínűleg a barátja haldoklik az ölében. Körben halott ávósok és forradalmárok hevernek, a rendező egy emelvényről dirigál: "Az az ávós halott, aki ott fekszik! Amikor a forradalmi tömeg elvonul melletted, gurulj oldalra, és ott halj meg, ahol senkit nem zavarsz!"
A musical logójából, a szívecskébe írt Robiból és Juliból különben már előre gyanakodtunk, hogy egy újabb Rómeó és Júlia-parafrázisról lesz szó, és tényleg. Íme a szinopszis első fele a sajtóanyagból, hogy el tudják képzelni, mit keres az ávós a magyar Veronában:
1956 októbere. A vidéki kisváros melletti faluban a hajdani kitelepítettek fiai együtt bandáznak a helybeli srácokkal. Megpróbálnak kibabrálni a városi ávó kiskatonáival. Az összetűzésnek a váratlanul megjelenő szovjet katonák vetnek véget, az incidens halállal végződik. Az oroszok nem engedik eltemetni az ismeretlen áldozatot, a fiúk mégis elkaparják a holttestet. A városi ÁVH vezetőjének tudomására jut az összetűzés, megbüntetné a verekedésben résztvevő ávós járőr vezetőjét - a saját fiát. Szovjet tanácsadója lebeszéli a büntetésről - amiről nem beszélünk, az meg se történt -, egyúttal közli, másnapra jelmezes bált rendeztet a Tiszti Klubban, a lánya tizenhatodik születésnapja alkalmából.
Az orosz lány barátnőjével, Júliával, az ávóparancsnok lányával együtt készül a jelmezbálra. Szerelemre, szüzességük elvesztésére vágynak. Júlia bátyja, az ávós járőr vezetője is várja a bált, hogy ott alaposan elvegyék a falusi suhancok kedvét a verekedéstől. A falusi suhancok is készülnek a bálra. Jelmezeket az egyik kitelepített srác hajdan híres színész apjától szereznek. A tervezett bosszú azonban elmarad. A bál napján Pesten kitör a forradalom, ennek hírére a helyi ÁVH vezetője és szovjet tanácsadója véget vet a mulatságnak, kijárási tilalmat rendelnek el, és készültségbe helyezik a testületet.
A bálon a fiatalok egyik vezetője végzetesen beleszeret az ávóparancsnok lányába. A fiú Rómeó, a lány Júlia jelmezét viseli. Rómeó, vállalt szerepének megfelelően - az erkély-jelenetre készül, de a laktanyaudvaron elfogják. Júlia beszökik hozzá a fogdába, együtt töltik az éjszakát. Ez alatt a faluban és a kisvárosban is szerveződik a forradalmi tömeg. [...]
Ugye Önöket is kínozta a kérdés, hogy hova tűnhetett Nika, aki a Papa, ne félts! és a Jó dili a nyár című slágerekkel írta be magát a magyar poptörténetbe, nos megvan: ő, azaz az időközben dzsesszénekesnővé érett Veres Mónika játssza Júliát Palcsó "Rómeó" Tamás oldalán. Palcsón kívül egyébként több megasztáros is szerepel a produkcióban: a svédországi magyar Hoffmann Mónika Szvetlána, a főszovjet lányának szerepében, Puskás Péter pedig a beszélő nevű Genyaként tűnik föl. Lőrinc barátot Kaszás Attila, Mercutiót Miller Zoltán játssza, itt van Forgács Péter és Keresztes Ildikó is, a teljes szereposztás pedig megtekinthető itt.
Egy jótanács: sose álljanak robbanás mellé, még akkor se, ha színházi műrobbanásról van szó. A vaktöltény se semmi (eredeti, dobtáras PPSh-41-eseket használnak a darabban, vaktöltényre átalakítva, a tárba 72 lövedék fér, foglalta össze nekünk dióhéjban a tudnivalókat egy kedves kellékes/pirotechnikus úr), minden kellemetlenül hangos lövésre összerezzenünk, ami adott esetben - géppuskasorozatokról van szó - biztosan komikus hatást kelt. Már kezdem fogalmazni a mérsékelten vicces közcímet, miszerint 56 csepp vér a fülemből, vagy valami hasonló, amikor a kedves kellékes/pirotechnikus (tehát inkább pirotechnikus) úr lenyom egy gyanús dobozon egy gyanús kart, és két és fél méterre tőlünk felrobban valami, kézigránátot imitálva. Majdnem beszakadt a hasfalunk, mondja ezek után bárki, hogy a musicalszínész élete nem csupa küszködés, harc és túlélés.
Az egyik rövid szünetben, még félig megsüketülve megkörnyékezünk egy szigorú arcú, cigarettázó egyenruhást, mert kíváncsiak vagyunk, hogyan lett belőle ávós.
Kaszkadőröket kerestek, és jöttünk.
Hát, öregem, biztos, hogy hősnek kellett legyen, ha egyszer azt mondják. De tudod, amikor ezt tanultam az iskolában, azt mondták, egy mocskos szemét volt, most meg azt, hogy hős volt, ki tudja, mi az igazság?
Inkább a hüvelyekkel kell vigyázni, mert ha beesik a nyakadhoz, eléggé megégethet.
Megfogadjuk, hogy vigyázunk a hüvelyekkel, majd megfigyeljük Horváth Péter író-rendezőt munka közben. Mivel jövő héten már bemutató, nincs idő a színészek érzékeny lelkének simogatására, ordít tehát, de mi mindig is így képzeltük el az igazi rendezőket.
A zeneszerző Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa, aki már két darabhoz is írt zenét, Shakespeare Vízkeresztjéhez és Weöres Sándor Holdbéli csónakosához. A melódiákból túl sokat sajnos most nem hallottunk, de majd úgyis beszámolunk a jövő heti bemutatóról, amiről így előzetesen - a színpad méretét és a szereplők számát elnézve - legalább annyit biztosra mondhatunk, hogy nagyszabású produkciónak ígérkezik. Azt meg majd meglátjuk, hogy működik-e a Rómeó és Júlia-történet 56-os keretbe feszítve, illetve megbirkóznak-e a fiatalok ésatöbbi.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
