Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMárcius 5-én, vasárnap ér budapesti állomásához Chris Rea 2006-os turnéja, az angol rockzenész a Papp László Budapest Sportarénában lép fel. Ez Chris Rea utolsó koncertkörútja, a zenész ugyanis 25 éves pályafutás és a több mint 30 millió eladott lemez után felhagy a turnézással. A zenéléstől azonban nem távolodik el egészen, a jövőben bluesklubbokban lesz látható.
"Nem akarom, hogy az egészségügyi állapotom hátráltasson. Szeretek turnézni, ha lenne egy másik testem, ez volna a világ legkellemesebb munkája. Az egészségügyi állapotomat nem lehet előre megjósolni, sajnos, nem tudom garantálni, hogy nem leszek rosszabbul, ezért döntöttem úgy, hogy utoljára turnézom. Másfajta munkát kell keressek" - nyilatkozta Chris Rea.
Az innovatív blues-rocker 1951. március 4-én született Middlesborough-ban, érdekesség, hogy egészen 19 éves koráig nem fogott gitárt. 1973-ban csatlakozott a Magdalene nevű helyi bandához, akinek frontembere épp akkor hagyta ott a zenekart, hogy csatlakozzon a Deep Purple-höz. A nevét később The Beautiful Losersre változtató zenekar tiszavirágéletűnek bizonyult, így Rea 1977-ben elhagyta a csapatot és szólókarrierbe kezdett. 1978-ban megjelent debütáló albumával kezdõdött a mai napig tartó sikeres pályafutás. Majd jöttek sorban - szinte évente - a stúdióalbumok: Deltics (1979), Tennis (1980), Chris Rea (1982), majd mérföldkõként a Water Sign (1983), a Wired To The Moon (1984) és a Shamrock Diaries (1985), mellyel végre saját hazájában, Angliában is a slágerlisták élére került. A következõ három album az On The Beach (1986), a Dancing With Strangers (1987) és a tíz évet lezáró legnagyobb slágereket tartalmazó New Light Through Old Windows (1988) volt.
Chris Rea az 1989-ben megjelent The Road To Hell címû albummal és a címadó szerzeménnyel vált hazánkban is népszerûvé. Hasonló siker követte az Auberge (1991), a God’s Great Banana Skin (1992) és az Espresso Logic (1993) albumokat is. 1996-ban megadatott neki a lehetőség egy régi álma beteljesítésére: filmet készített egy kisfiúról, aki szenvedélyesen vágyik egy tűzpiros Ferrarira, természetesen a film zenéjét is ő készítette. 1998. január végén 17. lemeze jelent meg The Blue Café címmel, az albumról kimásolt elsõ kislemez, a Blue Café több rádiós slágerlistára felkerült.
A nagysikerű Road To Hell album folytatásaként 1999. november elején került a boltokban Chris Rea új albuma Road To Hell Part 2 címmel. 2000. október elején jelent meg Chris Rea következő lemeze, a King Of The Beach, melyről az első kislemez az All Summer Long című szerzemény lett. The Very Best Of címmel 2001 novemberének második felében került a boltokba egy válogatásalbum Rea leghíresebb dalaival.