Vámos Miklós: Ami fénylik

Te éppen két házasság között voltál, de ezt nem tudhattad. Azt hitted, soha többé nem nősülsz. Milyen nevetséges volna újra odajárulni ahhoz a magyar nemzeti lobogóba öltözött asszonyság elé, aki megígérteti, hogy a magad részéről jóban-rosszban együtt maradsz a fölvonultatott nőszeméllyel, ásó, kapa, nagyharang, míg a halál el nem választ. Hajthatatlan derűlátó, ki másodszor lép bele ugyanabba a folyóba (dugja a nyakát járomba, hurokba), esküszik olyasmire, amit még örökkévaló égi hatalom sem garantálhat, nemhogy gyarló ember.

Az a fajta férfi vagy, aki sokkal jobban szeret olyan nőkkel lefeküdni, akiket már ismer, akikkel már cserélt (rög)eszmét, s tisztázta, hogy az elvi-erkölcsi alapok ugyanazok vagy hasonlóak. Fontos neked, hogy lásd őket enni, apró mozdulataikból következtetéseket vonsz le jellemükről, lelkükről és szellemükről. Hajlamos vagy sok pici részletben égi jeleket látni.

Ezen észjárás következtében vitted el azt a nálad jóval fiatalabb nőt arra a kongresszusra, melyről biztosan tudtad, hogy untatni fogja. A Föld megmentése a téma, három nemzetközi szervezet trombitálta össze a szakértőket öt világrészről, két napig egymást érik a referendumok, könyvbemutatók, vitafórumok. A megnyitót a környezetvédelemért felelős miniszter és az UNESCO képviselője tartja. Szinkrontolmácsolás kilenc nyelvre.

s ha nincs, levihetnéd-e abba a városba, ahol fogantál, nem szeplőtelenül. Boldogan, felelte ő, s szeplős fogantatásod részleteiről kíváncsiskodott.

Bevallod: a neve is habozásra késztetett ővele kapcsolatban. Aranka. Hajdani tanítónődet juttatta eszedbe, a púpos Aranka nénit, aki félévkor az általános első osztályában megbuktatott írásból. Év végén elégségest adott, s amikor a katedrához járultál a bizonyítványért, horgas körmét odakoccantotta a megfelelő sorhoz: Fiacskám, ez nem kettes, ez itten Aranka néni jóindulata!

Hány éves lehetett az a törékeny és gerincbeteg asszony, tipped sincs, a hatévesek mindenkit vénnek látnak, aki már a gimnáziumon is túljutott.

Most mindenesetre egy ifjú Aranka jóindulatán múlott a magánéleted. Úgy mutogattad neki a levezető úton közös hazátokat, mintha ő még sosem látta volna e tájat. Nyájas mosollyal hallgatta szónoklataidat. Valaki benned időnként rád szólt: dugulj már el! azt hiszed, tragédia, ha egy kis csönd lesz? hagyd, hogy ő is beszéljen! – ám ez nehezen ment, a férfi dumálhatnékja zúgó ár, ha zavarban van. (Noha a nőkről mondják ezt. Íme az egyenlőség újabb szép bizonyítéka.)

Aranka nem csupán a tiédnél komolyabb érdeklődéssel ülte végig a kétnapos konferenciát, de az ajándékcsomagban lévő díszfüzetbe néha jegyzetelt is a repi dísztollal. Írása hosszútávfutók sziluettjére emlékeztetett. Ha így folytatja, ellágyulsz. Ha így folytatod, bele fogsz zúgni. Át a fejeden a bokádig, ahogyan a skót halbiológus mondotta az imént, hogy mivel kapcsolatban, azt nyomban elfelejtetted. Head over heels. Dacosan nem vetted föl a fülhallgatót, tudsz te angolul. Aranka négy nyelven beszélt, mint később kiderült, mégis a szinkrontolmácsok fahangját figyelte.

Így múltak az órák. Csak étkezések idején viselkedtetek úgy, mint egy emberpár. Éjszaka nem, túl sokáig beszélgettetek a szálloda előcsarnokában lévő bárban, te mértékkel ittál, ő szenvedéllyel. Az alkohol hatására fönn, a szobában rögtön az ágyba szédült, s álomba merült, csak elhaló szia telt tőle. Aranka… – motyogtad, Már nagyon tetszett. Valami növénynek is ez a neve, gondoltad, tervezted, hogy majd megnézed a neten.

A zárónap dús vacsorával végződött. Ti nem siettetek, úgy tervezted, alszotok még egyet itt, saját költségre.

ugye, a gombostűfejnél kisebb fénypöttyökkel együtt. Átfogtad a vállát, szádból kunkorodó nevetés szökkent ki, amire a kerek asztalnál ülő nyolc ismeretlen külföldi azonos ritmusban pillantott rád, akár a marionettfigurák. Úgy tettél, mintha nem te adtad volna ki azt a gyermekes – vagy inkább nőies – hangot.

Aranka nem foglalkozott a többiekkel, villáján picurka húst nyújtott feléd, hogy kapd be. Így vállalt közösséget veled, az idétlen vihogóval. A darabka a szádban édes-víg libamájjá változott, s annyira ízlett, hogy legszívesebben jódliztál volna. Hiszen a te tányérodon is ott hevert belőle egy félköríves szelet, amit idáig marhanyelvnek véltél. Otthagytad volna, enyhe fenntartással eszel olyasmit, ami már valakinek a szájában volt. Pláne ismeretlen barna mártásban. Csakhogy az arany betűkkel mélynyomott asztali kártya szerint ezt szarvasgombából passzírozták, amiről tudtad, aranyárban mérik. Állítólag vaddisznók túrják ki, vagy erre betanított kutyák.

Szájon csókoltad Arankádat, nem törődve azzal, hogy néznek. Tartottál tőle, hogy az asztaltársaság tapsban tör ki, ahogyan amerikai filmekben szoktak, ám ezek szerencsére csupán elcsöndesedtek. Bekaphatjátok… vagyis épp az, hogy nem! – gondoltad.

Néhányan már szedelőzködtek, amikor észrevetted, hogy mások arcbőrén is csillognak az arany pontocskák. Hogy lehet ez? Időbe tellett, mire megtaláltad a magyarázatot. Az asztalkendőt sárgán vibráló muszlinból és fagyöngyökből készült gyűrű tartotta össze. Erről kerültek át az arany szemcsék a szalvétákra és az ujjakra, onnan pedig az arcokra. Vélhetőleg rajtad is látja Aranka a nemesfémizzású fénycsöppeket. Ennyit az égi jelről.

Nem mind arany, ami fénylik, állapítottad meg, hosszú életed során immár sokadszor. Hiába, Aranka már rabul ejtett. Hm, az Aurélia név magyarítása, így a Ladó–Bíró-utónévkönyv. Becézés: Ari, Arika, Arany, Aran, Arcsi, Arinka. Hát… inkább mégsem.

Már csak néhány nap, s itt a szenteste. Ízlelgetted a szavakat: Édes Arankám, boldog karácsonyt, színarany új évet!

Mit vegyél neki? Aranyat ér ez a nő… Akkor valami drága ékszert?

Remélted, veled lesz huszonnegyedikén – erről még nem beszéltetek.

A szerző József Attila-díjas, Prima Primissima díjas, Bárka- és Fitz-díjas író.

(Borítókép: Aleksandar Nakic / Getty Images)