GBH: súlyos testi sértés a Süss Fel Napban

Come on, Punk

A Süss Fel Napban az idei év eddigi legnagyobb punkbuliján a legendás CPg játszott a legendás GBH előtt. A bulit 350 fősre limitálták, ez a kellemes tömegnyomor megadta a punkkoncerthez illő "minden mindegy" hangulatot. Régen nem szerettem a Süsibe járni, de mostanában akárhányszor lementem, igen minőségi pogókban vettem részt, azóta megkedveltem. A terem elég kicsi, hátul az emberek úgy álltak mozdulatlanul, mintha a Benedek Elek meseelőadásra jöttek volna, elöl pedig pont az ellenkezője: képtelenség volt egyhelyben megmaradni. Valahol a terem közepén van mindig a választóvonal a pogózók és az állók közt. Még jegyzeteltem is pogózás közben, annyit írtam, hogy aki csak előrefele haladva pogózik, és nem ritmusra, az egy bunkó.

A CPg-ről sajnos lemaradtam, mert hiába üdvözlik egyesek, hogy a pontos koncertkezdéssel EU-konformmá válunk, valahogy nem tudom megszokni. Főleg, ha punkkoncertről van szó. Elbeszélésekből tudom, hogy a szokásos CPg-zúzás volt, a megszokottnál jobb hangminőségben. A tömeg követelte Erdős Péter kurva anyját, a Folyjon a vért, a CC-20-at, és meg is kapták. "Én vagyok, én vagyok, én vagyok az antikrisztus" - visszhangzott még mindig a falakból. Találkoztam olyan vendéggel, akinek nem jött be a CPg, de az illető utána elmagyarázta, hogy szerinte az igazi punk az a Halász Judit. Nem a szövegei, hanem a dallama miatt. Állítását a következő sorok előadásával igazolta: "A mi kertünkben olyan dió van, minden dióban rádió van. Ha a diófát bekapcsolom, az egész kertben szól a dalom. Répa, retek, mogyoró erre dalol a dió."

GBH

"Hé, Budapest! Akarod a punk rockot?" - érdeklődött a messziről Johnny Rottenre, közelről már inkább Kern Andrásra hasonlító frontember az első számuk, a "Haha" után. A hatvanegyes születésű Colin Abrahall hangulatfokozó kérdései javarészt költőiek maradtak, bár a hörgés vagy az anyázás mindenre releváns feleletnek bizonyult a közönség részéről, és azt is kifejezte, hogy a többség nem a szövegeik miatt van ott, hanem a minőségi zúzásért.

A GBH a Grevious Bodily Harm kifejezés (magyarul súlyos testi sértés) rövidítése, de egy hazánkban tartózkodó tengerentúli punk szerint Great Big Hairt (jó nagy hajat) jelent. Az együttes a punk második hullámának legjelentősebb képviselője az Exploited mellett, mindkét együttes még aktív, és garantált szórakozást nyújt. Pontos összeget nem tudok, de bármennyit is kaptak az estéért, becsületesen megdolgoztak érte. Colin nem egy bonyolult személy, viszont nagyon pozitív, mindig elmondta, hogy milyen nagy királyok a magyarok. Aztán hozzátette: "Mi angolok vagyunk, és mindent leszarunk." Kivéve a piát, a nőket meg a drogot, természetesen. Néha, mikor kifogyott a szóból, csak annyit mondott: "Héj, ez egy mikrofon."

Az énekes nemcsak a lelkét adta ki azzal, hogy csomót stage dive-olt, rengeteget mozgott, és üvöltve fokozta a hangulatot, hanem még a belét is. A ráadásszám után csak a színpad széléig jutott el, és odahányt. Majd az egyik jókedélyű szervező azt hitte a hányásra, hogy széttört korsó, és nekiállt a lábával söpörgetni.

Közegellenállás

Mint azt már jeleztem, nagyon jó volt a hangosítás, a monitorhangfalak közelében különösen, és ezt még a legbutább nézésű punkok is jól tudták. A mini színpadra végig 350 részeg punknyi nyomás (RPNY) nehezedett. Itt tanultam meg, mi az a misszionárius póz: amikor a szervező a hangfal segítségével tartja a csápoló embereket.

Én még csak egy éves voltam, amikor a GBH-nek kijött az első nagylemeze, de ez nem ment fel semmi alól, hiszen a legnagyobb GBH-rajongó (Ganxta Zoleen kívül) egy húszéves srác volt, a Szitás Tibi. Tibi fiatal kora ellenére vallja, hogy neki a punk az élete, és a GBH az isten számára. Annyira, hogy együttesének a nevében is megemlékezik róluk: a Neuro Disney '82 névben a '82 a GBH első nagylemezének (City Baby Attacked by Rats) dátuma. Szitás Tibitnek karján a G.B.H. tetoválás is jelezte, nem kamuzik. Megvan neki az összes album eredetiben. Tibi végig az első sorban vagy a színpadon nyomta, és mikor mikrofonhoz jutott, elmondta: "I am Tibi. Hajrá Angyalföld, hajrá Vasas!"

Gazdag punk

Valószínűleg a magas jegyárak miatt láttam bent kevés tarajost, 4000 forintot nehéz lehet húszasokból összetarhálni. Azért akadtak, akik megpróbálták, ők még a koncertek vége felé is a bejáratnál próbálkoztak pénzhez jutni. Esélyük nem sok volt, mert leginkább családapák, jómódú, adófizető állampolgárok jöttek, és tízezresből úgyse tudtak volna visszaadni nekik. A GBH rajongótábora mára már kissé felpuffadt, átlagos középkorúakból áll, akikről a villamoson nem mondaná meg az ember, hogy punkok. De még szőke, deuerolt macákat is láttam lötyögni.

Kifele menet belebotlottam Barangóba, aki azt nyilatkozta, hogy a koncert egy nagy szar volt. Majd, hogy még ennél is nagyobb punk legyen, a Europe-tól a Final Countdownt kezdte el énekelni. Aztán megkérdezte, tudom-e mi az, ami még a Europe-nál is szarabb rakendroll. Egyből rávágtam, hogy a Van Halen. Pont arra gondolt, és a nagy összhang örömére a Jump című szám előadásával folytattuk.

A backstage-ben szép kis társaság gyűlt össze. Ganxsta Zolee a GBH tagjaira nyomult kigombolt inggel, mert neki annak idején három együttes volt az isten: a Peter and the Test Tube Babies, a GBH meg az Exploited. Takony teljesen józannak tűnt, a rasztáitól nemrég megvált Haska kettő körül már csak autogramot adni volt képes, beszélni nem. Valaki bebaszott egy üveg sört a pult mögé, mondta a pultos, és összetört egy Becherovkát vele.

Levonhatom azt a végkövetkeztetést, hogy öreg punk nem vén punk, illetve saját szememmel láttam, hogy a punk nem hal meg. Lehánytak, szétrúgtak, rám izzadtak, elküldtek az anyámba, cseng a fülem, és nem emlékszem semmire. Elégedett vagyok.