Chemical Brothers a globális termékbemutatón

"Akkor most mindenki egyszerre írja azt, hogy Nokia!" - ez a szofisztikált marketingstratégia bújhat meg a finn mobilgyártó cég globális megmozdulásának hátterében, melynek keretében a vállalat egyazon hétvégén rendezett Rio de Janeiróban, Sao Paulóban, az argentinai Cordobában és Berlinben fesztivált. Az emberek meg szeretik a monumentális közösségi élményeket, mint amilyen az augusztus 20-i tűzijáték vagy a miniszterelnök-jelöltek tévés párbaja, amikor tudni lehet, hogy százezrek nézik egyszerre ugyanazt. Feltehetően a Nokia Trends eseménysorozat is erre az érzésre akart ráerősíteni.

Fatboy Slim kezdte

A fesztivál 2004 tavaszán Rio de Janeiróban kezdődött Fatboy Slim partijával, amit aztán továbbiak követtek Sao Paulóban és Argentínában. Most először egy európai város is bekapcsolódott a láncba: Berlin, mely éveken át ideális táptalaja volt olyan sajnálatos elektronikus zenei jelenségeknek, mint a Love Parade vagy Paul van Dyk.

Néhány méterrel a föld alatt, a Velodrom nevű óriáscsarnokban rendezték meg az eseményt, ahol nyugodtabb napokon kerékpárversenyzők tekernek körbe-körbe. A húzónévként feltüntetett Chemical Brothers és a glasgowi Slam mellett a brit, a német és a finn elektrószíntér jeles alakjai léptek fel három helyszínen egyszerre. A huszonöt előadót számláló és a közel félmillió wattos teljesítményen futó tízórás elektronikus zenei és multimédiafesztiválra a többség persze azért vett jegyet (15 euróért), hogy megnézze a Chemical Brotherst élőben.

Chemical Brothers a korrektség jegyében

Az egykori diáktársakból - akik ráadásul életükben először a manchesteri egyetemen találkoztak egy középkori történelem szemináriumon - verbuválódott duó erős lézer- és videóinstallációkkal megtámogatva közel másfél órát játszott. Egészen a második sorig furakodtam, hogy megnézzem, tényleg annyira jók-e élőben, mint ahogy mondják. Tény, hogy a koncertet kísérő VJ minden tőle tehetőt megtett, eleinte viszont úgy tűnt, hogy a két zenész nem érzékeli az előtte elhelyezkedő több ezres tömeget. Mivel rögtön az elején lenyomták a Hey Boy, Hey Girl-t, a harmadik pedig a Push the Button volt, gyorsan kipipálták a mainstream vonalat, így a másfél órás live act a felétől már egészen élvezhetővé vált.

A két pléharcú brit is szépen belelkesült, és míg Tom Rowlands nagyjából egy helyben állva bólogatta végig a koncertet, Ed Simons két gombtekerés közben ide-oda járkált, tapsolásra bíztatta a közönséget és inkább ő tűnt a duó interaktivitásra hajlamos tagjának. Látványilag persze nem is az előadóművészeken volt a hangsúly, hanem a vizuális háttérelemeken. A dolognak ez a fele tényleg lehengerlő volt, bár az is igaz, hogy óriáskivetítőn még egy hangya cammogása is jól mutat. A koncert tehát jó volt, a Chemical Brothers korrekt, de nem tartogat megrázó meglepetéseket.

DJ Yoda keze és Luke Skywalker lézerkardja közti összefüggés

Abszolút kedvencünkké inkább a tavaly Magyarországon is járt DJ Yoda (Duncan Beiny) lépett elő egy punnyadós mellékteremben. Yodánál szerencsére nemcsak én csodálkoztam rá a zenei hangzás és a vetített képi világ soha nem látott egységére, hanem német kísérőm is. Yoda állítólag egy újgenerációs szkrecs-DJ, akinél a szkreccselés és vizuális show csodás összhangban él. Például: Yoda négyszer végighúzza kézfejét a lemezjátszón, míg a kivetítőn Luke Skywalker századmásodpercnyi megfeleléssel ugyancsak négyet suhint lézerkardjával. Ahogy Yoda saját szájíze szerint vegyíti a stílusokat, úgy változnak a különböző filmbevágások is a szmókervilág egyik kedvenc filmjétől, a Cheech and Chongtól (magyarul a nem annyira szerencsés Csalóka nyalóka címen) a Muppet Show-n át az Al Pacinós Scarface-ig (A sebhelyesarcú).

Termékek, emberek és Latin-Amerika hiánya

Ugyanebben a teremben aztán megjelennek maguk a termékek is, mi az N91-essel ismerkedünk, ami mindent tud, és bár technikai adatai közül szinte semmit sem jegyeztünk meg, tény, hogy meggyőző hangerővel és tisztasággal játszik mp3-zenéket és két megapixeles fotókat is készít.

Ami a látogatókat illeti, némelyek úgy gondolták, hogy az idén már másodszorra elmaradt Love Parade pótrendezvényén vannak, bár ők inkább a Recombination Arena nevű butatechnó-partiteremben tolongtak, nagyon sok Red Bullt ittak és a fényfestőművészeknek köszönhetően egész éjjel csíkosan világítottak.

S bár eleinte azt hisszük, idegesítően sok lesz a Nokia-logó jelenléte, végül is ki lehet bírni, csak az a nagy globális összhang érzése Latin-Amerikával, az hiányzik. Bár ki tudja, ha ezekben a napokban Rióban, Sao Paulóban, Cordobában és Berlinben egyszerre sokszor leírják a Nokia szót, jövőre ilyenkor talán az egész világ összes metropolisza egyetlen összefüggő elektronikus zenei fesztivállá változik át.