Vígh Éva, 1952 nyarán

Drága egyetlen édesanyám!

Bocsáss meg nekem, hogy akaratom ellenére megszomorítottalak, de őszintén akartad tudni az igazat, amit megtudtam. Drága jó Anyukám, köszönöm, hogy megértettél, és hidd el, hogy nekem még százszorosan jobban fáj, mint neked, mivel tudod, hogy mindig megőriztem magam, de más választásom most az egyszer nem volt.

Édes anyukám, én élőszóban így nem tudom neked elmondani, ezért papírra vetem, és ha elolvasod, tépd szét, és égesd el.

Hidd el, édesanyám, őszinte voltam eddig is, mert nem tudok előtted soha semmit letagadni. Most csak az volt, hogy neked ne okozzak fájdalmat. Hidd el, nem szerelemből tettem, hanem a kényszer volt az úr. Drága anyukám, add meg továbbra is a bizalmadat, amiért esedezem. És ígérem, nem csalódsz bennem. Édes anyukám, hidd el, hogy 20 éves vagyok, de az élet megtett 50 évesnek. Drága anyukám, bocsáss meg nekem, legyél velem, ne taszíts el magadtól. Ne hidd, hogy bosszúságból tettem (bocsáss meg, hogy ilyen közönségesen fejezem ki magamat), mert azt soha nem tettem, és nem is teszem meg soha. Én ebben csak undort és fékezhetetlen gyűlöletet találtam, amit nem kívánok senkinek. Ne vess meg, édesanyám, engem, mert nem érdemlem meg. Drága anyukám, tekintsük meg nem történtnek. Kérlek, ne is ejtsünk erről szót, mert csak rossz utálat és gyűlölet jön rám, ami, ha rá gondolok, hányingert vált ki belőlem. 

Édesanyám, én ezt néked soha nem akartam. Drága anyám, csak egy szavam van, és az az, hogy bocsáss meg nekem, és felejtsed el.

Kezeit csókolom,

Éva 

Egy csecsemő halála

A sárga, géppel írt papírt 2021 februárjában kapom kézhez. Befotózom Vígh Éva vádeljárásának iratait. Ebből kiderül, hogy a csecsemő nyáron született volna meg. A leányanya feltehetőleg gondatlanul hozta világra a gyerekét, és az édesanyja segédkezett neki, az újszülött meghalt, miután otthonában a vécén megszülte. Amikor most nyáron újra előveszem a befotózott fájlokat, és szépen sorjában megnyitom őket, akkor veszem észre, hogy a csecsemő rendőrorvosi szakértői szemléjét a nagyapám végezte. Ott van a nagyapám aláírása a halotti szemle végén. Az aktában van egy kézzel írt levél és egy fotó. Az ítélet után következik az indoklás, utána az orvosszakértői vélemény, végül a tanúvallomások. A kézzel írt levelet Vígh Éva írta anyjának, ebben bevallja, hogy gyereket vár. A fotográfia két katonatisztet ábrázol, a csecsemő feltételezett apját.

Ítélet

Anya és lánya mindketten bűnösök gondatlan emberölés bűntettében. Ezért a bíróság Vígh Éva vádlottat hét hónapi börtönre ítéli. Vígh Györgyné vádlottat tíz hónapi börtönre ítéli mint fő büntetésre, 1000 forint pénzbüntetést is kiszab mint mellékbüntetést. A megyei bíróság a szabadságvesztés büntetését mindkét vádlott esetében próbaidőre felfüggeszti.

Vígh Éva vádlott, aki 1932. december 20-án született Budapesten, magyar állampolgár. Hajadon, jelenleg budapesti lakos (11. kerület Ballagi Mór utca). Volt gyári munkás 600 forint keresettel, apja György, anyja Samu Rozália, büntetve nem voltak.

Vígh Györgyné a második számú vádlott. Született Samu Rozália, 1899. augusztus 20-án jött világra Kiskunfélegyházán, magyar állampolgár, budapesti lakos (11. kerület Ballagi Mór utca). Foglalkozása házmester 300 forint keresettel.

Indoklás

Vígh Györgyné kétrendbeli vádlott a férjétől különváltan él két gyermekével. Leánya, Éva első rendbeli vádlott 19 éves gyári munkásnő, keze munka közben megsérült, munkaképessége 25 százalékkal csökkent. Emiatt 1951 szeptemberében kénytelen volt otthagyni a gyárat. Időközben szerelmi viszonya alakult a Gyimesi István nevű honvéd főhadnaggyal, aki azzal az ígérettel, hogy állást szerez a számára, a tapasztalatlan gyermeklány bizalmába férkőzött, és szerelmi viszonyt kezdett vele. 5-6 alkalommal történt közösülés, utána Vígh Éva másállapotba került. 

1952. május elején a kilencedik hónap kezdetén volt, szülését két-három hét múlva számította legkorábban. Terhességét a fiatal lányoknál magától értetődő szégyenérzetből takargatni igyekezett, mert alakjának elváltozása nem volt annyira szembeötlő, az édesanyjának is mindvégig azt állította, hogy csak meg van hízva. Május 2-án kelt levelében vallotta be az anyjának a valót, és megírta, hogy nem szerelemből, hanem kényszerből tette, amit tett, egyébként csak undort és gyűlöletet váltott ki belőle a terhesség. Ezt követően azt beszélték meg, hogy házi terhesként fogja magát felvezetni az egyik kórházba.

Az esemény

Vígh Évának május 5-ére virradó éjjel erős fájdalmai voltak. Azonban sem az anyját nem keltette fel, sem a velük egy szobában lakó rokonnak, Vígh Lászlónénak nem szólt. 5 óra után erős és folyton ismétlődő székelési és vizelési ingerei voltak, ami a szülési fájdalmakkal együtt járó tünetek, a fürdőszobában levő vécén ülve virrasztott. A fellépő tolófájdalmak után gyermekét megszülte, az a nem lapos, hanem tölcséres alakú, tehát meredek falu vécékagylóba esett. A gyermek síró hangokat hallatott, amit meghallott a szobában Vígh Lászlóné, erre felhívta a két rendben vádlott Vígh Györgyné figyelmét. Utóbbi felkapott valami ruhadarabot magára, és kiment a fürdőszobába, ahol a lányát a vécén ülve kissé felemelkedő helyzetben találta. Éva alig hallható hangon ollót kér tőle, hogy a köldökzsinórt elvágja, mire a megzavarodott Györgyné visszament a szobába, megkereste az ollót, és odaadta a lányának, aki a köldökzsinórt elvágta. Györgyné ekkor kiemelte a kagylóból a csecsemőt, és azt élettelennek találta, amit közölt a lányával. 

Vígh Éva bemászott a szobába, és lefeküdt, az anyja pedig a halottnak talált magzatot becsomagolta, és levitte a pincébe, ahol azt egy ládában helyezte el. A házbeliek bejelentésére a rendőrség még aznap délután megindította az ügyben a nyomozást.

Az újszülött 46 cm hosszú, 2,6 kg súlyú volt, és a fejkerülete 31,6 cm. Ezekből az adatokból állapította meg az orvosszakértő, hogy a szülés pár héttel a kilenc hónap letelte előtt következett be. A boncolás eredménye szerint a csecsemő gyomra és vékonybelének felső szakasza levegővel volt tele, ez amellett szól, hogy a csecsemőnek 10 perctől negyedóráig vagy két óráig is életben kellett lennie. Halála tehát legkorábban az élve születése után 15 perccel következett be. Külsérelmi nyom rajta nem volt, halálát fulladás okozta. A gyermek köldöke nem volt elkötve.

A vád szerint Vígh Éva és Vígh Györgyné az újszülöttet szándékosan megölték a légutak egyszerű letakarásával, amit a boncoló orvosok a fulladás valószínű előidéző okaként jelöltek meg. 

A tárgyalás adatai alapján a boncoló orvosok egyike, Dr. Fáber Viktor állandó bírósági orvosszakértő valószínűnek tartotta a szakvéleményében Vígh Évának azt az állítását, hogy a csecsemő fejjel lefelé csúszott bele a vécé kagylójába, amikor is a feje elzárható a levegő elől, anélkül hogy az vízbe ért volna.

A megyei bíróság a fulladás bekövetkeztének ezt az okát találta tényként megállapíthatónak, míg a közvádló által hivatkozott körülményeket a fulladás szándékos előidézésére mutató oknak nem tekintette. A közvádló ugyanis abból, hogy Vígh Évának a szülési fájdalmakat órákon át kellett éreznie, és ennek ellenére szülésre alkalmatlan helyen, a vécén tartózkodott akkor is, amikor már számolnia kellett a gyermek világrajöttével, amikor pedig az megtörtént, segítségért nem kiáltott, bizonyítottnak látta mindkettőjük részéről az ölési szándékot.

A körülményeket a megyei bíróság a vád mellett szóló bizonyítéknak el nem fogadta.

Vígh Éva magatartása az adott helyzetben természetes és érthető. Az élet számos esete mutatja, hogy napszámos nők munka közben a vécén szülték meg gyereküket. Az orvosszakértő szerint amikor a szülést megelőzően állandó vizelési ingerek lépnek fel, a szülésznők első dolga, ha szülésnél segédkeznek, hogy az anyát megkatéterezik, hogy a hólyagja teljesen kiürüljön. Ez esetben a csecsemő feje nyomást gyakorol a hólyagra, és könnyen hólyagrepedést idézhet elő. Tehát az, hogy Vígh Éva a kritikus időben a vécén tartózkodott, olyan természetes magatartás, amiből bűnös szándékra következtetni nem lehet.

Vígh Éva előadta, hogy a legnagyobb fájdalmakat szó nélkül tűri, a szülés utáni percekben pedig a nő annyira elbágyad, hogy a segítséghívás elmulasztása nem lehet gyanúkeltő. Vígh Györgyné meg nem cáfolt előadása szerint, amikor ő megjelent a fürdőszobában, olyan halk hangon kérte az ollót, hogy csak többszöri ismétlés után értette meg, mit akar.

Vígh Györgyné meg nem cáfolt előadása szerint a csecsemőt élettel telinek látta, az álmából felriadt, beteges asszony kapkodása és eljárása – habár a kellő gondosság kifejtése szempontjából erősen kifogásolható, de – emberölésre irányuló szándékot el nem árult.

Nem találta komoly gyanúkeltésére alkalmasnak a megyei bíróság a vádlottaknak azt a viselkedését sem, hogy a történtek után a velük együtt lakó Vígh Lászlónéval nem közöltek semmit, mert a bíróság közvetlen megfigyelésén alapuló észlelés szerint a közeli rokonok közt szokásos összhang a két család közt hiányzik. Nyilvánvaló, hogy a rendőrség is a szülést egyedül észlelt Vígh Lászlóék közvetlen vagy közvetett tájékoztatása alapján szerzett tudomást a csecsemő gyanús körülmények között történt haláláról.

A vádlottaknak a tényállásban megállapított magatartása azonban a hasonló helyzetben elvárható gondosság és körültekintés kifejtése szempontjából kifogás alá esik.

Vígh Éva a szülési fájdalmak fokozódása során nem költötte fel az anyját, hogy segítségére legyen a szülésnél, bár azzal számolnia kellett, hogy nemcsak ő, hanem az újszülött is ellátásra fog szorulni. Az a tény, hogy a vécén várta be a szülést, ahol a gyermek beleeshetett a kagylóba, súlyos gondatlanságnak minősül. Amit a fiatal korával, tapasztalatlanságával járó tanácstalanság csupán enyhített, de menthetővé nem tesz. Vígh Györgyné pedig súlyos gondatlanságot követett el azzal, hogy tudomást szerezvén a megtörtént szülésről nem emelte ki azonnal a csecsemőt a vécékagylóból, annak a pillanatnyi megmentésével nem törődött, nem hívta ki hangos szóval a szobából a segítségére Vígh Lászlónét, hanem visszament oda, és percekig keresgélt olló után.

Két vádlottnak ezekben megállapított gondatlan eljárása okozati összefüggést mutat a csecsemő elhalálozásával, ezért őket a Btk. 290. paragrafusába ütköző, gondatlanságból okozott emberölés bűntettében bűnösnek kellett kimondani.

Vígh Évát közvetlenül a szülés után a Mosonyi utcai rabkórházba szállították. Így őt az ügyben egy ideig kikérdezni nem tudták. A ház lakói elmondása szerint a terhességét az utolsó pillanatig titkolta, így ebből lehetett következtetni, hogy már a szülés előtt elhatározta, hogy törvénytelen gyermekét – aki feltehetőleg egy hadnagytól fogant, aki házas, két gyermek apja, és aki Évának adminisztrátori állást szerzett – megöli a születés után. Mivel a fenti lakásban a szülei házmesterek, így a vécében megszülte a gyermekét, majd amikor anyja is odament, attól már csak egy ollót kért, amivel a köldökzsinórt elvágta.

(Borítókép: Kiss Noémi)