Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!„Ez Orbital" – mondta váratlanul a mellettem ülő srác, akire már nem emlékszem, mivel a budaörsi hegyek mögött felkelő napot néztem, meg különben sem volt értelme megjegyezni az előadók nevét akkor, amikor az elektronikus zene dj-mixek formájában terjedt, úgy nevezett kazettákon (felcsévélt mágnesszalag egy kis műanyagdobozban).
Az egész amúgy sem az előadókról szólt, hanem a partikról, ahol ugyanaz az ötszáz ember gyűlt össze, jelen esetben Frankhegyen, és táncolt délelőttökig. Hogy aztán hazafelé menet különböző ideológiákat gyártson a technokultúráról, például, hogy itt végre nem a kommercializált előadók a fontosak, hanem a zene, amit szabadon kevernek, idéznek és írnak át, és hogy ezen az alapon egy teljesen új világrend alapjai épülnek ki.
A folytonosság a kilencvenes évek acidkultúrájával nyilvánvaló volt a Balaton Sound nagyszínpadának hangfalai előtt, amiből nem túl hangosan, de tökéletes minőségben szóltak az Orbital vidám, lépegetős ütemei. A tavaly újra összeállt páros a védjegyüknek számító, fejre szerelt duplalámpáikkal úgy bólogattak a potmétereik mögött, mint két elégedett pörölycápa.
A puttyogás, a dobhangok, az elektronikus mormogás és a női vokálok keveréke ugyanazt a hatást váltotta ki, mint tizenkét éve. Ez nem az eksztatikus befelé fordulás, hanem a vidám ugrálás zenéje volt. A duó ügyesen úsztatta egymásra a blokkokat, amelyekből a fémes, szurkálós effektek rendeltetésszerűen mozgatták meg a közönséget. Végül is a technomozgalom régi tagjai, 1989 óta gyártják a zenéket, igaz, nem éppen emelkedő minőségben.
„Ez az életed partija, Balázs" – kiabálták mögöttem. Megfordulva magát Balázst láttam, egy megnyerő, szemüveges, feltörekvő sales-esnek tűnő srácot, amint kompromisszumok nélkül végzi a szombat esti buliprogramot.
Körbenézve kiderült, hogy a kilencvenes évekkel fenntartott folytonosság valójában megszakadt a hangfalak felületénél. A közönség például tudta, hogy a színpadon az Orbital játszik, nem pedig egy remek ütemeket csiholó akárki. Másrészt pedig rave-elésről szó sem volt, hiszen az este elején jártunk, és nagyon célszerűtlen lett volna már ilyenkor kifárasztani magunkat.
Divatosan öltözött sales-esek, HR-esek és account managerek lötyögtek körülöttem. Időnként összekapaszkodva lefotózták magukat, majd megnézték a képet, és kitörölték, ha nem sikerült jól.
Az Orbital a végén egy hosszú, remekül felépített, bár túl sok himnikus vokált lebegtető mixet játszott, aztán lehúzták a potmétereket, fellőtték a reflektort, a közönség pedig szétszéledt. Hirtelen nem tudtam, merre induljak, minifánkot ugyanis sehol nem árultak a fesztiválon.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Képek
Videók
Rovataink a Facebookon