Emeld fel a kukacod! Hadd lássam!

Hat körül már izgatottan gyűlik a nép, TV2-s kukacot és Danubiusos óriás szurkolói műkezet vesznek magukhoz, mindenkinél van ilyen. A közönség bemelegítése egészen kezdetleges Magyarországon, Abaházi Csaba és a szexi, vörös ördögnek öltöző Szekeres Nóra fél órán keresztül ordítja mikrofonjába: emeld fel a kukacod! Emeld fel a kezed! Emeld fel mindkettőt! Lufikukaccal verni a fejeket volna jó.

Hét után már a Dózsa György út is megtelik. Idén leginkább a top+picsaszoknya+magas sarkú megy a nőknél, a férfiak nem változnak, atlétában nyomják az estét. Egyre több az olyan rutinos koncertlátogató, aki kempingszéket és hűtőtáskát hoz magával, mert mindenhol meg kell lennie a nappali éménynek. Egy családi fénykép itt:

A Felvonulási tér félig tele lesz, amikor Rúzsa Magdi elkezdi fél hét körül, mi az objektív tudósítás miatt a Műcsarnokba megyünk terepszemlézni. Mintha egy másik világba érkeznénk, az összes festményt kihajította a T-mobile négy-öt teremből, és hitech magentaparadicsommá alakította át. És hogy az osztályok közötti különbséget még jobban kiélezzük: hideg-, melegsaláták, húsok, gyümölcs, ingyenpia, a falakon égi tüneményként megjelenő Bryan Adams. A legnagyobb előnye az egésznek, hogy a kinti koncertet egy-két plazmatévén adják csak, alapvetően nem üvölt semmi, egyébként pedig a korábbi Stinget és Lionel Richie-t lehetett nézni.

A T-mobile szerényen hirdette meg az estét: megasztár vs világsztár. Gyorsan kiderült, mi a különbség, ugyanis Rúzsa Magdi nem túl erős saját dalai mellett a nép kedvenc karaoke dalait játszotta, mint a tévében. Egy transzban éneklő rajongóját sikerült lekapnunk, szintén Danubius-kézzel:

A koncert előtt kellett megtudnom, hogy Bryan Adams egy valaha volt világsztár, ami nekünk nagyon fájt, pedig a délutáni sajtótájékoztatón olyan szimpatikusan profi volt. A koncertre a szokásosnak mondható fekete cuccában jött és egy kis színpadszigeten kezdett el zenélni, a nép örült. Bryan Adams igazi filmzene készítő, ő jegyzi a Robin Hood a tolvajok fejedelmének főcímdalát (Everything I Do), a Három testőrét (All for One) és még vagy harminchárom másik filmnek a zenéjét. Persze eljátszotta a lenagyobb slágerét, a Summer of 69-t is.

A 47 éves Bryanről egy nagyon érdekes, a botox szót sem mellőző beszélgetés zajlott, amiben azt találgatták, vajon megcsináltatta-e kráteres arcát, igen, ezt a jelzőt használták. Mivel nem tudtunk a kérdésben dönteni, közel kommandóztunk és megörökítettük Bryan igazi arcát, íme:

A Kapcsolat kocerten semmi váratlan nem történt, a fellépők hozták a kötelezőt, ráadásul mindezt nagyon sok ember látta. A nagyon sok jelen esetben azt jelenti, hogy a Felvonulási tér kordonnal lezárt részére nyolcvanezren férnek és a Hősök tere is tele volt, mindenki számolja ki. Az évek óta a helyszínen dolgozó kukoricás profi tömegbecslése szerint maximum 150 ezren lehetünk, szegény Bryan Adams-t csak a T-mobile etette 200 ezer fővel.

Mi igyekeztünk összeválogatni az este legérdekesebb részleteit, hogy mindenki kialakíthasson egy hiteles képet a koncertről: