Csináld inkább magad - Goulasch Exotica a Balaton Soundon

Bevallom, előítéletekkel érkeztem a folkos, fúziós, elektronikus zenét játszó Goulasch Exotica koncertjére. Azért így, mert bár a zenéjükből még egy hangot sem, véleményeket azonban kizárólag negatívat hallottam az egyébként frissnek is nevezhető projekttel kapcsolatban. Sebaj, az előítéletek nyilván arra valók, hogy lerombolja őket egy kiváló, minden ízében meggyőző produkció.

Fotó: Balázs Péter

Csak ahhoz szükség lenne kiváló produkcióra. Amit azonban szombaton, az ország prémiumfesztiválján, főműsoridőben, a legnagyobb hazai programmagazin által szponzorált, külsőteraszos-plazmatévés, légmozgatott programhelyszínen, külföldiek számára egzotikumként funkcionáló élőzenés eseményként láthattunk, az gyakorlatilag annyira, de annyira borzasztóan rossz volt, hogy az azóta eltelt fél nap alatt is folyamatosan hiába keresem a megfelelő jelzőket. Visszagondolni is szörnyű az egészre, ezért a gyors jegyzetelésre támaszkodva tényszerűen álljanak itt a koncert közben felmerülő főb problémák.

• "Oláh cigány, jamaikai cigány" - és berobban a drumandbass. Illetve berobanna, ha egyáltalán tompa erőtlen kattogáson kívül bármire telne az igénytelenül összeállított, szörnyen fantáziátlan elektronikától. Ezt most komolyan egyszerűen nem tudom elhelyezni sehogy se.
• Meglepően nagy a közönség (már ahhoz képest, hogy gyakorlatilag sérti az ember fülét az egész), és még annál is több a lány, akik fittyet hányva a tényre, hogy a ritmust alig hallani, az egyébként kiváló hegedűjátékra támaszkodva egészen alkalomhoz illően lötyögnek. Ebből arra engedek következtetni, hogy nekik mindez tetszik - nekik jó hírrel szolgálhat, hogy ha két winampban két nagyjából azonos tempójú dalt elindítanak, de úgy ám, hogy az egyik magyar folklór legyen, a másik meg ingyenes netlabelek legaljából összeszedett drumandbass-szemét, gyakorlatilag végtelen számú, friss Goulasch Exotica lemezt állíthatnak össze maguknak, és mondhatják barátnőiknek, hogy micsoda újító dolgot készítettek. Ugyanis a színpadon is nagyjából ilyen odafigyeléssel és gonddal van összeillesztve a tradícionális elem és az elektronikus zene.
• Az elhangzó szerzeményeknek van egy egészen jól felismerhető rock dramaturgiája kvázi rifekkel, és szólókkal. Ez szerintem pozitívum kell, hogy legyen, de azért most már semmiben sem vagyok biztos.

Fotó: Balázs Péter

• A koncert hőse a minden ízében szimpatikus harmonikás és mc Bíró Szabolcs Maszkura. Ő szerethetően csinál mindent, ettől persze a koncert még rossz, de az ő éneklése és önszabályzó dühe, az amiből néha olyan dolgok is kijönnek, minthogy "magyar pálinkát a kurva szádba!". Ez végülis szórakoztató.

Tehát jó hangszeres játékot sikerült tönkretenni az ötlettelen elektronikus alapokkal. Én pedig, ha valamit megtanultam itt a Balaton Soundon, az az, hogy csínján bánjak első nap az olyan szópárokkal, mint "gyötrelmes kínlódás" mert aztán két napra rá felütheti valami a fejét és egyszerűen megszorulok a jelzőkkel.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!