Keményzenei fesztiválmustra vol. 1. – Rockmaraton

A 2009-es nyári fesztiválszezonra újra elővehetjük az agyonmosott szörnypólót, a szegecses bőrzakót, a térdig érő fehér zoknit, az oldalláncot, vagy a töménytelen mennyiségű arcfestéket, esetleg használjunk a következő egy hónapban „hajviagrát” és nem haszontalan, ha fogmosás közben a tükör előtt a metálvillákat is jól beleszórjuk a tükörképünkbe. Szinte az összes hazai fesztiválon lesz valami nagyobb külföldi durranás, így könnyen elképzelhető, hogy idén nyáron a fémzene zarándokhelye lesz a Kárpát-medence. Többrészes metál-szappanoperánkban fesztiválról fesztiválra járva megnézzük hol fognak neves torzított gitár-mágusok és professzionális ordibátorok nagyobb tömegeket agresszív transzba ejteni. Induljon a kötelező észvesztés, lássuk a szereposztást.

GBH @ HammerWorld Színpad, július 6., 20:00

Birmingham adott már a világnak egy-két figyelemre méltó dolgot, például az Aston Villát, Tolkient, a Black Sabbath-ot vagy a Dire Straitset, de hírességeket termelő gyáregysége 1979-ben nagy valószínűséggel valami üzemi baleset helyszíne lehetett, amikor a szalag továbbra is csak dolgozott, és mivel senki nem figyelt, létrehozta a zene Frankensteinjét, a non-konformista, anarchiafaló GBH-t. A punk globális térhódításának egyik első mérföldköve volt ez a momentum, a szörny kiszabadulva ketrecéből ordítva fertőzte az univerzumot, borzolta a kedélyeket és a frizurákat, döntögette a tabukat, és mintegy lételemeként szította a botrányokat. Hangos és agyontorzított hangzásukkal berágták magukat a világ összes kontinensének gyanútlan füleibe, sőt olyan ma már szintén veteránnak számító rockikonok vésték körömmel próbatermük falába a mágikus három betűt, mint a Nirvana, a Metallica, a Sepultura és a Slayer tagjai. A GBH ellentétben a belőle táplálkozókkal elpusztíthatatlan: idén 30 éves a zenekar és még mindig zúzzák a világot, ráadásul új anyagot dolgoztak ki, ami fertőzőbb mindennél!

UK Subs @ HammerWorld Színpad, július 6., 23:20

Eredetileg Subversives azaz Felforgatók néven kezdte pályafutását 1976-ban Londonban a brit punk másik kötelező klasszikusa. A három akkord-három hang tudással rendelkező kollégáktól eltérően furcsa mód ebben az esetben képzett vagy legalábbis gyakorló zenészek álltak össze lázadozni: az énekes Harper például az r&b-ből igazolt át az énektudást annyira nem igénylő punkba. A Felforgatók igazi haszna az volt a zenetörténelemben, hogy az amúgy közös gyökerekből táplálkozó punkot a 80-as évek elején az új basszeros Alvin Gibbs és az új dobos Steve Roberts segedelmével összeházasították a metállal, miután két album után megunták a kocsmapunkkal ötvözött klasszikus rock and rollt, ami mellesleg John Peel, az örök rádiós veterán kedvence is volt egykoron. A UK Subs kezdetben a The Police előzenekaraként is működött egy nagy fuckot mutatva a műfajok közötti kapcsolatok teljes hiányának. A nagy fuck ezúttal is meglesz, de mivel az aktuális előzenekar a PICSA, szintén hasonló közegből, majd kapja el másvalaki azt a nemzetközi jelbeszédben előkelő helyet foglaló középső ujjat.

Amon Amarth @ HammerWorld Színpad, július 7., 23:20

És a vikingek hörögve beevezének a Pécs környéki mezőkre, minek által szarvakkal díszített sisakjaikat félredobva intenzív hajkörzésbe kezdének a leigázott népek szeme láttára és nem utolsósorban legnagyobb örömére. A ’88 óta létező horda eleinte a grindcore vizein bontogatta vitorláit Scum nevü hajójával, majd taktikai okokból, az ellenség vérének felhasználásával átfestették a nevet a bárka oldalán Amon Amarthra, ami amúgy Tolkien Középföldéjén a Végzet Hegye sindarin nyelven. A névvel a koncepció és a műfaj is változott: a death metal kötődés kiegészült az északi mitológia rideg, örök hó fedte világával. 10 év kőkemény munkája kellett ahhoz, hogy nagyszínpad-kompatibilis zenekarrá avanzsáljanak: a ’98-as Once Sent from the Golden Hall után már nem volt visszaút. Habár viking-metálnak csúfolják őket, ezt az állítást a zenekar csuklóból tagadja: ők csak énekelnek a vikingekről, de zeneileg semmi közük az északi barbárokhoz. Az utóbbi időben a stúdiómunkálatok video és szöveges riportjaival szórták meg a májszpészt, tanúbizonyságot téve arról, hogy Asgaard őrei élnek, virulnak és bárdjaikat fenik az újabb ütközetre.

Korpiklaani @ HammerWorld Színpad, július 8., 23:20

Mulacccsssááág! - ordítja majd a malomvölgyi éterbe a söntéstől a nagyszínpad felé tartó, sötétbe öltözött, lobogó hajú horda, hogy jól megérdemelt kordonszaggató helyét elfoglalja az első sorban és teli torokból üvöltse a finnekkel a Vodka és a Beer,beer bármilyen nyelven közérthető sorait. A Finntrollhoz hasonlított Korpiklaani hegedűvel és harmónikával higított metáljára még az egykoron Eddán és hasonló "keménységű" zenéken nevelkedett vendéglátós és lakodalmas zenészek is bezselézik a bundesliga sérót, és egy csapásra megszűnik a különbség rocker és mulatós között. Juho, Matson, Jone, Jarkko, Cane és Hittavainen újabb fricskát mutatnak a finn-magyar nyelvrokonságnak, és autentikus környezetben (a tagok egytől-egyig a finn vidéki élet képviselői) prezentálnak torzgitáros mulatságot azoknak akik kíváncsiak rá, hogy most akkor ez gumicsizmás kocsmametál, csujjogatós, mulatós, favágó metál vagy miazisten.

My Dying Bride @ HammerWorld Színpad, július 9., 23:20

Ha az emo-sok a Tokio Hotelnél keményebb zenéket is hallgatnának, valószínűleg My Dying Bride-ra szomorkodnának legszívesebben. Meglepő módon azonban nem tömeges öngyilkosság és népi búsulás jellemzi a rendkívül alacsony bpm-mel bíró koncerteket, annak ellenére sem, hogy "sötét tónusú, depresszív, romantikus és fájdalmas" illetve "egyszerre szép és könyörtelenül fájó" jelzőkkel is illették a hazai szaksajtóban. A Haldokló Menyasszony - ami mellesleg a death metal easy listeningje is lehetne - 1989 óta próbálja feldolgozni a tragikus esküvő okozta traumát. Melegítettek már az Iron Maidennek, voltak már a Szigeten is, úgyhogy nem ismeretlen a magyar közönségnek a majd 20 évnyi hömpölygő doom-termés.