Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAzok, akik a korhangulatra érzékeny, a trendeket és trendiket kifigurázó rajzok készítőjét megfáradt, a társasági élettől idegenkedő öregemberként képzelik el, valószínűleg meglepődve értesülnek arról, hogy Gróf Balázs valójában témáit első kézből ismerő, huszonéves srác, aki a képregényt például nem a Füles újság fekete-fehér Jókai Mór adaptációiból, hanem a Pif-ből ismerte meg.
A műfaj és a testközeli témák melletti elkötelezettsége már korán megnyilvánult: első képregényét tíz éves korában készítette. A "Rahan vs. Hercules" izgalmasnak ígérkező sztorija helyett az "Indul a bakterház"-at rajzolta bele kis kockák sorozataiba.
A világ keményebbé válásával témái és stílusa is karcosabb lett, a kis rajzoló rábukkant David Lynch-re és Tim Burton-re, a képregény mezőkben pedig feltűntek a már ismert, szögletes, néha zavart, néha buta, néha szeretnivaló figurák.
Gróf képregényei hozzánk szólnak és egyedi stílusúak, ami már önmagában is szép eredmény a külföldi szuperlények uralta magyar képregény palettán. Jelentősebb megjelenést ennek ellenére, egyelőre csak egy szlovén képregény antológiában, a Stripburger-ben könyvelhet el. A beválogatott mű, amelyet cikkünkbe tördelve ismerhet meg az olvasó, eredetileg rajzos vallomásnak készült, és csak később, feladatát teljesítve került a közönség elé.
A képregényrajzoló azonban - gondoljunk csak Pif legendás optimizmusára - nem adja fel. Gróf legújabban animációval kísérletezik, amelynek egyik darabját, exkluzív jelleggel, és az alkotó hozzájárulásával, az Index olvasói láthatják, a cikk végén található link aktiválását követően.