Hangmás: Veronika meg akar halni

A VOLT-on már láttam a Hangmást idén, ott délután három körül játszottak harminc ember előtt, a nézőszám most sem volt sokkal több, pedig ez a zenekar azon kevesek egyike, akik megérdemelnék a nagyobb ismertséget és a jobb fesztiválidőpontokat. Talán a több magyar nyelvű szöveg lehet a megoldás.

A Nagyszínpad melletti Port.hu Café helyszín gyakorlatilag ugyanaz a sátor, amelyik a VOLT-on és a Balaton Soundon is fel volt állítva, vannak bent dohányt áruló hoszteszlányok és még egy italpult is. Itt lépett fel a Hangmás péntek este nem túl nagy létszámú közönség előtt. Minda Endre és zenekara saját bevallása szerint indie/garázs/elektronika stílusú zenét játszik, némi new wave hangulattal megpakolva és van benne valami baljós, depressziós atmoszféra is.

Ez tényleg így van, nem is nagyon lehet belekötni ebbe a zenekarba, mert egyrészt a hazai indie-vonulat legjobb koncertzenekara, másrészt van egy folyamatosan pörgő, hiperaktív frontember, aki elviszi a hátán a show-t. Olvastam/hallottam korábban olyan véleményeket róla, hogy ő bizony a magyar Ian Curtis, ezt nem igazán akartam soha elhinni, de a színpadi mozgását elemezve, majd összehasonlítva a Corbijn-féle Control filmmel, akkor ennek bizony tényleg van alapja.

A Hangmás jó számokat ír, van egy markáns, angolszász hatásokkal bíró gitárpop zene, amihez hozzájön egy kis new wave-s, haddawayes (igen, Haddaway!) elektronika, és az egész összeáll egy masszív produkcióvá. Csak még az nem teljesen tiszta, hogy most akkor magyarul énekelnek vagy angolul, megborulnak a színpadon vagy diszkós new wave stílusban nyomulnak. Vannak viszont a magyar nyelvű dalok, amik egyszerűségükben sokkal jobban működnek, mint mondjuk a We Are Modern.

Az az igazság, hogy Minda Endre kellő mértékben őrült és karizmatikus ahhoz, hogy bizalmat szavazzunk a Hangmásnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!