Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKálmán bá’ a tisztelt Házban
Sereg András - Index Tárca
További Tárca cikkek
És óva intem a hazát, hogy Tárkányosbödönyön az unió pénziből szemétlerakó épüljék! – fejezi be nagy ívű napirend utáni felszólalását Kurcsma Alajos, Tárkányosháza országgyűlési követe. A derék tárkányosi atyafi veres fejét megbiccenti, mintha köszönne egy érkező frakciótársnak, csak hát ilyenkor már nem érkezék senki sem, legtöbbje már rég eltávozott, egyébiránt oly' üres az alsóházi terem, hogy a jobb sorsra érdemes jegyző szuszogása is messzire elhallatszék. Sokat köszönhet szegény nótárius a medicinának, mert némi közbenjárás révén a múlt hónap közepén végre operáció alá vetették orrsövényferdülését; azóta nemcsak légzési gondjai vannak szegény honatyának, hanem legalább már sokkal rosszabbul is érzi magát.
Hanem Warsányi alelnök mily szépen elaludott ott fönt a pulpituson! Napirend utáni beszélyek apropóján ez régi szokása. Miután föleszmél, olyan arczcal nézi a lapos monitorját, mintha csak a kondorfői csárda étlapját gusztálná: vajh mit is egyek, mit is egyek. Persze, hogy marhapacalt sovány zöldséggel, mert azért oda köll figyelni a vonalakra. No, de itten oszt szűkös a választék! Két oldalán üdögélnek a jegyzők, egyik a szociálistáktul gyütt, derék úrfi, beh kár, hogy sosem lesz belőle viceelnök, pláne, elnök; a másik fideszista fiatalúr, keveset látni a tisztelt Házban, inkább a tévében vizitál, többet van a kamerák előtt, mint a szépséges Müller Csilla, az időjós. Ha legalább talentuma volna a szerepléshez a követ úrnak, ám géniusz náluk és a másik oldalt is nagy hiányt szenved.
Kurcsma atyafi közben akkurátusan összeszedegeti motyóját; látnivaló, hogy büszke magára, bizonyára töri a fejét, vajontén hány fertályórát folyt a szó. Egy czifra medál kijár Kurcsmának, mert tényleg hosszan deklamált. Még az a pohár víz is, mit szólásra érkezésekor a terebélyes teremőr hozott be néki tálcán, bealgásodott a dikció alatt.
Egyebek iránt koreográfiája van ezeknek a napirend utáni szózatoknak. Napirend előtt kötve van az exponens a kronométerhez, így alig fér fölszólamlásába egy-egy rokoni konstellációra utalás vagy adoma, legföljebb cikornyás citátum a képviselő olvasmányából Kölcseytől Márain át Wass Albertig, bezzeg Mikszáth soha!, úgy erkölcsi záradék gyanánt. A szellemes csipkelődés ritka kincsként folyvást kerestetik a tisztelt Házban. A századelőn a szabadelvű Kanczától még lehetett hallani találó élczeket, de ő is elfakult, hogy ősi riválisa, Talján doktor visszasomfordált prokurátornak.
Napirend alatt egyfolytában zsugorodik a regiment, s midőn Warsányi vagy a kimért szavú, a bölcsesség álcáját hordó Hannich alelnök úr szót engedélyez, már csak az a pár lélek küszködik a teremben, ki előzőleg blindre napirend utáni szólásra iratkozott. A többi mameluk már a büfét is elhagyta halaszthatatlan közfeladatok ellátása végett.
Kurcsma mellett talán Teuer a leglelkesebb. Az olasztörökvári atyafi fölöttébb bírja szuflával, napirend végeztén körzete megannyi ügyes-bajos kázusát kürtölte már világgá. Kipipáltatott a törökváriak jövedéke, a csillagbérci kisvasút nyomvonala, a basznádi bekötőút panamája, de a lóalapi összeszerelő manufaktúra bezárattatásának kálváriája is.
Nagy kópé ám ez a Teuer! Tendert hirdetett választóinak, hogy kinek van oly' siráma, nyavalyája, mit még ne tett volna szóvá napirend után. De meg is tartotta a pályázati taksát az olasztörökvári követ, mivelhogy a népek csak nem tudtak valamiféle nóvumot kieszelni. Kár, hogy párttársai is lemondtak róla, mondván, felére mérséklődik a szeminárium ideje, ha nincs ott Teuer.
Erdőváry államtitkárnál meg fél óra hossz a fölvetés, és mire éjféltájt mondandója velejéhez ér, ritkán látni nyitott szemeket. Pediglen épkézláb argumentumokat mond bármely tematikában, bármely indítvány tárgyában. Originál reneszánsz ember!
Aztán ott van a permanens pörlekedő Vadházy! Szegény házelnök úr abban a minutában, amint meglátja az örökbuzgó követet, rögvest ellenkező irányba lohol foglalatosság iránt, csak hogy ne kelljen egy ájert színi az ellenzék főkolomposával. Leleményes elme a függetlenpárti vigéc, minden egyes nap újabb molinót húz a karzat alá, hol árulással vádolva a koalíciót, hol meg a kamara hasznát számonkérve. Ugyan mit eszel ki holnapra?
Izgatottan várjuk. (Derültség mindkét oldalon.)