Vásárlás

Nem veszed fel? Nem, nem érdekes, majd visszahívom. Ki hívott különben? Csak szám volt, vagy hogy privát szám. Biztos a bank vagy valami ilyen termékakármi. Azt hogy hívod vissza? Ja, nem hívom, majd keresnek újra. De most mit érdekel téged az én telefonom, de most tényleg, nem mindegy neked, hogy ki hívott? Jó, csak megkérdeztem, mert akik együtt élnek, azok ilyesmiről is szoktak beszélni. De ez magánügy, a telefon az olyan, hogy privát, érted, most én se nézem örökösen, hogy kivel csetelgetsz egész éjszaka. Az a szerencséd, hogy szemüveg nélkül semmit nem látok. Az azért feltűnik, hogy órákat baszakszol vele éjjel kettőkor vagy háromkor, de én tudom, hogy az magánügy. Nem birok aludni és híreket olvasok. Ja, híreket. Hová mész? Ki kell mennem a kocsihoz. Mért? Azt hiszem, kint felejtettem a telefonomat. De hát most tetted be a zsebedbe. Mit? A telefont. Ja nem azt akartam mondani, csak teljesen összezavarsz, a táskáért kell kimennem, a táskámért, mert bedobtam a csomagtartóba, és ottfelejtettem. Csak veszek kabátot. 

Halló, most mi a fasznak hívogatsz?

Tudod, hogy mindjárt karácsony és mindenki itthon van, az a kurva iskola is szünetel, meg a feleségem kivett pár napot a vásárlásra. Most te vagy ideges, gondolhatod, hogy nem ok nélkül hívlak. Mért, mi van? Kitették ma a próbatáblát, és szerinted rajta vagyok? Rajta? Hát nem, kurvára nem vagyok rajta, mert az a rohadék Kati van az én szerepemhez beírva, ami nekem lett ígérve. Tényleg? Hát tényleg és olyan egyszerű a magyarázat, hogy kimondani is szégyelli az ember. Mért, én nem tudom, mért? Mert az a gátlástalan kurva már egy ideje kúr a rendezővel. Azért csak, hogy összekúrjon magának egy főszerepet, az én szerepemet, érted, amit nekem kellett volna kapnom. A rendező meg, hát tényleg a kurva életbe, csak azért ment rendezőnek, mert így minden különösebb strapa nélkül bármelyik nővel, csak velem nem, egyszerűen a pozíciójából adódóan. Azt hittem szerelmesek. Szerelemesek? Hülye vagy? Ez egy érdekkapcsolat, ami arról szól, hogy mindenki tudja miről, de ez egy olyan elmaradott ország, hogy itt középkor van. Olyan arcok vezetik a színházakat, akikről a törikönyvben olvastam, mikor gimis voltam, érted! Csak azért, mert nem én feküdtem le vele. Nem lehet, hogy ő alkalmasabb? Te hülye vagy? Nem engem kéne védened, főleg, hogy én veled fekszem le, aki egy hülye pártolótagságon kívül hozzá se tud szagolni a benti dolgokhoz! Nem alkalmasabb, és egyáltalán nem számít a tehetség, meg a művészet, ez egy süket duma, ezt a rendezőt mindig is csak egy dolog érdekelte, és annak semmi köze nincs a művészethez.

Egyszerűen kivagyok és találkozni akarok, mielőtt végleg eltűnsz a szemem elől egy hétre. De most nekem nem megy. Hogyhogy nem. Karácsony, érted. Találd ki, hogy lehet. Nem tudom kitalálni, mert olyan kitalálás most nincs. Most megyünk vásárolni. Akkor vidd el őket, te meg gyere vissza. Megígértem, hogy…

Most nem én vagyok neked a legfontosabb?

De, persze, csak… Akkor? Jó, megpróbálom. Mikor? Nemsokára ott leszek. Még szerencse, hogy mindketten Pomázon lakunk. Szerencse. Szóval mikor jössz? Csak kiteszem őket az Interspárnál a parkolóban. Látod, mégiscsak van megoldás. De csak egy óra. Mindegy, gyere.

Jó sokáig voltál. Nem találtam a táskámat. Persze, hogy nem találtad, mert itt van az előszobában. Jaj, de hülye vagyok, annyi minden van, hogy tényleg nem emlékszik az ember arra, hogy mit hová tett. Akkor indulhatunk? Hová? Vásárolni. Ja, persze, de akkor legyen úgy, hogy elviszlek benneteket, aztán majd visszajövök, ha készen vagytok. Most nem akarsz bejönni? Ott fogsz ülni a kocsiban? Nem, el kell mennem Pilisszentkeresztre a Gáborhoz, hogy nézze meg a kocsit, mert valami nincs rendben a gumikkal, jobbra húz. Azért jó Pomázon lakni, mert a közeli falvakban még vannak ilyen rendes szerelők, hogy meg lehet bízni bennük. Akkor én fogom cipelni a cuccokat, meg a lányod? Hát csak belepakoljátok a bevásárlókocsiba aztán én majd átpakolom, ha készen lesztek, egy óra alatt megjárom. Jó, de ne késs, mert rohadt hideg van, nem akarunk itt ácsorogni, mint múltkor. Az véletlen volt. Nem szeretem a véletleneket. Én sem, de mégis előfordulnak.

Na, jó, akkor induljunk. 

Nem érzem, hogy a kormány. Mi van a kormánnyal? Hogy jobbra húzna. Ja, persze, hogy nem, mert rátartok, alig bírom egyenesben tartani az autót. Ha elengedném, rögtön az árokba csúsznánk. Megjöttünk. Itt jó lesz, ha kiszálltok? Persze. Sziasztok, majd jövök. Azért ne indulj még, hadd csukjam be az ajtót. Persze, csak megcsúszott a lábam a kuplungon. Hívlak, ha készen vagyunk. Oké, de egy óra múlva biztos itt leszek, szóval nem kell hívni.

Mért hívsz most, de tényleg mért hívsz, most szálltatok ki. Nem veszem fel. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva, most mi a faszt akar. Megint hív. Tényleg, nem is látom, le van halkítva. Egy órát nem bír ki nélkülem? Most mi, megkérdezi, hogy hány szelet halat vegyen, vagy mi a fasz, de tényleg! Egyszerűen ez az óra jár nekem, különben is szerelőhöz megyek, a szerelő meg olyan, hogy közös ügy, mert fontos, hogy jó legyen a kocsi. Megint hív. Ezt nem hiszem el!

Szia, akkor beengedsz. Persze. Nekem ez azért elég gáz, hogy most ide kellett jönnöm, érted, ez nekem nem megy, nem csinálhatom mindig ezeket a váratlan dolgokat. Nekem is váratlan, hogy egyedül vagyok egész karácsonykor, ráadásul úgy, hogy még a szerepet sem kaptam meg. Még szerencse, hogy van pár fellépésem. Milyen fellépés? Ilyen lakásszínházas, tulajdonképpen azoknál, akik nem ünneplik a karácsonyt, akiknek nem számít ez ilyen családi faszságnak, ott vannak összejövetelek, azért jó, hogy vannak ilyen helyek, hogy pénzt is kapok meg nem leszek egyedül. Iszol valamit? Vezetek. Gyere, csak egy kicsit legyünk együtt. Jó, egy kicsit. Tedd oda a kezed. Még!

– Mennem kell.

 – Most így hagysz itt?

 – Nem akarlak, de mennem kell.

 – Maradj még! Még egy kicsit!

 – Nem lehet. Nézd meg, tizenhatszor hívott.

 – Kurvára utálom ezt az egészet.

– Én is.

Nem láttad, hogy hívtalak? Nem figyeltem, le voltam halkítva. Mért halkítottad le? Biztos úgy maradt tegnapról. De hát reggel még nem volt. Akkor a zsebemben benyomódott, különben is megbeszéltük, hogy egy óra múlva itt leszek. És itt vagyok, nem késtem. De apu, teljesen szarráfagytunk. Mért, nincs fűtés a boltban? Áramszünet van. Nem tudtunk bemenni. Itt ácsorogtatok kint? Rögtön hívtalak, hogy gyere vissza, meg kiabáltunk. Nem vettem észre. Máskor mindig azon a rohadt telefonon lógsz. Most nem néztem, mert már nem akartam senkivel beszélgetni. Azért, ha én hívlak, az nem senki. Régen nem is volt mobil, és akkor is megvoltak az emberek. De most van. Nem fűtesz? De fűtök. Mit mondott a szerelő? Milyen szerelő? A kerékről. Ja, hogy csak a levegő volt, hogy kevés. Valami nincs rendben. A fűtéssel? Nem, velünk.

(Címlap és borítókép illusztráció: Fillér Máté / Index)