Asszony is, kislány is

A Balaton Sound nulladik napjának leginkább élő koncerthelyszine egy kizárólag tizennyolc éven felüliek által látogatható tér, beléptetőrendszerrel, személyi igazolványt szkennelő kapuval, itt az Irie Maffia játszott csütörtök este hattól, nehéz is részeire bontani az ottani őrjöngést, elég annyi, hogy sokan mutogattak az ég felé, és azoktól többnyire el is kérték korábban azt az igazolványt, rohadt meleg volt és szőnyeg, mindegy. Szóval a fesztivál többi részén inkább elektronikus partihangulat uralkodott, akár monotonabb, akár törtebb ritmusra, itt pedig Péterfy Bori és az ő Love Bandje lépett fel, élő zenekar, nem kevésbé zsigerekre ható zenével.

Hagyománya van a magyar melankopopnak, ne is menjünk bele, a lényeg annyi, hogy Péterfy Bori egy értelmiségi díva, kislányos, asszonyos, mocskos a szája, ha kell, modern design, holdfény a pinán, mondja, miközben újhullámosan lüktető diszkót, szambát, édes-bús tinglitanglit hallat zenekara. Nehéz elvonatkoztatni az Amorf ördögöktől vagy éppen az Erik Sumo Bandtől, a Love band billentyűs frontembere is Tövisházi Ambrus, csak itt Péterfy Borin van a hangsúly, a tartalom viszont ugyanaz. A koncert a megfelelő pillanatban vált melankólikus flamencóból négynegyedes monotóniába, szomorkodva ugrálósba, vagy éppen idézi meg a nyolcvanas évek elejének katyvaszpopját, bármit jelentsen is az. Afféle barkácspop ez, a kifejezés sem tőlem származik. Ugorjunk be a Balcsiba, szólít fel az énekesnő, fürdéstilalom van éjszaka, kár.

A helyszínről annyit, hogy rohadt meleg van, hivatalosan is dohánycég támogatja, sok a cigi, szőnyegpadló, verejték, szag, halál. Kint is hallani, és ott van levegő. A koncert jó, de nem szuper, a közönség úgyszintén. Adja magát, hogy elhangozzék egy Bizottság-feldolgozás is, szerelem, szerelem, szerelem, már megint izzad a tenyerem. Lehet csókolózni is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!