A rogyadozó Antikrisztus primadonnáskodása

A popbiznisz igazi primadonnája, Marilyn Manson celebrált egy közepes koncertet, ami inkább igyekezett showműsor lenni, mint rockkoncert, bár egyiknek sem volt túl izgalmas. Karády Katalinnak jól állt a modorosság és a manír, addig ezt a szintén fekete-fehérben utazó énekesről nem mondhatjuk el. A szétdrogozott (?) Manson igazi freakshowsztár, aki torz tükörképe az embereknek.

Mailyn Manson

Az Antikrisztust ne kelljen már minden szám után hosszú másodpercekig oxigénmaszk alatt tartani, és ne rogyjon le a színpad hátterében, mintha egy 15 menetes bokszmeccset vívna. A koreográfia szerint a dal végénél eldobja a mikrofonját, leül hátul, az egyik road berohan és megkeresi térden állva a mikrofont, a másik mindig kétfajta piával siet be, megtörli a rogyadozó Antikrisztust, pumpálja bele a levegőt, majd jöhet a következő szám.

Ha a soproni egyházmegye metálügyi lelkésze valóban ismerte volna Marilyn Manson életművét és jelenlegi állapotát, akkor nem tiltakozik ellene, mert Istennek nem lehet ellenfele egy pocakos, tokás sátán, aki a seggében turkál és a farkát fogdossa koncert közben, majd megszagolja.

Az Antichrist Superstar, a We're from America vagy a Dopeshow a lehető legegyszerűbben lett elővezetve sok gitárral meg vonyítással, de vajon Manson keménykedése farmerben és flanelingben is működne? A kérdésre a válasz, hogy nem, ezek nem túl erős dalok, viszont barokkosan feldíszítette őket maníroskodással, köpködésekkel és hisztériákkal. A váltogatott hátterek és a színpadra behozott hatalmas reflektorok mind feldobták a nem túl izgalmas zenét, de hát ezeknél láttunk már ezerszer érdekesebb koncertképeket.

Az este egyetlen köznségsikere a Sweet Dreams című feldolgozás volt. A koncertet egyszer csak abbahagyta Marilyn Manson, persze itt is csak eljátszotta, hogy ezt megengedheti magának, hiszen pontosan lejárt a koncertidő. A közönség egyébként is csak nézett és tapsolt, nem pörögtek fel, cirkuszi látványosságot csináltak Mansonból, pontosabban ő önmagából.

A koncert minden pillanatát előre megrendezték, véletlenül se kelljen improvizálni, hogy ezzel zavarba hozzák a szétcsapott Belzebubot, aki valószínűleg hetekig gyakorolja a mikrofondobásokat, a vízköpéseket, meg azt, amikor váratlanul elveszi a gitárt kedves kollégájától. Rossz koncert volt, de szembesülni kell az ilyen médiatermékekkel, hogy megértsük, miért gonosz Amerika, és mit jelent a Rock is dead című dala.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!