Nyolc éve a Mezőtúri Rockfesztiválra 97-es Sziget-karszalag volt a belépő, de igazit csak tegnap szereztem a gyűjteményembe. Életemben először vagyok kint, de ezt egyik indexes ismerős sem akarja elhinni. A vashídnál szétküldött "Most jöttem, hol vagytok?" sms-re csak nulla információt tartalmazó válaszok jönnek ("Messze", "VIP rész", "Hilltop"), ezért némi tömény és egy térképes Pesti Est társaságában derítem fel a Szigetet. A képregényrajzolók, akikkel eredetileg interjút akartam készülni, már régen othagyták a Civil sátrat, és takonyrészegen fetrengenek valahol, képtelenség őket elérni. Majd holnap. Megtalálom az egyik kollégámat egy borozó pultjának támaszkodva, jól leitat egy üveg 2/1-es fröccsel, aztán eldülöngél a Nagyszínpad felé, hogy jó helye legyen, mire kezdődik a Sex Pistols.
Már lement két Pistols-szám, mire én is odaérek, de kurvajó látni, hogy Johnny Rotten, aki idén múlt 52, úgy ugrál az álcahálóból szabott mackófelsőjében, mintha 1977-et írnánk. Erre a seggmutogatós, faszlóbálós, kétórás pörgésre Sid Vicious is büszke lenne. De mivel a banda munkásságát csak annyira ismerem, amennyire egy bölcsésznek illik (négy sör után eléneklem a God Save the Queen refrénjét, és ennyi), a budik fölötti kivetítő helyett inkább a mellettem csápoló, 23-nak tűnő 19 éves csajok dekoltázsát bámulom.
Egyiknél a „Szia, beszélgessünk!” dumával nyitotok, a másiknál egy „Helló, látom téged is most hányt le a tarajos sráccal", és miután megegyezünk, hogy ők lesznek, akik ma éjszaka bemutatják nekem a Sziget-életérzést, már megyünk is a világzenei színpadhoz. Onnan az Apocalyptica az újabb úticél, hatalmas kerülőkkel, miközben kétszer is lemaradok tőlük (sorozatfüggőként fényképezkedni kellett Damu Rolanddal, a Jóban-rosszban Berényi Miklósával, na) A HVG-bárnál a Sziget internacionalista jellegét kihasználva egy londoni Amy Winehouse-hasonmástól és a Bill Gates-re emlékeztető barátjától nyúlok gumiabroncsszéket, de mire visszaérek, a két csaj eltűnik. (ha ezt most olvassátok, feltétlenül írjatok!)
„Aki Sex Pistols alatt ismerkedik, az… megérdemli” - mondja erre később Gabi, a helyes egyetemista lány, akit Robi, a punkrocker mutat be. Robival amúgy az Apocalypticán fejelünk össze, innen a nagy haverság. Vigasztalásul felajánlja a sátrában rejtegetett tartalék vodkát, az odafele úton meg kiokosít arról, mit hogyan csinál egy profi szigetlakó: "Vonattal jöttem fel Pestre, bennalvós sátras jegyet akartam venni a Nyugatinál. A bódé mellett volt egy csaj, 30 000-ért kínálgatott VIP-jegyeket. Még jó, hogy megvettem, 15 ezret spóroltam, basszus!" Robi az így félretett pénzt inkább piára költi, de arra is megvan a biztos módszere, hogy minimál összegből rúgjon be a Szigettől 500 méterre lévő Auchanban.
"Kikértünk három szelet pizzát, aztán a pultról leszedtünk két literes sört, és be is dobtuk ott helyben. Vettünk le két Unicumot, meg két dobozos sört, a 600 forintos, 8 százalékos fajtából. Vettünk kávét az automatából, a poharat elmostuk, abból ittuk meg a sört és az Unicumot. Ilyen gyorsan még sosem ittam felest, de hát sietni kellett. Aztán az üres üveget visszaraktuk a polcra, jó hátra. Levettünk egy Cappyt a másik polcról, megittunk belőle 4 decit, és vodkát öntöttünk a helyére, a pénztárnál csak ezt fizettük ki - meséli Robi, akit a biztonsági kamerák nem érdekelnek, csak az, hogy a vodkás Cappyt napok óta nem találja. "Szerintem valaki kiszedte a sátramból, mert megérezte rajta a vodkaszagot."
A sátor amúgy a Nagyszínpad mellett van, a fák között. Robi lelkesen mutatja, hogy a melléjük letáborozott csajok is épp ott vannak, de nem tudok együtt örülni vele, mert fejbevág a tömény húgyszag. "Jó, hát itt pisál mindenki, de tényleg ez a legjobb hely - bizonygatja - Egész nap árnyékban van, itt jön el minden nap a kukásautó, ami locsol, így nincs por. Közel van a zuhanyzó is, bár mi nem oda megyünk, inkább bevisszük magunkkal a tusfürdőt a Dunába."
Robi bemutatja a lányokat. Gabi a legszimpatikusabb, órákig dumálok vele. Kiderül, hogy ő is ELTE-s, ez a 13. szigetelése. 95-ben még a szüleivel volt kinn, most a volt gimis osztálytársnőivel és az öccsével, Gáborral jött (Gabi és Gabi, haha), aki a Szigeten melózik. "Szegény mindig reggel 6-kor kel, szemetet kell szednie, töménytelen mennyiségben. De azt mondta, ingyen hetijegyért bármit! Meg valamennyi fizetést is kap."
A lányok amúgy mindig ugyanide állítják fel a sátrat, a hely csak az utóbbi években lett nyilvános vécé. „Légyszi, ne hugyozd le a sátramat!” - kiabál rá Robi egy imbolygó alakra, aki annyira megilletődik, hogy sűrű bocsánatkérések közepette nekünk ad egy teljes üveg csempészett whisky-kólát. A nevét nem mondja meg, csak azt, hogy miért itt állt meg pisálni: "Muszáj baszki, mert olyan helyen táborozunk, ahol brutális flóra van. Aki oda bemegy, annak annyi. Leszakítja a bőrt a szárkapocscsontodról. Nem csalán, más, most nem tudom a latin nevét, csak annyit, hogy brutális - meséli, majd felhívja a figyelmet egyéb veszélyekre is - Az egyik haverom papucsban jött, és belelépett egy olyan foskupacba, hogy felcsapott a nagylábujja és a másik között." Megígérjük, hogy nem fogunk arra menni.
Gabi is ott volt amúgy az Apocalypticán, csak korán megunta a non-stop dobot meg hajrázást. "Metallicát vártál csellón?" - kérdezem, mire elmondja, hogy dallamosabb zenét, és sokkal több helyet szeretett volna. "Csak zúztak egy extrém kicsi sátorban, hogy mindenki sikongasson." Azt is megkérdezem tőle, mi volt az eddigi leggázabb csajozós szöveg, amit a Szigeten kapott. "Szia, az Indextől vagyok” - mondja elsőre, de aztán megnyugtat, hogy csak viccelt. A győztes az a srác, aki Gabi kezébe nyomott egy korsó sört, úgy, hogy a fele a ruhájára ment, és csak annyit nyögött be: "Tessék, igyál." Gabi amúgy megismerkedett valakivel a magyar Dal Napján, de nem tudja, lesz-e folytatás. "Még sosem pasiztam a Szigeten. Ez nem olyan hely, ahol eldöntöd, hogy na én most egy komoly kapcsolatot akarok."
Robi közbevág, hogy ő sem csajozni jön a Szigetre, inkább inni. Az orvos haverja meg, aki a szomszéd sátorban horkol, aludni jött. „Nyáron csak itt, a fűszagban tudja rendesen kipihenni magát. És ezt most értsd, ahogy akarod" - vigyorog a punckrocker. "Olyan meg úgysem lesz, hogy álmaid nője itt pisil a sátrad mellett. Életed szerelmét nem találod meg a Szigeten, de a Sziget szerelme rád talál” – köszön el Robi egy kissé zavaros költői képpel, ami Gabinak azért nagyon bejön. Az este folyamán még látom néhányszor a Converse-cipős srácot, egy csajjal sörözik, akinek "Szomjas vagyok" feliratot írt valaki filctollal a hasára.
Hajnali négykor beszédülök egy taxiba. Itt jön a "teleportálós rész", amikor meghajlítom magam körül az univerzumot, mint a fűszerfüggő pilóták a Dűnében. Fogalmam sincs, hogyan keveredtem át Budáról Rákospalotára, hogyan lett saras a táskám, és hogy mikor veszítettem el a kölcsönkapott esőkabátot. Egy dologban vagyok biztos: a Sziget nagyon más, mint a korábbi fesztiválok, ahová az elmúlt 10 évben elnéztem. Nagyobb, hangosabb, izgalmasabb. Jövőre VIP-hetijegyet kérnék.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon