Megzúzzuk a színpadot

A Sepultura nem először jár Magyarországon, de a Volt fesztiválon idén látható először. A zenekar nem bánja, hogy nem fő attrakcióként lép mszínpadra, mert biztosak abban, a rajongók így is kíváncsiak lesznek a produkcióra. Derrick Green énekessel, Andreas Kisser gitárossal és Jean Dolabella dobossal beszélgettünk a Volt harmadik napján.

Az új lemezetek, az A-Lex egy konceptalbum, amit Anthony Burgess Mechanikus narancsa ihletett. Vagy inkább a Kubrick-film?

DG: A könyvből merítettünk ihletet, az jött ki hamarabb, és egyszerűen hihetetlen, mennyire megállja a helyét még ma is. Burgess 1962-ben meglátott, megjósolt olyan társadalmi változásokat, melyek mára sajnos valósággá váltak. A kormányok úgy rángatnak minket, mint a kis marionettbábukat, megmondják mit fogadjunk el normálisnak és mit utasítsunk el, mint devianciát. Az emberek szemét fel kénye nyitni végre, és ha a filmnek és a könyvnek nem sikerült, hátha mi elérünk valamit a lemezzel.

Ez a turné ezek szerint az A-Lex-ről szól?

AK: Nem teljesen, mert a zenekar azt vallja, hogy különösen a fesztiválokon kell nagyon odafigyelni arra, hogy nem csak az ősrajongók vannak a közönségben, hanem olyan arcok is, akik most hallják először a zenénket. A setlistet általában úgy állítjuk össze, hogy minden korszakot felöleljen, hiszen egy huszonöt éves zenekarról van szó, nem tehetjük meg, hogy a korábbi albumokról nem játszunk semmit. Amikor az idei turné elindult, konkrétan megszavaztattuk a rajongókat a honlapon, hogy melyik lemezről, milyen számokat szeretnének hallani. A legtöbb szavazatott kapott 40 nótából állítjuk össze a koncertprogramot, ami ma délután kimarad, lehet, a következő koncerten bekerül.

Voltak meglepetések a számok között?

AK: Ajaj, egészen meglepő volt, hogy olyan régi számokat is sokan kértek, amiket 15 éve elő sem vettünk. Akadt, amivel megkínódtunk a próbák alatt, de belejöttünk.

Nem furcsa, hogy eddig Magyarországon főzenekarként léptetek föl, most pedig fél hatkor kezdtek?

DG: De, az, hol is a helyi góré? Tőle kéne megkérdezni, mi történt. Komolyra fordítva a szót, minket soha nem érdekelt, hogy főzenekar vagyunk-e, vagy úgynevezett előbanda, az a lényeg, hogy a közönség jól érezze magát, mert az minket is doppingol. Játszottunk már utolsóként ezen a turnén is, és még fogunk is. A mai kezdési időpontnak nagyon prózai oka van: este kilenckor már el kell indulnunk, mert Németországban lesz egy fesztiválbulink holnap, és jó lenne időben odaérni.

Ötödjére vagy hatodjára vagytok Magyarországon. Ennyire bejönnek a csajok?

AK: Vannak nagyon szép lányok errefelé, de ugyanez igaz a világ minden országára. Ott lépünk fel, ahová hívnak minket, Európában, Ázsában, Amerikában, mindegy. Szeretünk koncertezni, és próbálunk minden turnéba beiktatni legalább egy olyan helyszínt, ahol azelőtt még nem jártunk, így jutottunk el Kubába vagy Indiába is. Valahol nagyon megható, hogy a világ bármely pontjára megyünk, lelkes közönség fogad minket.

Jason Newsted...

AK: Ó ne már bazdmeg.

DG: Erre fogadni mertem volna.

Bocs, ezt nem lehet kihagyni. Szóval, Jason, a Metallica ex-bőgőse, és jó barátotok azt nyilatkozta, hogy Igor kiszállása után már nincs létjogosultsága a Sepultura név használatának.

DG: Imádom Jasont, egy nagyon jó arc, és iszonyú jó zenész, de szerintem mindenki foglalkozzon azzal, ami a dolga. Mi például zenélünk és turnézunk. Ez a zenekar nem a Cavalera-testvérekről szólt soha, (bár én csak egyikőjükkel játszottam együtt) hanem négy zenész közös munkájáról. Tizenkét éve itt zenélek, és még egyszer sem kaptam meg azt a közönségtől, hogy szálljak ki a zenekarból.

AK: Én mindkettőjükkel játszottam, és annak idején, amikor Max kiszállt, akkor is rögtön azzal jött a sajtó, meg mindenki, akinek véleménye volt, hogy nem, ez már nem jó, hagyjátok abba, és így tovább. Mindenkinek van véleménye, lehet neked bejön így a zenekar, a másik fickónak meg nem, ez van. Ettől persze eszünk ágában nincs feloszlani, nagyon is jól érezzük magunkat.

Mennyire stabil ez a mostani felállás?

AK: A legstabilabb, ami csak lehet. Nagyon jól együtt vagyunk, Jean négy éve érkezett, de semmi baj nem volt a bellieszkedéssel, sőt, azonnal egy hullámhosszon voltunk.

Milyen volt az első buli?

JD: Hú, nagyon parás. Öt próbánk volt együtt, aztán irány Portugália, egy huszonözres fesztivál ahol főzenekar voltunk. Kemény volt, de nagyon jól sikerült, és utána iszonyú megkönnyebülést éreztem. Azóta minden pöpec, lámpaláz sehol.

Andreas, te mostanában jelentkeztél egy szólóalbummal. Ennyi szabadidőd van?

AK: Van, de nem erről szólt a dolog. A szabadidőmben inkább focimeccsre járok, az szórakoztatóbb.

Tényleg, gratula a Konföderációs Kupa megnyeréséhez.

AK: Kösz, de nagyon kemény volt, az amerikaiak kitettek magukért.

DG: Én amerikai vagyok, így a mieinknek szurkoltam, de a brazilok megérdemelték a győzelmet. Nem tudtuk nézni a meccset élőben, de folyamatosan tájékoztattak az eredményről minket. Igazi jó kupadöntő volt, drámai fináléval, ez így jó. Legközelebb megnyerjük.

A szólóalbumra viszatérve, úgy tudom, duplalemezt készítettél, ezek szerint rengeteg olyan ötleted van, amit nem a Sepulturával akarsz megvalósítani.

AK: Nem is erről van szó igazán, hanem arról, hogy néha más stílusú témákat veszek elő, mert olyan a hangulatom, és ha nem illik a Sepulturához, akkor elteszem őket, legalábbis eddig ez így ment. Pár brazil rendező megkeresett, hogy nem írnék nekik filmzenét, és belementem. Egy nagy kiadó ezután keresett meg, hogy ha van egy lemezre való kimaradt anyagom, akkor ők szívesen kiadnák. Rögtön azt kérdeztem, hogy nem lehetne-e dupla? Így készült el az anyag főleg kiadatlan demókból, és zenei kísérletezésből, a második CD-n pedig csak akusztikus felvételek vannak.

És mi a fontosabb?

AK: Természetesen a Sepultura, ma pedig a délutáni buli. Megzúzzuk a színpadot.