Petőcz András: Útközben

A rendőr felemeli a jobb kezét, a ballal pedig int, álljon meg. A férfi nem tehet mást, megáll. Szabálykövető, ahogy az öregedő, kissé megfáradt férfiak általában.

– Jó napot kívánok – mondja a rendőr, miután alaposan megnézte az autó elejét, a rendszámot, a fényszórókat, és odalépett a vezetőoldalhoz, a férfi mellé, aki addigra leengedte az ablakot. – Közúti ellenőrzés. Igazolványt kérek, és forgalmit, ha van.

– Tudom, most már nem kötelező a forgalmi – reagál a férfi. Próbál lazának, jól értesültnek látszani. – Ha nem tévedek. De itt van az is. Valami gond?

– Valóban, nem kötelező a forgalmi. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy ha van – mondja a rendőr, és átveszi az iratokat. A férfi óhatatlanul arra gondol, milyen választékosan beszél ez a rendőr. Nem igazán megszokott, gondolja kissé előítéletesen.

– Gyorsabban tetszett menni lakott területen belül, mint a megengedett. Kollégáim jelezték.

– Gyorsabban? Mennyivel?

– 66 kilométer per órával, itt, Balatonrendesen. És csak 50 a szabályos. Helyszíni bírsággal büntetem. Tízezer forint lesz. Csekket kap, postán kell befizetni. 

A férfi hallgat. Nem tud mit mondani.

– Rögtön jövök. Megírom a papírokat – zárja le a beszélgetést a rendőr, és az iratokkal együtt a rendőrautóhoz megy.

A férfi várakozik. Közben a telefonját nézi, van-e üzenet, kapott-e sms-t. Felmegy a közösségi oldalakra, a szokásos bejegyzések mindenütt. Vár. Várja, hogy végezzen a rendőr.

Hosszú percek telnek el. A rendőr a rendőrautóban, a férfi a saját kocsijában. A rendőr láthatóan telefonon beszélget, a férfi eközben szintén a telefonját nézi. Mindketten nagyon elfoglaltak.

Eltelik legalább 10 perc. Vagy több. A férfi már türelmetlen, mennie kellene, időre valahova, meg különben is. Mi tart ilyen sokáig?

Eltelik 20 perc. A rendőr még mindig telefonál.

A férfi azon töpreng, mit kell ilyenkor csinálni? Vagy mit lehet? Ha ingerülten számon kéri a rendőrön, hogy mit szarakodik annyit, akkor még előállítják hivatalos személy elleni erőszak miatt. Még az is eszébe jut a férfinak, hogy lehet, ténylegesen ez a célja a rendőrnek. Valamiért provokál. Valamit akar. Az igazolványok nála vannak, azok nélkül elhajtani nincs értelme. Ha viszont indulatosan lép fel a férfi, akkor új, jogi, akár büntetőjogi helyzet állhat elő. Mit lehet ilyenkor tenni?

A férfi kiszáll a kocsijából, és óvatosan megközelíti a rendőrautót.

Mintegy jelez, nagyon udvariasan és nagyon „szelíden” a rendőrnek, hogy itt van. Ő még mindig itt van. Pontosabban szólva ő is itt van.

A rendőr leengedi az ablakot. A rendőrautóból szól ki barátságosan, kulturáltan. A férfi kicsit el is szégyelli magát, miért is feltételezné azt a rendőrről, hogy nem kulturáltan, udvariasan szólal meg?

– Parancsoljon. Segíthetek?

– Elnézést, hogy kérdezem – mondja a férfi. – Van valami újabb probléma? Visszakaphatnám a papírjaimat?

– A központban ellenőrzik az autót, valamint azt is, hogy maga nem körözött személy-e. Úgy tűnik, bizonyos adatok megegyeznek egy körözött egyén adataival. Ezt mindenképpen ellenőrizni kell. Várom a visszajelzést.

– Hogy? Engem esetleg köröznek? Hogy ez van benne a rendszerükben?

– Nem mondtam ilyet. Csak ellenőrizni kell. Bizonyos adatok megegyeznek. Ennyit mondtam.

– De hát engem nem köröznek. Én teljesen leinformálható vagyok. A lakcímem is ismert. Otthon vagyok mindennap.

– Azt én nem tudhatom, kérem – mondja logikusan a rendőr. – Csak azt tudom, hogy ki kell szűrnünk a körözött személyeket. És bizonyos adatok egyeznek. Legalábbis ez az üzenet jött a központból.

A férfi már fél. Mindig is félt minden hatóságtól. És remeg a gondolattól is, hogy egyszer valahova valakik bevihetik. Egyfolytában azon töpreng, hogy esetleg valaki feljelenthette-e. Feljelentette, de ő nem tud róla. Igen, valamit elkövetett valaki ellen, viszont nem tudja, hogy elkövetett. És ez a valaki feljelentette. És ezért körözik.

– Elnézést, kérdezhetek valamit? – a férfi változatlanul hangsúlyosan nyugodt, udvarias. Ösztönösen úgy érzi, hogy a hatóság előtt éppen azzal bizonyíthatja az ártatlanságát, ha megőrzi a nyugalmát.

– Tessék.

– A kérdésem szakmai, és biztos tud rá válaszolni. Ha köröznének, arról én tudnék? Úgy értem, ha valakit köröznek, az tudja, hogy őt körözik? Vagy előfordulhat az is, hogy valakit a tudtán kívül köröznek?

A rendőr egy pillanatra mintha elbizonytalanodna. Nincs nagy baj ezzel a rendőrrel, gondolja a férfi, a maga módján biztosan rendes, talán nem akar tőlem semmit.

– Nézze, nem tudom, hogy körözik-e. Bizonyos részadatok arra mutatnak, hogy lehet, hogy körözik. A számítógépes rendszert újra kellett indítani, ez pár perc. Hamarosan visszaszólnak, és akkor végzünk.  

– Már elég hosszú idő eltelt, elvileg sietnék, időre mennék valahova.

– Megértem. Meg kell várnom, hogy visszaszóljanak a központból.

– Azt mondja, hogy bizonyos adatok arra mutatnak, hogy körözés alatt álló személy vagyok. De ez nem egyértelmű. A válasz pedig nem érkezik a központból. Akkor lehet, hogy bevisz? Fogdába?

A rendőr kicsit elmosolyodik. Ebben a mosolyban van egy egészen pici fölényesség. És van ebben a mosolyban erő is.

– Ha körözik, beviszem. Ez a dolgom.

A férfiben növekszik a félelem. Arra gondol, be kellene ugrani az autóba, hiszen a slusszkulcs nála van, és elhajtani papírok nélkül. Menekülni szeretne. Vagy éppen elfutni, fel, fel, a Bakonyba, elbújni valahova, eltűnni talán örökre. Biztos feljelentette valaki. Azon gondolkodik, hogy kicsoda, és hogy mit követett el. Valakit megsértett? Valakit „zaklatott”? Ma már mindenért börtönbe lehet kerülni, ilyesmi jár az eszében.

További kínos percek telnek el. Talán már fél órája is itt várakozik. Soha nem lesz ennek az egésznek vége, ezt gondolja.

Aztán azt látja, hogy a rendőr megint a telefonon beszél. Beszél és mosolyog. És kiszáll a rendőrautóból. 

– Minden rendben – mondja. – Itt vannak a papírjai, itt van a csekk. Itt tessék aláírni. És máskor figyelmesebben vezessen. Jó utat!

A férfi alig lát az idegességtől. Aláírja a papírt.

Aztán azt mondja a rendőrnek:

– Megijesztett. Nézze, még a kezem is remeg – mondja, és mutatja is, hogy mennyire remeg a keze.

Aztán az úton, vezetés közben arra gondol, hogy nem lett volna szabad ezt mondani a rendőrnek. Nem lett volna szabad bevallani, hogy megijedt, nem lett volna szabad elmondania. Meg azt sem, hogy remeg a keze. Ezzel csak azt bizonyítja, nem tiszta a lelkiismerete. Hogy mégiscsak van valami bűne. 

Amiért akár körözhetik is.