Lehet-e tudatilag recskázni

2009.07.03. 12:10 Módosítva: 2009.07.03. 12:59
39 hozzászólás
Hülye vagy? címmel Bakáts Tibor Settenkedő, Para-Kovács Imre és Wahorn András gyomorforgató macsó-show-t tartott a Cool teraszon a Volton.

"Sz. Sándor kérdezi: magunk irányítjuk a sorsunkat vagy meg van írva?" Erre a közönségkérdésre csöppentem a Cool Terasz gatyarohasztó sátrába az underground megmondók beszégetős műsorása. Akiket Sándor kérdezett, tudták a választ. "Van sors, de hogy mi a sorsod, azt a szabad akaratod dönti el" - magyarázta el neki Bakáts.

Ezek szerint Bakátsék azt a sorsot választották, hogy együtt majomkodjanak hármasban a fiúkkal izzadt, picsagatyás csajok, és félmeztelen férfiak szórakoztatására a Volt Fesztiválon, és nyíltan próbáljanak levadászni egy-két numerát a macsó szövegükkel.

A sorskérdést követően a boyband a Marilyn Manson-témakört kezdte el egy új szemszögből vesézgetni. Hatásos volt a meglepő fordulat, amikor Bakáts a keresztény papot vette oltalma alá. "Mennyire genyó a média, a papnak lehet, hogy igaza volt, mikor azt mondta, Marilyn Manson sátánista, és imádkozott érte. Imádkozzunk Marilyn Mansonért!" - és széttárta karját, elmondott egy imát. Pocakja vidáman előugrott a pólójából.

Fotó: Barakonyi Szabolcs
Fotó: Barakonyi Szabolcs

"Szép lenne ez a kereszténység, ha nem dugna gyerekeket" - zárta le a témát Para-Kovács. Egy színenként szétvágott magyar zászló mellett ült, néha egy-egy korty light kólából merített ihletet. A talk-show eleje kínosan kínos volt, csak egy besörözött társaság röhögött fel kétszer, amikor meghallották azt a szót, hogy fasz. Az ütött.

Jött a következő kérdés: "Mire jók az irótalálkozók?" Azon kívül, hogy Kukorelly megpróbál bölcsészlányokat felszedni, semmire - vázolt fel szomorúan Para-Kovács a költők sanyarú sorsát. Valahol itt kezdtem kizökkenni másnapos, migrénes, kánikulai melankóliámból. Para-Kovács sokkal jobb arc, mint Bakáts, Wahorn pedig bármelyiküknél kevésbé idegesítő.

Még úgy is, hogy az egyik műsoreleme az volt, hogy elszavalta az Omega együttes Fekete pillangó című számát, aztán lejátszották magnóról végig. "Menekülj!" - üvöltötte Kóbor, és vagy tízen ki is mentek.

"Én régen a katonaságban úgy is el tudtam élvezni, hogy magamhoz sem nyúltam" - bizonyította Wahorn példabeszédével azt a tételt, miszerint a tudat határozza meg a körülményeket. "Tudatilag lehet-e recskázni" - csattant ki Para-Kovácsból a költői kérdés.

Ezután megint Bakáts szerepelt a legtöbbet: felszólította Jeszenszky Zsoltot, hogy kapja be neki, agitált az Egyiksem párt mellett, aztán egy hosszú írását olvasta fel arról, hogy hogyan próbált meg felszedni egy zsidó csajt kiskorában.

Ezután kezdődött csak az igazi macsóskodás: Para-Kovács felszólított minden lányt a teremben, hogy "ha ma meg akarnak titeket baszni, mondjatok igent!". Aztán mindhármójuk nevében felajánlkozott, hogy még másfél órát lesznek a fesztiválon, ne féljenek a hölgyek kezdeményezni.

Wahorn ezután gazdag élettapasztalataira alapozva hosszasan kifejtette, hogy a lányok nem azért dugnak, mint a fiúk. Ha még egy kicsit több élettapasztalata lett volna, tudta volna, hogy az összes jelen lévő nő ezt már rég tudja.

Már éppen kezdtem volna unni, hogy csak a dugásról beszélnek, amikor Para-Kovács - aki bevallása szerint egyfajta fiatalságot képviselt hármójuk közt - odafordult Wahornhoz: "Bandi, nem mindenki szomorú dugás után." Néztem Wahorn komoly arcát, és végre elkezdtem nevetni.

"Jobb volt, mint kint állni a napszúráson" - mondta az egyik félmeztelen macsó a másiknak mögöttem, mikor vége lett.