A Faithless dj-szettje remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy a csütörtöki kilengés után ismét én legyek a Hegyalja legnagyobb diszkósa. A narancssárga napszemcsim eltűnt sajnos, az élrevasalt fehér nacim pedig barna lett, ezért csupán belsőm sugározta a szeletelés iránti vágyam. Ajánlanám mindenki figyelmébe a Tisza partot, ahol a lebarnulás mellett könnyedén teremthetünk kapcsolatot az ellenkező nem képviselőivel, közben a telefonról nyomathatjuk nekik a kedvenc Faithless számunkat, ami a God is a DJ, vagy az Insomnia.
Szerencsére az olvasni kevéssé tudó emberek többségével szemben nekem azt is sikerült észrevennem a plakáton található Faithless-felirat mellett, hogy "dj set". Sőt, azt is tudtam, hogy ez azt jelenti, nem Faithless-koncert lesz itt, hanem Sister Bliss beül a pultba, és lemezeket pakolgat. Ezzel a háttértudással több embert felülmúltam, hiszen megosztván az infót, sokan megdöbbenve vették tudomásul, hogy a Faithless az nem az a nagy szemű fekete fickó neve, hanem a zenekaré, és valószínűleg a csávó a környéken sem lesz. Aztán minimális késéssel kiderült, hogy Maxi Jazz (mert valójában így hívják a faszit) mégis eljön. Ennek egészen addig örültem, amíg el nem kezdett játszani, ugyanis kaptunk úgy 45 percnyi hip hopot, szigorúan az előző évtized terméséből. A közönség jelentős része nem is tudta hova tenni, hogy hol van a gadizödidzséj, ezért az addig sem túl impozáns tömeg elkezdett oszlani.
Aztán egyszer csak megjelent Sister Bliss és a dekoratív kongáscsaj, hogy kirúgdossák hősünket. Etetésképp tényleg elnyomták hárman az Insomniát, a csalódott rajongók visítva rohantak vissza, és ezzel le is lett tudva a Faithless-blokk, kezdődött a house és techno térnyerése. És jó volt. Sister Blissről eddig is gyanítottam, hogy érzi a monotóniát, a közönség pedig meghálálta ezt.
A hakniérzést hamarosan felváltotta a felhőtlen mulatozás, olyan dalokra, amiknek a többsége sokkal jobb, mint amilyet a Faithlessnek valaha is sikerült kiizzadnia, ezért a buli is élvezhetőbb volt, mint az ezerötszázadik szigetes próbálkozás. Mostantól a Faithless dj set az egyik kedvenc zenekarom.
A '90-es évek retro jegyében átmentem Roni Sizera. Ez az ember ugyebár a drum 'n bass egyik legfontosabb, bár kissé megkopott alalakja. Aki túl tudta magát tenni a lejárt szavatosság orrfacsaró bűzén, az jól járt, mivel Roni Sájsze gyakorlatilag lebontotta a színpadot. Ez a nagyon old school déenbé pontosan késő estére lett kitalálva az ilyen fesztiválokra, mikor már jó eséllyel részeg mindenki, és csupán arra vágynak, hogy szóljon valami, amire lehet ikszelni, illetve 20-30 perc alatt kiizzadni rá az összes addig fogyasztott alkoholt. Sokkal többet lehetetlen róla elmondani, benne volt a drum 'n bass kezdete, csúcsa és a halála is, ez utóbbit meg is indokolta: egysíkú, bármifajta változatosságot bűnnek tekint, ráadásul vonzza a légboxoló rasztákat is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Képek
Rovataink a Facebookon