(Sorozatunkban bemutatjuk a Sziget élővilágát, hogy ön ne lepődjön meg, ha valamelyik képviselőjével összetalálkozik a sátrában. Azt is eláruljuk, hogy milyen zenét hallgatnak az állatok.)
Emlősállatokkal ritkán lehet összefutni a Szigeten, pedig vannak, csak legtöbben jól elbújnak a lárma elől. A sünnel a legesélyesebb a találkozás, mert éjszaka aktív és sokat mászkál, és mert nem fél annyira az embertől, mint illene neki. Pedig Brehm szerint már az ókori rómaiak is vadászták bőréért (gyapjúanyagok kártolásra használták), Spanyolországban pedig sokáig az ebédlőasztalra is került. De a Pillangóként ismert, teletetovált, fővárosi underground figura is írt sünpörköltreceptet a – jórészt börtönben készült – csövesszakácskönyvében.
Persze, jól nevelt szigetes nem bántja a sünt, mert egyrészt több sünfaj is védett, másrészt hasznos jószág, mivel rengeteg kártevőt elpusztít. Arról nem is beszélve, hogy aranyos süniken nőttünk fel, például Sün Balázson, A nagyeszű sündisznócskán vagy éppen Sonicon, a videojátékhősön. A sün messze a szigetfauna egyik legszimpatikusabb és legviccesebb állata, még nagyszótárakat készítő akadémikusokból is előhozzák a humoros énjüket.
Nagyjából két tucat sünfajt ismerünk, ami kevésnek tűnhet, pedig nagy túlélő ő, a legősibb emlősök egyike – mint Winkler is írja, a sünök 50 millió éve is így néztek ki. Magyarországon az európai sün a legelterjedtebb, de fehérebb szőrű keleti sünök is akadnak. Mindkettőjükre jellemző, hogy mindenevők, a rovarok mellett csigákat és gyümölcsöket, bogyókat is elmajszolnak, de a földön fészkelő madarak tojásai és fiókái, sőt a mérgeskígyók sincsenek tőlük biztonságban. A sün természetes ellenségei ellen tüskéivel védekezik (egy európai sünnek körülbelül 16 ezer van belőle): az autofelláció fetisisztáit megszégyenítő ügyességgel, bőrizmait megfeszítve összegömbölyödik. Néha ez nem jön be: a szemét róka például levizeli a tüskés labdává kucorodott sünt, mire az kidugja az orrát és kész a baj. Az országutakon az ember is kiveszi a részét a sünállomány ritkításából.
Halandóságukra jellemző, hogy bár egy sünnőstény évente kétszer, 6-7 kölyköt szül, nem mondhatni, hogy vészesen elsünösödnének az erdők. Szaporodásuk persze örök poénforrás, de a nőstény párzáskor lelapítja tüskéit, így a hím sérülések nélkül megússza a lamúrt (ami egyébként csak néhány másodpercig tart). A kicsik puha tüskékkel születnek, amik később megkeményednek, majd ezeket levetik, amikor a végleges tüskék kinőnek. A sünnek ezután ősz végéig egyetlen dolga van: cipóra hizlalnia magát, aztán jön a téli álom 5 Celsius-fokos üzemi belső hőmérsékleten. Ebből lesoványodva, farkaséhesen ébred, jó esetben tavasszal, amikor már a táplálékállatok is ébren vannak.
Sün a Szigeten: Mivel éjszakai életmódot folytat, általában kihagyja a nagyszínpados koncerteket és késői fellépőket hallgat. Egyszerre tüskés és szeretnivaló, naná, hogy a Blues Színpadnál fordul elő leggyakrabban, régi vágya, hogy Deák Bill egyszer írjon egy „Lehugyozott a róka”-bluest.
Kedvenc zenekar: Paul Thorn Band
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon