A ciános almamagtól a Covidig

A legkorábbi emlékeim között turkálva gyakran szembejön velem az almamag sztorija. A napköziben az egyik gyerek valahol azt hallotta, hogy az alma magja ciánt tartalmaz, és ezt azonnal megosztotta mindenkivel.

Egy egész napnak sem kellett eltelnie, már az egész suli lincshangulatban állt az uzsonnára unalomig ismételt almák és tanítónénik előtt azzal a bizonyos kérdéssel: Igaz?

Nem volt jó válasz. Az, hogy bár tartalmaz az alma magja elenyésző mennyiségben ciánt bőven elég volt, hogy meg se halljuk azt, hogy a magot el is kell rágni, valamint megenni belőle vagy 200db-ot hogy veszélyes legyen. Egyszerűen az alma összeforrt a ciánnal és kész. Az édesanyák, akik a gyermek szemében a mindentudók, szépen elmagyarázták nekünk, hogy miért is ne féljünk az almától, de felnőtt fejjel a mai napig ferdén nézek az almamagokra.

Erre most jön az, hogy több millió ember közül pár ember szervezetében vérrögök keletkeztek az Astra-Zeneca és a Johnson & Johnson vakcinája beadása után, és egy kísértetiesen hasonló érzés indult el bennem.

Hagyjuk, hogy a töméntelen információhalmaz szépen lassan magához öleljen, mint egy hatalmas puha köd, ami bársonyos hangján arra buzdít, hogy ne bízzunk senkiben és semmiben. Természetes, hogy az emberben fellobban a kételkedés, ha szembe jön vele egy ilyen hír, de nem szabad hagyni, hogy csak a hírek formálják a véleményünket, mert a hírek nem értünk vannak, hanem nekünk.

A tájékozódással és a bizalommal kell kiegészítenünk ezt a halmazt, mert ezek nélkül elesünk. Egyszer és mindenkorra fel kell fognunk, hogy az emberiség nem akarja kiirtani magát, bármennyire is úgy tűnik néha.

(Borítókép: Csákvári Péter)