Divat lett a fesztiválozás

Bukovinszky Béla, a Hegyalja Fesztivál egyik főszervezője szerint nálunk divatba jött a fesztiválozás, és ennek köszönhető, hogy a tokaji rendezvény évről-évre nézőcsúcsot dönt. Pedig volt egy olyan pillanat is a múltban, amikor legszívesebben eladta volna az egészet. A Hegylaja Fesztivál harmadik napján beszélgettünk negyven fokban, de pálinkát most nem ittunk.

Idén tízéves a Hegyalja fesztivál, kezdjük a számokkal!

Pontos adatokat csak majd a fesztivál után tudok mondani, de a bérletesek száma most, pénteken 12 860, a mai napijegyesek ehhez még hozzátesznek 2854 főt, ennek alapján azt mondom, a végére rekordot döntünk . A kempingek tele vannak, már a pótkemping pótkempingjét is ki kellett nyitni, és még mindig jönnek az emberek. (A fesztivál után közzétett hivatalos adatok szerint négy nap alatt 71 000 látogatója volt a Hegyaljának.)

Egyenletes volt a nézőszám-emelkedés, vagy voltak hullámvölgyek?

Tíz éve, amikor kezdtük, 1500 bérletesünk volt, de akkor a terület is ehhez igazodóan kisebb volt. Aztán ahogy nőttünk, úgy jöttek egyre többen, évente megkétszereződött a bérletesek száma, és ez így ment egészen 2004-ig. 2006-ban úgy gondoltuk, hogy ez már nem emelkedik tovább, megállunk 40 000 nézőnél, a terület sem tud ennél többet, szevasz. Minket, szervezőket lepett meg a legjobban, hogy a magyarországi fesztiváltorta, hogy úgy mondjam, kapott még egy emeletet, és évről évre egyre többen választják a bulizást nyári programnak.

Miért van ez? Válság van, nem?

Szerintem azért, mert valahol divat lett a fesztiválozás. Míg 10-15 évvel ezelőtt az ilyen szórakozási formát a sárban fetrengő punkokkal és a vébékával azonosították, mára ez egy elfogadott dolog lett, és persze a szakma is felnőtt a kihívásokhoz az ellátás és a kiszolgáló létesítmények tekintetében. Emlékszem még én arra az EFOTT-ra Nyíregyházán, valamikor a kilencvenes években, amikor nem voltak mobilvécék...

Azon én is ott voltam, nagyon igénytelen buli volt.

Az hát, egy markolóval ástak latrinát, és műanyag lapokkal fedték le, tessék, kész is a pottyantós. A biztonsági ellenőrzés sem volt olyan, mint most, üveget is be lehetett vinni, vettünk is vagy 100 sört. Szóval ehhez képest ami most van, az maga a paradicsom, de ha összehasonlítod a magyar helyzetet mondjuk az idei Novarockkal, akkor is jobban állunk, mert azt egy közepesen rosszindulatú ANTSZ úgy öt perc alatt bezáratná.

Mennyire kötik meg a kezeteket a szakhatóságok?

Nagyon, ráadásul az utóbbi időben el is kezdődött egyfajta gizdázás a fesztiválokkal, nemcsak velünk, hanem mindenkivel. Félreértés ne legyen, a munkavédelmi, fogyasztóvédelmi ellenőrzéssel semmi bajunk, sőt, szívesen vesszük, mert a közönség és a mi érdekünkben vizsgálódnak.

Akkor mi pontosan a gizdázás?

Az ott kezdődik, hogy nagyon rossz üzenetet sugall az, ha egy nyári akciót a hatóságok "hadműveletként" aposztrofálnak, mert az katonai fogalom, és feltételezi, hogy van ellenség is, akit el kell pusztítani. Mi nem tekintjük a fesztivált a fogyasztóvédelem vagy az ATSZ ellenségének. Az viszont tök jó, hogy a terepen dolgozó képviselőik korrekt és emberi módon állnak hozzá a feladathoz, legyen szó a VPOP-ről vagy a többi hatóságról. Mi három éve állítottunk fel egy belső vizsgálócsoportot, ami fesztiválozó fiatalokból áll, és akik sima napijegyes karszalaggal szaladgálnak, tehát senki meg nem mondja róluk, hogy nem bulizni vannak itt, de az a dolguk, hogy a standokat és a biztonsági embereket ellenőrizzék. Van közöttük igazi punk, metálos srác, goth csaj, stb. Velük teszteljük le, hogy a szekusok mennyire normálisan állnak a feladathoz, vagy hogy a borkimérésben az egy deci az valóban annyi-e.

Egészséges bizalomhiány?

Én azt vallom, hogy a bizalom alapja a kíméletlen ellenőrzés. Iszonyú fontos dolog ez, mert egyrészt meg akarjuk előzni a külső ellenőröket, másrészt pedig a közönség miatt is, mert akit átvág egy lángossütő, az nem azt fogja mondani, hogy XY lángosos vette le egy százasra, hanem azt, hogy csalnak a Hegyalján, és erre semmi szükségünk. Aki többször is megbukik az ellenőrzésen, azt megbüntetjük.

Volt már erre példa?

Szerencsére nem, mert évek óta ugyanazzal a gárdával dolgozunk, és megbízunk egymásban, illetve ők is tudnak a "kommandó" létezéséről, és tudják, hogy nem éri meg kockáztatni. Azzal meg én vagyok tisztában, hogy amikor ezren tolják a pultot, a kislány nem azért ad vissza rosszul, tölt kevesebbet a pohárba, vagy felejti el a nyugtát, mert csalni akar, hanem mert elcseszi, de ezzel nem mehetek az APEH-hez vagy a Fogyasztóvédelemhez, mert nem érdekli őket.

A Novarockról jutott eszembe kedvenc vesszőparipám: nem lehetne kisebb, kevesebb színpados fesztivált szervezni? Kell nekünk ennyi nagy fesztivál?

Ha abból indulok ki, hogy a környező, hozzánk hasonló méretű országokban hány nagy fesztivál van, akkor nem, nem kell. Az érem másik oldala, hogy minden fesztivál akkorára tud nőni, amekkorát elbír a piac. Ha nálunk divat a fesztiválra járás, és a lengyeleknél meg mondjuk nem, akkor nálunk több nagy rendezvény lesz, mint náluk, ez világos. Ami nagymértékben hozzájárul a nagy események szervezéséhez, az a jelentős szponzori támogatás, amiért köszönetet mondhatunk a Szigetnek, hiszen ők fogadtatták el a nagy cégekkel, a tőkeerős szponzorokkal azt, hogy igenis érdemes fesztivált támogatni, nem rombolja a cég renoméját, sőt. Ha egy multicég cseh leányvállalatának büdzséjét megnézzük, az event sponsoring, azaz fesztiválok, események támogatására sokkal kisebb összeg jut, mint nálunk. Talán azért is fejlettebb a magyar fesztiválok infrastruktúrája számos nyugat-európai rendezvényénél is, mert a szponzoroknak magasabb elvárásaik vannak.

Az nem járható út, hogy van két színpad, és kész, nincs Dumaszínház, X sörsátor, Y üdítős színpad? Fellép két-két magyar zenekar és négy-négy nagy, kurrens külföldi név, akiket nem láthatunk minden nap?

Ebben egyrészt igazad van, mert tényleg jó lenne egy olyan fesztivál, ahol a főzenekar a Metallica, de ha már Novarock, akkor nézd meg, vége a bulinak és ott ül mindenki a fűben, illetve a sárban és néz ki a fejéből. A magyar fesztiválok ezzel szemben - bármennyire is utálom ezt a szót - multikulturálisak, és van egyfajta fesztivál feelingjük, míg a Novarock egy bazinagy rockkoncert. De például a szakosodás már valahol megfigyelhető, mert ott van Orfű és a Balaton Sound, vagy a Teszkó gazdaságos fesztivál, a Pannónia. Ha a Sound a felső tízezernek szól, a Pannónia egy másik szegmensnek.

Meddig nőhet még a Hegyalja?

Már most majdnem maximális kapacitáson működünk, de ha még ma bejön 2-300 bérletes és 2000 napijegyes, akkor gondban lennénk, a sátorozókat például csak úgy tudnánk elhelyezni, ha valakit hazaküldünk, mondjuk a bungee jumpingot szervező vállalkozót. A területünk jelenleg 17,5 hektár, kis növekedésre van még lehetőségünk, de max. 20 hektárig. Ezzel viszont az a bajom, hogy azért a híd túloldalán ott van egy édes kis város, Tokaj, amire etikátlan lenne ráengedni 100 000 fesztiválozót, így is sok a 70 000. Nem gondolkodtunk még el komolyan rajta, de elképzelhető, hogy a jövőben azt mondjuk, hogy itt elfér normális körülmények közt 75 000 ember, és hiába férne be 83 000, mi ezt nem akarjuk, így limitáljuk a kiadható jegyek számát.

Idén meglesz a 75 000?

Szerintem nem, de megközelítjük. Ha szombaton vihar lesz, az legalább harminc százalékkal visszaveti a napijegyesek számát, senki nem fog elindulni úgy, hogy öklömnyi jég zuhog az égből.

Az elmúlt tíz évnek mik voltak a csúcspontjai?

2002-2003 tájékán lepett meg minket az, hogy a Hegyalja meghatározó, fontos fesztivállá lett. Ekkor fordult elő például, hogy éjjel válságértekezletet kellett összehívni, mert bővítenünk kellett a kempinget, és mehettünk ki kaszával a dzsindzsásba. Ez nagyon jó érzés volt, a meló mondjuk kevésbé. De ha visszanézek az elejére, az első fesztiválra, 2000-be, arra is nagyon szívesen emlékszem vissza, mert két évvel előttünk volt itt egy EFOTT, és utánuk olyan gané és rendetlenség maradt, hogy Tokajban hallani sem akartak arról, hogy itt fesztivál legyen. Az EFOTT egy utazó rendezvény, minden évben másutt van, persze, hogy nem érdekli őket, mi marad utánuk. Mi ezzel szemben nagy gondot fordítottuk a környezetvédelemre, valamint a városlakók is rájöttek, hogy ez óriási üzlet nekik is, és nem ellenkeztek tovább.

Volt olyan pillanat amikor modjuk úgy érezted, hogy ezt abba kell hagyni, mert belebuktok?

2005-ben, a fesztivál előtt két héttel jöttem fel megnézi a területet, és majdnem sírva fakadtam. Akkor vonult le az ár a Tiszán, és a pótkemping területén konkrétan úgy állt a víz, hogy csak csónakkal tudtuk bemenni. Na, akkor villant át az agyamon, hogy el lehet ezt még adni ebben a két hétben? Az öt focipályányi területen áll a víz, nézem a csónakból, hogy itt nem lesz fesztivál, ennyi volt. Aztán a rakamazi ökormányzat iszonyú rendes volt, és a honvédséggel karöltve teherautónyi szívattyúkat hoztak, azokat láncba kötötték, és két hét alatt leszívtuk a vizet. Meglehetősen mocsárszagú volt a rendezvény, de kiszáradt a terület, a szél is fújt, az idő is jó volt, szóval nagy szerencsénk volt.

Meddig lehet ezt még csinálni?

Ha mint embert kérdezel, mondok egy példát: a Glastonbury fesztivál szervezője pár éve jelentette be, hogy 71 évesen már nem nagyon akar ezzel foglalkozni, így átadja a lányának a stafétabotot, szóval ha így nézzük, akkor van még időm bőven. Évközben rohadtul hiányzik a dolog, persze ilyenkor, amikor meg zajlanak az események, majd szétrobban az ember feje, mert ezerfelé kell szaladni, de olyan jó csapattal dolgozuk együtt, akikkel ez valahol nem is munka, hanem egy nagy pörgés. Amíg bírjuk, és a közönslég igényli, csináljuk.