A péntek éjszaka legjobb fellépője a Soundon a kanadai MSTRKRFT volt, akikkel a Lángoló csinált interjút. Nagyon vártam, hogy egyszer élőben láthassam őket, és nem kellett csalódnom bennük. A PestiEst sátor nem volt dugig telve, úgy tűnik, itthon nem sokan ismerik őket. De ha kicsit egyértelműbb lett volna a kiírás, akkor talán többen lettek volna. Hajnal egyre voltak kiírva, de csak ismerősöktől lehetett megtudni, hogy kettőkor kezdenek. Megijedtem, hogy Anima DJ-set lesz a warm-up, de szerencsére előttük Bergi játszott, aki mostanában nagyon jó minimal elektro-hiphop-technót rak, elment volna fő műsorszámnak is. Prieger a MSTRKRFT után játszott, azt már nem hallottam.
A MSTRKRFT imidzséből és a saját számaiból ítélve kicsit populárisabb, diszkósabb zenére számítottam, mint amit kaptam. Sokkal keményebbet. Brutális favágók ezek, nem véletlenül szerepel nevükben a kraft. Ha mondjuk a Justice az újkori elektro rockandrollja, akkor a MSTRKRFT a metál. Talán ennyit tesz a kanadai virtus a franciával szemben. Iszonyatos energia volt bennük, jól meg is mozgatták az embereket, és legalább szerencsére ők semennyit sem majomkodtak, nem úgy, mint nagytestvéreik. Színpadi mozgásuk kimerül az egyszerre bólogatásban, ráadásul kicsiket bólintanak, de azt hatásosan csinálják. Mondjuk a szettjük úgyis annyira meggyőző, hogy nem is kell hozzá semmi sallang. Nekem most ők lettek a kedvenc dj-im, nagyon rég nem hallottam ilyen jó műsort. Még szimpatikusak is, látszik, hogy öntörvényűek, nem raknának fel Michael Jacksont. Egy a lényeg: kihozni az acidből a legtöbbet.
Külön tetszett, hogy ők olyan dj-k, akik még viccelnek is, ezt manapság szoktam hiányolni. Amikor a Queen Bohemian Rhapsodyjának feldolgozását játszották, előtte hosszú percekre az eredeti számot tették be, és voltak olyan mixek is, amiknek valamelyik elviselhetetlen, kilencvenes évekbeli Ibiza-house hányinger sláger volt az alapjuk.
Az idei szigetes biztonságiak a fesztivál egyik legkellemesebb meglepetései, aranyos, segítőkész, nyugodt, kerekded emberek. A kanadai fellépőknek ez az emberközpontúbb zsáner most pont rosszul jött, mert amikor kb. 30 felajzott raver felszabadult a színpadra véletlenül, olyan jámborok voltak, hogy csak jó későn kapcsoltak, hogy le kéne szedni onnan őket, mert a fellépőket nagyon idegesítette a szeletelők rohama. Utána még egyszer feljutott két lány, akkor is álmosan megindult feléjük az egyik mackó, erre bosszúból Al-P egy műanyagpohárral hátulról fejbedobta az őrt.
Csaknem két órás fellépésük alatt végig a mennyországban éreztem magam, sokszor csak értetlenül néztünk egymásra a többiekkel, hogy hogyan lehetnek ennyire jók ezek a srácok, és még azt is fokozták. Aztán elégedetten, de szerényen nézték az őrjöngő embereket, majd adtak egy félórás ráadást. A végén pedig ők köszönték meg a tombolást.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Képek
Videók
Rovataink a Facebookon